Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-09-01 / 82. szám
Egység is béke”, azaz lojalitást kell gyakorolnia a befogadó közösséggel szemben. Abban az esetben, hogy ha a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a fajta integrálódás nehezen biztosítható, így pl. a jelenlegi európai válság helyzetében, felmerül annak a kérdése, hogy módunkban áll-e a menekültek olyan potenciális befogadó gazdag közel-keleti országokba irányítani, ahol ezek a kérdések nem jelentenének problémát. A kivétel: Izrael Érdemes kitérni Izrael speciális helyzetére, hiszen ott az utóbbi években a kormány mindent megtesz, hogy a sok ezer, Afrikából érkező illegális bevándorló elhagyja az országot. Egyrészt figyelembe kell venni, hogy Izrael folyamatosan fogadja a legálisan érkező bevándorlókat a világ minden tájáról, és komoly infrastruktúrát építettek ki a bevándorlók támogatására, melynek részeként már a befogadó központokban megkezdődik az újonnan érkezettek integrációja, így más országokhoz képest aránytalanul nagy terhet jelent ezen felül az illegálisan érkezők ellátása is. Másrészt Izrael Állam létrejötte óta állandóan háborús helyzetben van, elsősorban a szomszéd arab országokkal, másrészt az országon belül élő terroristákkal. Ebben az esetben egy ilyen nagy illegális bevándorló tömeg óriási veszélyt jelent a közbiztonságra, akárcsak egyfajta ötödik hadoszlop. Véleményem szerint erre a helyzetre vonatkozik a fent említett talmudi írás, mely szerint az ember saját élete elsőbbséget élvez másokéval szemben. Izraelben mindent meg kell tenni, hogy megszabaduljanak ettől a veszélytől, amely azonban az európai országokat nem fenyegeti. Szerintem ez egybecseng a Römá előbb idézett szavaival, hogy ott ahol az idegenek veszélyeztetik a helyi közösséget, el lehet őket utasítani. Összegzés A fentiek természetesen csupán egy elvi összefoglalás, amely sok gyakorlati kérdésre nem tér ki, különös tekintettel a jelenleg folyamatban lévő állapot politikai jellegű vonatkozásaira. így például arra, hogy ugyan az Európába az életveszély elől menekülő bevándorlókat kötelességünk megmenteni és ellátni, valamint nem zárkózhatunk el a jobb élet reményében érkezők elől sem, felmerül annak a kérdése is, hogy van-e lehetőségünk segíteni tovább jutásukat gazdag közel-keleti országokba, ahol beilleszkedésük és kulturális integrációjuk nyilvánvalóan nem jelente olyan kihívást, mint Európában. Hasonlóképpen kevesebb biztonság-politikai kérdést vetne fel letelepedésük. A menekülteket el kell látnunk, nem zárhatjuk be előttük - sem tényleges, sem virtuális - kapuinkat. Ugyanakkor fontos, hogy az újonnan érkezők tiszteletben tartsák a befogadók kultúráját és ahhoz minél gyorsabban integrálódjanak. A történelem során többször is bebizonyosodott, hogy az ״idegenek” új lendületet és színt hoztak a befogadó ország életébe, kultúrájába, gazdaságába. Természetesen mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a már itt élők biztonságban legyenek és az újonnan érkezettek mihamarabb integrálódjanak az európai társadalomba. Ennek fényében kívánom, hogy következzen be a fent említett áldás, és ״ezekkel a tulajdonságokkal érdemesek leszünk arra, hogy az Örökkévaló is irgalmas legyen hozzánk és az égi áldás hulljon a fejünkre”. 5Mózes 21:18-hoz írt Tóra kommentárjában, Gur árjé uo.), egy dolog biztos: azoknak az esetében, akik jelenleg nem vallanak radikális és veszélyes nézeteket, akikről csak féltételezhetjük, hogy a későbbiekben talán szélsőséges irányba fognak elmenni, és esetleg veszélyt jelentenek majd, nincs jogunk elvitatni a jogait, mint menekültnek. Ellenkezőleg, ez kötelezi a befogadó országot arra, hogy foglalkozzon a menekültekkel, tegyen meg mindent a társadalomi integrációjukért és ezzel segítse elő, hogy ne forduljanak szélsőséges eszmékhez és ne támadjanak új otthónuk ellen. Ennek hiánya mindenképp veszélyhelyzethez vezet és a befogadás biztonságának folyamatát veszélyezteti, ahogy látjuk például Párizsban, ahol a bevándorlók generációk óta élnek bezárva saját negyedeikben, ahova a rendőrség sem mer bemenni, magukra hagyva, megfelelő európai oktatás nélkül, ahol nincs más remény a kitörésre, csak a szélsőséges fanatizmus. Lojalitás a befogadókkal szemben Itt érdemes egy pár szóban kitérni a témának egy másik fontos vetületére. Ez pedig az a kérdés, hogy milyen kulturális alkalmazkodás várható el a ״bevándorló idegentől”. A fentiekben többször is idézett tórái mondatok ebben a kérdésben egyértelmű útmutatással bírnak. Amikor a Biblia azt mondja ״Égy törvény legyen számotokra, az idegen olyan legyen, mint a bennszülött”, akkor az nem csak azt jelenti, hogy az újonnan jött jövevény felé egyenlő kötelességünk van, csak úgy mint a ״bennszülött”, hanem ez egyben azt is jelenti, hogy neki is magára kell venni az ország törvényét és szokásait. Más szóval: kötelességünk rajta segíteni, befogadni és a régi lakosokhoz hasonló bánásmódban részesíteni, de neki is kötelessége szokásainkat, hitünket, kultúránkat tiszteletben tartani. Az ókori Izraelben - a fent említett ״zsidó hitbe betérő idegen” fogalma mellett - létezett egy másik ״idegen” fogaima is, az úgy nevezett gér tosáv, az ״idegen letelepedő”. Ez olyan nem-zsidó ember volt, aki Izraelben kívánt letelepedni, de nem akart zsidóvá lenni, a zsidó hitbe betérni. Ebben az esetben az ilyen státuszú ember ugyan nem kellett, hogy magára vegye a zsidó hit törvényeit, ugyanakkor tiszteletben kellett tartania a Judaizmust és egyben követnie kellett az úgynevezett Noé hét törvényét, amely törvények Tóra monoteista alapértékeit takarják (lásd 3Mózes 25:25., 47., Talmudic Encyclopedia VI. kötet 289-304. oldal). Maimonidész megfogalmazásában (A királyok szabályai 8:10.): ״Mózes mesterünk a Tórát és a parancsolatokat csakis Izraelnek adta örökségül, ahogyan írva van: ״[A Tan...] öröksége Jákob gyülekezetének”, és azoknak is, akik át kívánnak térni más népek gyermekei közül, ahogyan meg van írva: ״.. .mint ti, olyan legyen a jövevény [az Örökkévaló színe előtt]”. Tehát, ha valaki nem akarja elfogadni a Tórát és a parancsolatokat, akkor nem kényszeríthetjük rá. Azonban Mózes meghagyta, az Örökkévaló parancsára, hogy minden lakost igyekezzenek rávenni, fogadják el a Noénak adott parancsolatokat. Aki pedig elfogadja ezeket, azt nevezzük mindenütt »köztetek tartózkodó jövevénynek (gér tosáv)«.” Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a jövevénynek fel kellene adnia korábbi vallási identitását, asszimilálódnia kellene és fel kellene adnia önmagát. Ugyanakkor integrálódnia kell, a kulturális értékeket el kell fogadnia és tiszteletben kell tartania, Jeremiás próféta megfogalmazásában (29:7.): ״És keressétek azon város békéjét, ahova számkivetettelek benneteket és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz; mert az ő békéjében lesz számotokra 12
