Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-08-01 / 87. szám
2016 AUGUSZTUS | egység 5 REBBE | REBBE A REBBÉK ÉLETE A HALÁL UTÁN „Mikor igaz ember emelkedik az égbe, minden isteni kinyilatkoztatást megtapasztal, mindenféle lepel nélkül; éppen úgy, ahogy odafent vannak. Az ember azt kérdezhetné: miért is foglalkozna egy igaz ember az anyagi világ ügyeivel halála után is? Kétségkívül megzavarnák őt, ha csak egy percre is, elvonnák az örömtől és a gyönyörűségtől, amit a Tóra és az isteni kinyilatkoztatások jelentenek odafenn. Apósom, a Rebbe esetében azonban az efféle kalkulációk nem érvényesek. Minthogy egész élete ezen a világon úgy telt el, hogy tudta, fel kell áldoznia fizikai kényelmét, de még a spirituális jóllétét is, hogy más zsidókon segítsen, nyilvánvalóan ezt folytatja tovább. A Talmud tanítja: »Mikor az ember éveinek száma nagyobbrészt eltelt már és nem követett el bűnt, bizonyos, hogy azután sem fog.« Világos tehát, hogy aki igazul él, istenfélő – márpedig Rási szerint az istenfélelem az ember lényegét is áthatja –, az nem csak az évei nagyobbik felében, hanem minden földi esztendejében az ö nfeláldozásra hajlik, más zsidók kedvéért feled vén tulajdon teste és lelke szükségeit . S miután elhunyt, nem csupán tizenkét hónapig fog a lelke új és újabb magasságokra törekedni, hanem a tizenkét hónap után is, mikor a lélek már nem ereszkedik alá a fizikai világba... A Toszáfot szerint, ha a lélek akarja, le tud szállni ebbe a világba. Mikor lehet kételyünk afelől, hogy a lélek akar-e alászállni vagy sem? Ha nem tudjuk, hogyan viselte magát életében, itt a földön. A Rebbe esetében azonban, aki egész életét az önfeláldozás jegyében élte más zsidókért, kétség sem férhet hozzá, hogy mivel egész élete így telt el, úgy is fog tenni a jövendőben is. S valahányszor felszáll a magasságba – pedig a Rebbe felemelkedései még magasabbak, mint amit a kádis recitálása által el lehet érni –, megvan benne az elszánt akarat, s az felemeli magával minden tanítványát, minden követőjét, mindenkit, aki kapcsolatban állt vele, s még azokat is, akik csak távolról álltak összeköttetésben vele, magasabbra emeli őket is magával. Mindegyikük, míg e fizikai világban él, képes magasabbra és magasabbra törni, mindenben, amibe fognak, és min den ben, amiben a Rebbe sikeresnek kívánta őket látni. Azaz, a gyakorlati jelentőségre visszatérve: az ember azt gondolná, hogy mivel az első jórcájtja eltelt már, a kapcsolatuk a Reb bével meggyengült – Isten őrizzen! Ez nincs így! Minthogy a Rebbe most magasabb és magasabb szintekre lép fel kiegészítésül azokhoz az erőkhöz, melyeket eddig is birtokolt, most újabb erőkre is szert tesz. A Rebbe most minket ruház fel személyesen olyan erőkkel, melyek révén meg tudjuk tenni, amit meg kell tennünk, könnyebben, mint eddig, és minden akadály kisebbé lesz. A lényeg az – a Rebbe mindig megkívánta, hogy minden nek praktikus eredménye legyen –, hogy ma estétől és hol naptól tudatában kell lennünk annak, hogy a küldetés, amit a Rebbe ránk bízott, úgy kell folytatódjék, mint ed dig. Sőt, meg is kell növelnünk az erőfeszítéseinket, » na gyobb erővel és nagyobb hatalommal.« Még több erőt kapunk, s az annak a jele, hogy még töb bet kell tennünk, és mikor elérjük, amit kell, jövőbeli erő feszítéseink már könnyebben mennek, mert hozzászok tunk az erőfeszítéshez, és minden akadályt, ami eddig utun kat állta, áttörtük már. Apósom, a Rebbe mindenkinek különféle küldetéseket szánt a judaizmus erősítésére. Mindamellett a Zohár szavait is észben kell tartani: » Az egyik héjréteg alatt egy má sik héjréteg található...” – mindig van belsőbb dimenzió, mé lyebb, mint amit a szem lát, és a mélyebb szintnek is megvan a maga felületi és mélységi dimenziója« . [...] Meg kell kérdeznünk magunktól: mikor a Rebbe kiküldött, vajon ez volt-e a végső célja a küldetésnek, vagy ez csak egy külső héj, ami alatt mélyebb cél rejlik, amit szintén teljesítenünk kell a küldetésünk helyén. A » küldetés helye « alatt nem valamiféle távoli földet, országot értek [...] Amikor kiérkezünk küldetesünk színterére, az első számú kötelességünk a Rebbétől kapott speciális küldetés teljesítése. De mindig emlékezni kell rá, hogy lehet mélyebb célja annak a küldetésnek, és pedig nagyon is valószínű, hogy van ilyen, mert a Rebbe célja az volt, hogy elérje, amit az Álter Rebbe kívánt. Az Álter Rebbe kijelen tette, hogy a haszidizmus tanításai nem csak a zsidóság egy speciális rétegének valók, hanem mindenkinek, kivétel nélkül! Ez a mélyebb szándék a Rebbe minden kezdeményezése mögött: elérni az Örökkévaló célját a teremtésben, a haszidizmus kútfőinek tanításait terjesztve a világban, ez az a feladat, amit ki kell teljesítenünk, hogy a Messiás eljöhessen.” A zsidó vallás szerint az elhunyt lelke tovább emelkedik magasabb és magasabb szintekre. A halálozási évfordulón, a jórcájt idején a lélek teljes erejében van, ezért ezen a napon emlékezünk meg elhunytjainkról és különböző jócselekedeteket teszünk az emlékükre. Menáchem Mendel Schneerson rabbi, a hetedik lubavicsi Rebbe apósa, Joszéf Jichák Schneerson halálának első évfordulóján vette át a haszidok vezetését. Az ezen a napon elhangzott beszédéből idézünk.
