Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-09-01 / 82. szám
Egység Menekültkérdés a zsidó jog és etika fényében Háláchikus állásfoglalás A zsidó jog szerint az életveszély elől menekülő bevándorlókat kötelességünk befogadni és ellátni, amennyiben nem bizonyítható, hogy közvetlen veszélyt jelentenek a már itt élőkre. Ugyanakkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a már itt élők biztonságban legyenek és az újonnan érkezettek mihamarabb integrálódjanak az európai társadalomba, ha pedig ez nem biztosítható meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy olyan befogadó országokba segítsük eljutásukat ahol nem jelent problémát a kulturális másság ־ állítja Oberländer Báruch rabbi az alábbiakban olvasható tanulmányában. A Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője részletesen és mélyrehatóan mutatja be a témához kapcsoló bibliai, talmudi és más zsidó jogi és etikai forrásokat. tartás szabályai 6:4.): ״Szeretni kell az idegent, aki jött és a Söchináflsteni jelenlétjszámyai alá került” - vagyis, amikor a Tóra az idegen szót használja, akkor egy betérőről beszél. Ezt alátámasztják azok a tórái előírások, melyek szerint ugyanazok a törvények vonatkoznak a zsidókra és az idegenekre: ״Egy törvény legyen számotokra, az idegen olyan legyen, mint a bennszülött, mert Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek” (3Mózes 24:22. Lásd még uo. 24:16.). Valamint: ״Egy törvény legyen nektek és az idegennek, ki tartózkodik (nálatok); örök törvény nemzedékeiteknek: mint ti, olyan legyen az idegen az Örökkévaló színe előtt” (4Mózes 15:15.). Mivel biztos, hogy arra, aki csak vendégségben tartózkodik a zsidók között, nem vonatkoznak azok a törvények, amik egy zsidóra,ezek szerint az ״idegen” az, aki nem zsidónak született és betért. Az idegen, aki elhagyta hazáját Létezik azonban egy Talmudi alapszabály (Sábát 63a.), amit ez esetben is alkalmaznunk kell. Eszerint mindig figyelembe kell venni az írás elsődleges, szó szerinti jelentését. A fenti tórái parancsolatok szó szerinti értelmezéséről a következőt írja a barcelonai Áron háLévi rabbi (13. század közepe) Széfer Háhinuch cimű könyvében (431. micva): ״.. .Ebből a különleges micvából azt is kell tanulni, hogy irgalmazni kell annak az embernek, aki egy városban van, ami nem a szülővárosa, sem pedig az, ahol ősei családja lakik. Ne tekintsünk félre, amikor látjuk őt és nincs neki segítője. Ahogy látjuk, a Tóra megparancsolta, hogy irgalmasak legyünk mindenkivel, aki segítségre szórni. Ezekkel a tulajdonságokkal érdemesek leszünk arra, hogy az Örökkévaló is irgalmas legyen hozzánk, és az égi áldás hulljon a fejünkre. Az írás utal a parancsolat okára is, amikor azt mondja, »mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában«, ezzel emlékeztet minket, hogy mi már egyszer megégettük magunkat azzal a nagy fájdalommal, amit minden ember érez, aki idegenek között, egy ismeretlen országban találja magát. Amikor emlékezni fogunk arra a szívszorongató érzésre, amit ez okoz, és amit mi magunk is tapasztaltunk, amiből az Örökkévaló nagy szeretetével kiszabadított minket, akkor a mi irgalmunk is megerősödik minden ember iránt, aki hasonló helyzetben van”. Sokan fordulnak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy mi a zsidóság álláspontja a menekültek ügyében. Morális kötelezettsége-e Magyarországnak a menekültek befőgadása, és segítése, hogy itt új életet tudjanak kezdeni? Kell-e tartani attól, hogy közülük szélsőséges iszlamisták kerülhetnek ki, akik a jövőben biztonsági veszélyt jelenthetnek Magyarországra és lakóira? Jogos-e elutasítani a menekültek azért, mert attól tartunk, hogy el fogják venni a munkahelyeket, és igy magyar állampolgárok vesztik el a megélhetésüket? Nekünk, zsidóknak, kicsit nehéz objektívan foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hiszen mindkét fél érveiben érintettek vagyunk: egyik oldalról, hosszú történelmünk évszázadai alatt sokszor kellett menekülnie őseinknek, számtalan kiűzetést szenvedtünk el, menekültünk a gyilkos pogromok elől egyik országból a másikba, mígnem családjaink elérkeztek oda, ahol most élünk. Másik oldalról szintén mi, zsidók vagyunk azok, akik már eddig is nagyon sokat szenvedtünk az iszlám terrortói, még itt Európában is, mint például az idén januárban elkövetett párizsi támadás során, ami a Hyper Cacher nevű kóser élelmiszerbolt ellen irányult. így, miközben megértjük és átérezzük az üldözöttek sorsát, aggódunk is. Mindezek ellenére kötelességünk felülemelkedni személyes érintettségünkön és a zsidóság évezredes tanításai alapján vizsgálni a kérdést. A Tórában több helyen is szó van arról, hogyan kell bánni az ״idegennel”: ״Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában... Idegent ne szorongass, hisz ti ismeritek az idegen lelkét, mert idegenek voltatok Egyiptom országában” (2Mózes 22:20., 23:9.). Valamint: ״Szeressétek az idegent, mert idegenek voltatok Egyiptom országában” (5Mózes 10:19.). Tisztázni kell azonban, ki is az a bizonyos idegen, mit jelent az elnyomás, a szorongatás - valamint hogyan kell kifejezésre juttatni az irántuk érzett szeretetet? Az idegen, aki betért a zsidóságba A Talmudi bölcsek szerint (Bává möciá 59b.) a Tóra nem olyan idegenekről szól, akik csak elhagyták szülőföldjüket, hanem olyan idegenről, aki nem zsidónak született és betért a zsidó vallásba. Maimonidész is úgy írja le (Az emberi maga10
