Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-09-01 / 82. szám
Egység érkeztek és elfoglalták azt a helyet. Mások azonban azt mondják, hogy ez nincs így, különösen ma, amikor mi a népek között lakunk és tartani kell attól, hogy ha túl sok zsidó lesz egy helyen, akkor ezt nem fogják eltűrni. Ilyen esetben az, aki [újonnan] jön, veszélyezteti a helyi közösséget.” Be lehet-e zárni a várost a menekülők elől? A Römá ehhez még hozzáteszi: ״.. .de mindenképpen joguk van a helyieknek, ha tudják, bezárni a városkaput és megbeszélni az uralkodóval, hogy ne engedje be azokat, akik ide akarnak jönni.” De Joszéí Káro rabbi (Bedek hábájit uo.) erősen tiltakozik ez ellen: ״ez nagyon furcsa nekem, hogy az uralkodót, vagy akármilyen más akadályt ki lehet jelölni, Etióp bevándorlóknak rendezett szeder egy izraeli befogadóközpontban hogy ne a bét din [a háromtagú rabbinikus bíróság] utasítása alapján kezeljék azokat, akik ide akarnak jönni.” Vagyis, ilyen kérdéseket nem lehet erőszakkal megöldani: ha a másiknak joga van idejönni, üzletelni vagy lakni, attól, mert én fizikailag képes vagyok az útjukat elzárni, attól még nincs jogom ezt megtenni. A Pitché tsuvá (uo. 17.) szerint egyértelmű, hogy Káro rabbi véleménye az, amely követhető. Ha tartunk attól, hogy az idegenek veszélyesek a közbiztonságra Abban az esetben, ha felfedezünk az idegenek között olyanokat, akiről biztosan lehet tudni, hogy veszélyt jelentenek a város lakóira, akkor egyértelműen jogunk van elküldeni a veszélyt jelentőket és megakadályozni letelepedésüket a városban, ahogy Akiva rabbi tanította a Talmudban (Bává möciá 62a.): ״A saját életed előbbre való, mint a felebarátodé”. Abban az esetben azonban, ha nincs bizonyítékunk arra, hogy az idegenek között vannak olyanok, akik a jelenben veszélyt jelentenek,akkor nem lehet most semmilyen jogot megvonni tőlük, csak azért, mert talán a jövőben veszélyt fognak jelenteni. Ahogy a Talmud mondja (Ros hásáná 16b.): ״Az Isten csak azon cselekedetei alapján ítélkezik az ember fölött, amiket tett vagy épp tesz, de nem olyan rossz cselekedetek alapján, amiket majd ezután fog elkövetni. Ahogy írva van Ismáél kapcsán: ״Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját, ahogyő most van” (lMózes 21:17.). De még akkor is, ha tudnánk érvelni amellett, hogy vegyük számításba a jövőt (lásd a témában Élijáhu Mizráchi A vendégszeretet parancsolata Azt mondja a Talmud (Sábát 127a.) ״Nagyobb dolog vendégeket fogadni, mint a Söchinát fogadni, ahogy írva van (lMózes 18:3.), amikor az Örökkévaló megjelent Abrahám ősatyánknál, miután látta a három vendéget azt mondta: »Uram, ha ugyan kegyet találtam szemeidben, ne vonulj el, kérlek, szolgád mellett«” - idézi Maimonidész is a könyvében (A gyász szabályai 14:2.). Vagyis Ábrahám várakozásra kérte magát az Örökkévalót, amíg ellátja a nála megszálló vándorokat. Bachja ben Ásér rabbi (Zaragoza, Spanyolország, 1255- 1340) Kád háKemách című könyvében (Orchim címszó, 37. oldal Chavel kiadásában) arról ír, hogyan kell fogadni a vendégeket, ehhez pedig a Királyok könyvének azt a részét idézi, amelyben a sunémi nő Elisa prófétát vendégelte meg: ״Csináljunk csak egy kicsiny, fal melletti felsőszobát és tegyünk oda számára ágyat, asztalt, széket és lámpást; és lészen, amikor hozzánk jő, betérhet oda” (2Királyok 4:10.).Bachja rabbi szerint fontos megfigyelni a sorrendet: első dolog, amit biztosítani kell annak, aki útról jön, az, hogy legyen fedél a feje fölött ésegy hely, ahol lepihenhet,mert ez neki fontosabb, mint az evés. Utána kell étellel kínálni, aztán következik a szék, ahol kényelembe helyezheti magát, és majd, amikor lemegy a nap, akkor lesz szükséges a lámpa. A Römá (Mose Iszerlisz rabbi - Krakkó, 1530-1573) azt is írja a Sulchán áruchban (Chosen mispát 163:1.) ״A város emberei kényszeríthetik egymást, hogy vendégeket fogadjanak és adakozzanak nekik”. Korlátok az idegenek munkavállalásában Joszéf Káro rabbi (Spanyolország 1488-Zefat 1563) Sulchán áruch-jában (uo. 156. fejezet) találunk korlátokat az idegenek munkavállalására vonatkozóan. Ebből tudjuk, hogy az idegenek a saját városukon kívül nem üzletelhetnek, mert azzal a helyiek megélhetését rontanák: ״Egy idegen, aki egy másik városból jön, és szeretne itt egy boltot nyitni, egy létező, hasonló kínálatú bolt mellett, vagy fürdőt nyitni egy létező fürdő mellett, akkor jogunk van őt megakadályozni ebben. De, ha ugyanúgy vállalja az adófizetés terhét, akkor már nem lehet őt visszatartani” (5. paragrafus); ״Kereskedőket, akik az árujukat eladni hozzák a városba, a városiaknak joga van megakadályozni abban, hogy kiskereskedelmet folytassanak, amit a helyi boltosok csinálnak. De ha csak a piac napján adják el a piacon, annak nincs akadálya, de ne menjenek házalni, még a piac napján se” (7. paragrafus). Ehhez a Römá hozzá tesz két, a témánk szempontjából fontos kitételt: Egyrészt ״ha emberek egy másik városból elmenekültek, mert veszély fenyegette őket, akkor a helyi emberek az új városban nem akadályozhatják őket a megélhetésük megteremtésében, addig ameddig nem tudnak visszamenni. De, amennyit üzletelnek, arányosan annyit kell vállalniuk a közterhekből...”. Másrészt az 5. és 7. paragrafus fent idézett korlátáira vonatkozóan azt írja: ״ez csak abban az esetben van, ha idegenek jönnek [átmenetileg] a városba, amiben nem laknak. Ha azonban azzal a szándékkal érkeznek, hogy letelepedjenek, és rendesen részt vállaljanak a közterhekből, mint a helyi lakosok,ehhez egyes vélemények szerint joguk van, mert minden embernek joga van ott lakni, ahol akar, hisz azok is, akik most ott laknak, valamikor oda 11
