Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-10-01 / 89. szám
egység | 2016 OKTÓBER 28 MISPÓHE | KONYHA TÚL A MÉZES ALMÁN Ros hásánái asztal a világ körül A babilóniai Talmud öt szimbolikus ételt sorol fel, melynek helye van az újévi asztalon: sütőtök, feketeszemű bab, póréhagyma, mángold és datolya. Ezekhez egy-egy áldás, vagy kérés is tartozik, ami elsősorban az étel nevéhez kapcsolódó asszociáció. De hogyan ültethetjük ezt át a gyakorlatba? DÉNES ANNA ÍRÁSA A babilóniai Talmud öt szimbolikus ételt sorol fel, melynek helye van az újévi asztalon: sütőtök, feketeszemű bab, póréhagyma, mángold és datolya. Ezekhez egy-egy áldás, vagy kérés is tartozik, ami elsősorban az étel nevéhez kapcsolódó asszociáció. Az évszázadok során, illetve a különböző régiókban számos egyéb étel, vagy ételváltozat adódott ezekhez. A mángoldot például sok helyen cékla helyettesíti és salátaként, vagy más zöldségekkel keverve fogyasztják. Így járnak el például sok helyen Olaszországban, ahol krumplival és zöldbabbal ke ve rik. A marokkói zsidók mazsolát, vagy más szárított gyü mölcsöt adnak a zöldségekhez, és fahéjjal, cukorral megszórva, kuszkusz tetején kínálják – ezt hétzöldséges kuszkusznak nevezik. A hét zöldség: csicseriborsó, fehérrépa, sárgarépa, hagyma, zöld és piros sütőtök, valamint mazsola. A középkori Franciaországban piros almát, Provence-ban pedig fehér szőlőt is tettek az asztalra Nem teljesen világos a Talmudban rubijá néven em lí tett zöldség pontos mibenléte. A legtöbb helyen feke teszemű babot fogyasztanak. Egyiptomban lóbabot ér tettek a megnevezés alatt, a jemeni zsidók pedig görög szénamagot használnak helyette. Askenázi helyeken sokszor édes répafőzelék, cimesz kerül az asztalra ennél az áldásnál, mivel annak jiddis neve (meren ) azt is jelenti, hogy sokasodni, akárcsak a rubijá szó héber gyö ke. Azt is mondják, hogy az aranyszínű répaszeletek aranypénzre emlékeztetnek, vagyis ezzel a szimboli kus étellel gazdagságot is kívánunk magunknak. A gazdagság és termékenység egyéb szimbólumai is az asztalra kerülhetnek, ennek jegyében szokás például halat is fogyasztani; a jemeni zsidók cukorral pirított szezámmagot, askenázi zsidók pedig babot is kínálhatnak a résztvevőknek. Látható, hogy a befogadó társadalom nyelve is alakította ezeket az étkezési szokásokat. Így történt sok arab nyelvterületen élő közösségben azzal a kívánsággal, hogy az „Örökkévaló vágja el ellenségeinket és gyűlölőinket”. Ehhez a kívánsághoz a Talmud a datolyát rendeli: elvág, befejez: tám , datolya: támár . Arabul azonban a fokhagy ma jelentésű szóhoz hasonlít inkább, így az édes gyümölcs helyett a csípős fűszernövény kerülhet az asztalra. A mézbe mártott alma közismert hagyományát az 1300-as években említi először Jáákov ben Áser rabbi. Ezek után került be a gyakorlatba az új gyümölcs fo-A szimbolikus ételeket néha magukban, néha valamilyen módon elkészítve, sütve-főzve szokás fogyasztani. A póréhagymá t kínálhatjuk nyersen is, de készíthetünk belőle kis „fasírtokat” is: (kb. 18 darabhoz) 6 közepes méretű póréhagyma fehér és világoszöld része másfél közepes méretű krumpli felkockázva maréknyi petrezselyemlevél (szára nélkül) 2 nagy tojás fél pohár zsemlemorzsa vagy maceszliszt 1 tk. só 1⁄2 tk. őrölt bors olaj a sütéshez A felkarikázott póréhagymát és a felkockázott krumplit tíz percen át forraljuk sós vízben. Leszűrjük, lehűtjük, és a lehető legtöbb vizet kinyomjuk belőle, majd a zöldségeket turmixoljuk. Hozzáadjuk a finomra vágott petrezselymet, a tojásokat és a zsemlemorzsát, sóval és borssal ízesítjük. Alaposan összekeverjük. Néhány kanálnyi olajat hevítünk fel egy serpenyőben (épp csak annyit, amennyi befedi a serpenyő alját), és evőkanállal beleszaggatjuk a keveréket. A kupacok tetejét lapítsuk le. Ha a széle megbarnult, fordítsuk meg, és a másik oldalt is süssük meg. Szalvétán lecsepegtetjük. A folyamatot addig ismételjük, míg fel nem használtuk az egész keveréket. Szükség szerint tegyünk még olajat a serpenyőbe.
