Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-09-01 / 88. szám
egység | 2016 SZEPTEMBER 32 ÉCESZGÉBER Dávid Ben Gurion, Izrael mitikus államalapító miniszterelnöke finoman szólva sem tartozott a vallásos közösség tagjai közé. 14 éves volt, amikor az általa élete végéig nagyra becsült édesapja felpofozta, mert a fiatal Dávid felhagyott a tfilin (imaszíj) tekerésével. Feleségével, Polával szándékosan nem vallásos szertartás keretei között esküdött egy New York-i anyakönyvi hivatalban. Nem tartotta a böjtöt jom kipur napján, és ha csak tehette, kerülte a kipa viselését. Ben Gurion, az „Öreg” személyes vallástalansága, sőt időnként vallásellenessége, egy pillanatra sem tántorította el abban, hogy egyértelművé tegye: Izrael Állam, és a zsidó nép morális alapjait és alapértékeit nem lehet elképzelni a Tóra, a zsidó próféták és a judaizmus hagyománya nélkül. Gyakran hangsúlyozta, hogy a vallással kapcsolatban három alapelvet tart fontosnak: – Izraelnek biztosítania kell, hogy egy vallásos zsidó számára, a vallás megtartása a zsidó államban legyen a legkönnyebb és a leginkább magától értetődő; – a zsidó vallás feltétlenül szükséges az állam zsidó jellegének biztosításához; – mindezek mellett feltétlenül szükséges a lelkiismereti szabadság biztosítása. Ben Gurion a politikai gyakorlatban is ennek megfelelően cselekedett. A Szochnut (Zsidó Ügynökség) 1935-ös elnöki megválasztásától egészen 1963-ig, miniszterelnökségének végéig folyamatosan a vallásos cionistákkal való szövetségre és koalícióra törekedett. „NEM A GAZDAGSÁG ÉS A KATONAI FÖLÉNY ADJA ERŐNKET” IZRAEL, BEN GURION ÉS A VALLÁS KÖVES SLOMÓ RABBI ÍRÁSA Ben Gurion a függetlenségi nyilatkozat aláirásakor. Mellette Jehudá Fischman-Májmon rabbi
