Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-04-01 / 81. szám
Egység Miért mennék el? Szeretem Franciaországot! Interjú Menachem Mendel Samama rabbival Menachem Mendel Samama tősgyökeres strasbourgi zsidó: édesapja, Shimon Samama rabbi, a helyi chábád közösség feje. Az ifjabbik Samama rabbi, miután befejezte tanulmányait, szülővárosában telepedett le és alapított családot. A kilencgyermekes édesapa rabbiként és programszervezőként dolgozik a strasbourgi lubavicsi közösségben. ez a feladata, mint izraeli miniszterelnöknek, hogy Izraelbe hívja az embereket, hiszen ez Izrael Állam célja, hogy befogadja a zsidókat. Az Európai zsidók exodusa - ez nagyon jól hangzik, lehet menni a reptérre fotózni azokat, akik kivándorolnak, de a média hibás képet mutat. Az emberek nem indulnak neki csak úgy, mert Netanjahu ezt mondta. Tavaly összesen 7000 francia zsidó alijázott, ez a teljes zsidó lakosság egy százaléka. Ha idén kétszer ennyien mennek el, akkor is itt marad még 97 százalék. Az embereknek itt van az életük: a munkájuk, a családjuk, a barátaik. Reggel felkelnek, iskolába mennek, dolgoznak, ezt nem hagyják itt egyik pillanatról a másikra, az emberek nem változtatják meg így az életüket. Akik Izraelbe mennek, azok többnyire olyanok, akik már eddig is így tervezték, beszélnek héberül, stb. Akik nem látják itt a jövőjüket, a gyerekeik jövőjét. De nem tömegekről van szó. Senki a közösségemből nem hívott fel, hogy a Netanjahu azt mondta, menjünk, úgyhogy csomagolok. Ez nem így működik. A francia zsidóságnak hagyománya van, és ez fennmarad. E: Ezek szerint Ön sem tervezi, hogy elhagyja Franciaországot? M.S.r: Miért mennék el? Én szeretem Franciaországot, szeretek itt élni. Nincs miért elmennem. E: Hogyan látja a gyermekei jövőjét? Gondolja, hogy élhetnek majd Franciaországban felnőttként? M.S.r: Nem tudom. Arról sincs pontos elképzelésem, mi lesz holnap, hát még tíz év múlva. Bízom benne, azt kívánom, és azt hiszem, hogy Franciaország jó hely lesz a zsidóknak, hogy itt éljenek, amíg el nem jön a Mosiách. Tunéziából, Marokkóból is rengetegen elmentek, mégis vannak ott zsidó közösségek, rabbik, iskolák. A hagyomány fennmarad itt, Franciaországban is. Azért is így gondolom, mert a Rebbe nagyon szerette Franciaországot és különlegesen kötődött a francia zsidókhoz. A nemzeti himnuszt, a Marseilles-t beemelte a chászid köztudatba, egyedül ezt a himnuszt. Ez egy különleges hely, és hiszem, hogy a zsidóknak jó lesz itt élni továbbra is. Steiner Zsófia Egység: Milyen zsidó közösség él Strasbourgban? Mendel Samama rabbi: Franciaországban él Európa legnagyobb zsidó közössége. Bár nincsenek pontos statisztikák, mert ilyeneket itt nem készítenek, de körülbelül 500-600 ezer zsidó él az országban. Nagyon szép, erős és jól szervezett a közösség. Mi itt Strasbourgban nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, gyönyörű zsidó közösség él itt, körülbelül 15 ezer zsidóval, akik a legkülönbözőbb irányzatokhoz tartoznak. Ezen belül a chábád közösség viszonylag kicsi, de nagyon aktív, nagyjából 25-30 családot foglal magába. Strasbourgban található harminc zsinagóga, így mindenki megtalálja, amit keres. Több iskola is működik, köztük a chábádé is, ahol hozzávetőlegesen 150 diák tanul. Itt minden megvan, ami a zsidó élethez kell: boltok, éttermek, minden. Nagyon jó itt élni. E: Erintette-e az Önök életét a párizsi terrorcselekménysorozat? M.S.r: Természetesen! Először is mindenhol ott vannak a katonák, minden zsidó intézménynél őrködnek, és az ember egy kicsit úgy érzi magát, mint Izraelben. Másrészt azt látni kell, hogy a zsidó közösség nem az egyedüli célpont volt. Természetesen, nagyon súlyosan érint minket, de itt a demokráciát is támadás érte, és az egész nemzet van veszélyben. Ezt meg kell érteni, hogy ha itt és most nem teszünk valamit, akkor mind nagyon nagy veszélyben leszünk. Én azt gondolom, hogy az üzenetet megértette a társadalom, a leckét megtanultuk és most mindenki talán egy kicsit nagyobb biztonságban érezheti magát. E: Ha ilyen komoly készültség van a zsidó intézmények körül, akkor ezek szerint várható, hogy Strasbourgban is terrortámadás lesz? M.S.r: Ezt természetesen nem tudhatjuk előre. Ezek a dolgok sajnos bárhol Európában megtörténhetnek, ahogy megtörténtek Belgiumban és Dániában is. Nem hiszem, hogy nagyobb veszélyben vagyunk, mint mondjuk Németországban, vagy Belgiumban, vagy bárhol máshol Európában. Mindenhol ugyanazzal a veszéllyel kell számolnunk. E: Ön Strasbourgban nőtt fel — mi a véleménye, hogyan változott az antiszemitizmus helyzete az évek során? Tapasztalnak a franciák részéről ellenségességet a mindennapi életben? M.S.r: A mindennapi életben nincsenek problémák, a mi környékünk nagyon kellemes és biztonságos a zsidók számára, barátságosak a szomszédaink. De sajnos a gyerekkoromhoz képest sokat romlott a helyzet, és már nem olyan annyira jó a viszony, mint volt. A társadalom rossz irányba fejlődött sajnos. Gyerekként én nyugodtan kint biciklizhettem, játszhattam órákon át az utcán, de a saját gyerekeimnek ezt már nem merem megengedni. E: Benjamin Netánjáhu a terrortámadások után arra bűzdította a zsidókat Franciaországban és egész Európában, hogy ״térjenek haza” Izraelbe. A média a francia zsidók exodusáról beszél. Mi a tapasztalata erről? M.S.r: Benjamin Netanjahu azt is mondta ugyanakkor, hogy biztosítani kell azoknak a zsidóknak, akik Európában akarnak maradni, hogy biztonságban élhessenek. Netanjahunak 5
