Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-04-01 / 81. szám
Egység Január ll־e fordulópont volt Interjú Frederic Cubas-Glaserrel Frederic Cubas-Glaser francia festő. A Glaser név nem véletlenül cseng ismerősen a pesti zsidó közösséget ismerőknek: Frederic Cubas-Glaser anyai nagyapja, Glaser Bemérd Budapestről vándorolt ki Párizsba a ’40־es években. Unokatestvérei, Glaser Jakab és Miksa a Teleki téri imaház vezetői voltak hosszú évtizedeken át, egészen halálukig. Frederic Cubas-Glaser, Spanyolországból és Franciaországból származó felmenői mellett nagyon büszke magyar őseire, ezért vette fel felnőttként édesanyja lánykori nevét. még mindig komoly előítéletek élnek Franciaországban. Ez eredhetett szomszédoktól, vagy olyan értelmiségiektől is, akik kötetlen helyzetben elengedték magukat. Ez mindig rettenetesen zavart engem. Ennek a mindennapi rasszizmusnak a közös pontja, hogy olyanoktól ered, akik komoly sértettséget éreztek a zsidókkal szemben és magukévá tették Marine Le Pen nézeteit. Azt gondolom, hogy január 11-e egy pozitív fordulóponthoz érkeztünk. Most a franciaországi zsidók megtapasztalhatják a toleranciát, testvériességet és tiszteletet. E: Miért volt fontos az Ön számára, hogy -pár hónapos unokájával - részt vegyen ezen a bizonyos január 11-i hatalmas, terrorizmus elleni tüntetésen? F. C-G: Talán ez hihetetlenül hangzik majd az olvasóknak, de ez volt életem legfontosabb nyilvános eseménye. Életem 58 éves alatt számos rendezvényt láttam, de sosem éreztem ilyen közösségi szellemét magam körül, ami magam körül, ami egyszerűen a saját emberi értékeinken alapult. £: Mi az általános vélemény a támadások utáni összefogásról? F. C-G: A január 11-i tüntetés balzsam volt erre a szörnyű sebre. A tudat, hogy körül vagyunk véve emberek millióinak a szeretetével, örömöt szerzett számunkra. Az imahelyeket és az intézményeket védelem alá vonták - komoly erőfeszítéseket tesznek a nyilvános helyek védelméért. E: Benjamin Netanjahu hazatérésre szólította a francia és az európai zsidókat. Mit tapasztal, valóban sok zsidó határozta el a terrortámadósok után, hogy kivándorol Izraelbe? Önnek vannak ilyen tervei? F. C-G: Azt gondolom, hogy ez ezeknek a rettenetes térrortámadásoknak a fényében egy természetes védekező reakciónak tekinthető. De ez számomra nem releváns dolog. Miért kéne elmenekülnünk az országból, aminek felépítésében a mieink generációk óta együttműködtek? Elképzelhető, hogy vannak, akikre serkentően hatott a beszéde, és készülődnek az indulásra. De ez rám nem áll. Aktívan közreműködtem és közreműködők ennek az országnak a társadalmi és kulturális életében, és tudom, hogy ha mi elmennénk, az komoly csapás lenne a francia demokrácia számára. Ott kell állnunk a fedélzeten és szembenézni a problémákkal, amik jönnek. E: Hogyan látja a gyermekei és unokája életét: van jövőjük zsidóként élni Franciaországban? F. C-G: Ha az unokám részt vesz ebben a harcban, hogy kivívja az elismerést és tiszteletet: én ezt tiszta szívvel támogatom. Szeretném, ha az én kisunokám egy olyan országban nőhetne fel, ahol szabadon vállalhatja zsidó gyökereit és nemhogy nem kell szégyenkeznie, hanem büszke lehet közös történelmünkre. Steiner Zsófia Egység: Milyen Franciaországban zsidóként felnőni és élni? Frederic Cubas-Glaser: Franciaországban zsidóként felnőni, azt gondolom, ugyanolyan, mint a legtöbb európai országban. Az egyetlen különbség talán az lehet, hogy a Francia Köztársaságnak egy nagyon erős, szekuláris oktatási rendszere van, amit az egész nemzetre kiterjesztettek. Ehhez komoly anyagi háttér és oktatói bázis képzése szükséges. A több, mint egy évtizede tartó gazdasági válság ezt a projektet aláásta és meggyengítette a hátrányos helyzetű régiókban. így ma fiatalok és öregek egyaránt úgy élünk, hogy egyik oldalról az iszlamofasizmus (a francia sajtóban szokásos megnevezése a szélsőséges, antiszemita iszlamizmusnak) fenyeget, másik oldalról a Nemzeti Front, ami a közvélemény-kutatások szerint 30%os támogatottságot élvez. A Nemzeti Front, antiszemita vezetőinek óvatos nyilatkozatai ellenére, a csapatai közé számít rasszista szélsőségeseket, bár ezt megpróbálják mindenáron titokban tartani. E: Milyen hatása volt a Charlie Hebdo és a zsidó élelmiszerbolt elleni terrortámadásnak a közösségre? F.C-G:Természetesen azokat az időseket, akik személyesen tapasztalták meg a nácizmust, nagyon rosszul érintették az események. A fiatalabbakban azonban inkább felszította a harciasságot. Egy kezdőpont volt, hogy ez alkalommal nem engedünk nekik, nem hozhatják létre a diktatúrájukat a demokráciánk szívében. E: Megváltozott a franciák viselkedése a zsidókkal szemben a terrortámadások után? F. C-G: Életem során volt alkalmam megfigyelni, amikor nem fedtem fel a származásomat, hogy a zsidókkal szemben Menekülnek a francia zsidók? Egy párizsi festő és egy strasbourgi chábád rabbi. Az egyikük magyar gyökerekkel, másikuk tunéziaiakkal büszkélkedhet. Miben hasonlítanak? Mindketten büszkék arra, hogy a franciaországi zsidó közösséghez tartoznak, és mindketten szülőhazájukban képzelik el a jövőjüket. 4
