Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-09-01 / 88. szám
2016 SZEPTEMBER | egység 33 ÉCESZGÉBER Ben Gurion elveinek szép példáját adja egy nemrég megjelent izraeli dokumentumfilm, a Ben Gurion – Epilógus . A film alapját egy kalan dos történetű kordokumentum, egy egyedülálló hatórás interjú adja. Az interjú 1970-ben Szdé Boker kibucban, Ben Gurion életének utolsó állomásán készült, abból az apropóból, hogy egy angol producer úgy ítélte meg, a hatnapos háború utáni eufóriában mindennél sikeresebb vállalkozás lehet az „Öreg” életét és ezen keresztül Izrael történetét egy játékfilmben bemutatni. Bár a nagy siker reményében Ben Gurionnal még a 20%-os haszonelosztásban is megállapodtak, a film végül befuccsolt. Az előkészületekhez szükséges hatórás anyag pedig egy archívum hátsó szekrényének legaljára került egészen tavalyig. A hosszú interjú számos, mai szemmel is érdekes kérdésre világít rá, de kétségtelenül – legalábbis számomra – legérdekesebb része a vallástalan Ben Gurion szenvedélyes rajongása az ókori zsidó próféták morális tanításai iránt. „Ti vagytok a legkisebb minden nép közül (...)” – idézi nem egyszer Mózes V. könyvé t – „Ezért aztán a felelősségetek, hogy fénnyé le gyetek a népek előtt. Prófétáink elvárták, hogy legyünk igazságosak, és könyörületesek mindazok felé, akik segítségre szorulnak. Izraelnek ezt a küldetést kell teljesítenie.” „Egy olyan társadalom, amelyben nincs igazság, könyörület és moralitás, végzetre van ítélve (...) A népek szemében sem gazdagságunk, katonai fölényünk adja erőnket, hanem cselekedeteink morális megalapozottsága” – mondta híres, közvetlenül a hatnapos háború után tartott beszédében a Kneszet tagjai előtt. „Nos! Teljesíti Ön szerint Izrael jelenleg ezt a küldetést”? – kérdezi a riporter. „Nem. Még nem teljesen. Ugyanis addig, amíg háborús helyzet volt, azon az állásponton voltam, hogy a biztonság mindenek előtt áll. A sors keze hozott minket olyan helyzetbe, hogy a biztonságunk előbbre való (...) de mindezek dacára, mindaddig, amíg nem vagyunk képesek egy magasabb fokú moralitásra, nem fogjuk tudni az említett célt elérni” – válaszolta az Öreg. Közel ötven év távlatából is szomorúan állapíthatjuk meg, hogy sajnos az a bizonyos „háborús helyzet” a mai napig nem ért véget. Ben Gurion gondolatai ugyanolyan fontosak ma, mint akkor. Az elmúlt hónapokban komoly társadalmi vita kerekedett egy hebroni merénylet és egy ott szolgáló kiskatona esetéből. 2016. március 24-én, purimkor, a késes merényletek izraeli arab tavaszának csúcspontján két palesztin terrorista, minden előzmény nélkül késsel támadt a hebroni Romijádá dombon állomásozó katonákra. A katonák kisebb sérülések árán lefegyverezték a támadókat. Egyikük a helyszínen meghalt, másikuk megsebesült. Pár perc elteltével Eleor Ázárja őrmester fejbe lőtte a földön fekvő sebesült terroristát. Az esetet Ázárja felettesei helytelenítették és jelentették elöljáróiknak. Négy órával később átmenetileg felfüggesztették Ázárját a szolgálatból és elkezdődött az ügy kivizsgálása. Az eset nem sokkal később komoly médiavisszhangot is kapott miután a Becelem civil szervezet egyik aktivistája a távolból felvette a történteket, és a felvételt eljuttatta a sajtónak. Ázárja tettét rövid időn belül elítélte a vezérkari főnök, a honvédelmi miniszter és a miniszterelnök, Ázárját pedig bíróság elé állították emberölés vádjával. Az eset, illetve a jogi eljárás kapcsán komoly társadalmi vita alakult ki. A történtek elítélése mellett sokakban felmerült a kérdés, helyes-e – különösen ilyen nagy médianyilvánosság mellett – meghurcolni a Cáhál egy katonáját. Nem fog ja-e az eljárás az amúgy is komoly veszélyeknek kitett izraeli katonák morálját rombolni? Helyes dolog-e a felelősségre vonás, úgy hogy nem egyszer volt példa arra, hogy a már látszólag ártalmatlan terrorista a testére kötött robbanószerkezet aktiválásával okozott tragédiát, adott esetben éppen életmentésre érkezőknek? A Kol Jiszráél rádió által végzett közvélemény-kutatás szerint az izraeli társadalom zsidó tagjainak 66 százaléka véli úgy, hogy a katonát szabadon kellene bocsátani, és az ügyet le kellene zárni. A vita számos morális és erkölcsi kérdést vet fel. Egy azonban biztos, a Közel-Kelet dzsungelében, egy olyan környéken, ahol az egyik szomszédos or szág ban nagyhatalmak bevonódásával civilek százezrei halnak meg polgárhá borúban, embereket fejeznek le és éget nek el élve előre megrendezett dramaturgia szerint, ahol egy NATO-tagországban egy friss diktátor éppen ezreket börtönöz be, végez ki és hurcol meg mindenfajta jogi eljárás nélkül, van egy talpalatnyi kis ország, ahol egy megsebesített terrorista megölése társadalmi vitát okoz. Nos, még Európából nézve sem áll olyan rosszul az a bizonyos „magasabb fokú moralitás” ügye. De újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat a Tóra örök érvényű tanítására, amelyet maga Ben Gurion is elkerülhetetlennek tartott. Izrael és a zsidó nép fennmaradá sához a Tóra és a zsidóság erkölcsi tanítása adja a transzcendens erőt. „Nem mivel számosabbak vagytok mind a népeknél kedvelt meg az Örökkévaló benneteket és választott ki titeket, hisz ti vagytok a legkevesebben mind a népek között” ( 5Mózes 7:7.)
