Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-04-01 / 81. szám
Egység Amikor ég a ház, nincs idő vitatkozni zodni, ha meggondoljuk, mit kíván az ellenség, különösen, ha az ellenség azt a célját következetesen próbálja elérni. Ez esetben ugyanis világos, hogy éppen az ellenkezője lesz üdvös annak, amit az illető személy, csoport vagy nép ellensége kíván. A mi nemzedékünk saját szemével látta, mit kívánt népünk fő ellensége, Hitler és a követői, mire szövetkeztek és mit sikerült sajnos megvalósítaniuk, meglehetős mértékben, népünk ellen. Nem csinált ő titkot gonosz terveiből. Vágyott célja a zsidó nép kiirtása volt, és, mindenekfelett, a zsidó lélek elpusztítása. Ezért voltak első áldozatai a zsidó könyvek, a zsinagógák, a spirituális vezetők, a rabbik. Számos mód és eszköz lehet, amely által ellenségünk a megsemmisítésünket elérni reméli, amelytől Isten őrizzen. Hitler torz elméje számára a kínálkozó eszköz az volt, hogy egyszerűen gázkamrákba, krematóriumokba küldi a zsidó férfiakat, nőket és gyermekeket. A szellemi ״krematórium” azonban, amely nem a zsidó test, hanem a lélek elpusztítására szolgál, ti. a vegyesházasságok útján bekövetkező asszimiláció, nem kevésbé pusztító. A krematórium, melyben zsidó tetemek égtek el, az elfelejthetetlen szörnyű múlthoz tartozik. Az Örökkévaló irgalmából a mészárosokat megállították, mielőtt pusztító munkájuk a végső célt elérte volna. De a spirituális krematórium, amelyben zsidó lelkek égnek el, ma is üzemel, még nagyobb lángon, mint azelőtt, nagy kárunkra. Izráel háza ég, s az ifjabb generációk, ahogy a dolgok most állnak, csapdába estek. Nyilván ismeri a ״száraz” statisztikákat a vegyesházasságokról és az aszszimilációról hazánkban, és a tényt, hogy a helyzet nem különbözik nagyban más országokétól. A téma túlságosan fájdalmas, hogy hosszabban időzzünk rajta, és még inkább, hogy hosszabban írjunk róla. Nehezebb észrevenni, ezért nagyobb veszély A ״spirituális krematórium” veszélye bizonyos értelemben nagyobb, mint a fizikai népirtásé, mert az utóbbi iszonyatos voltát könnyű belátni mindenféle hosszas filozófiai fejtegetés nélkül, míg a spirituális népirtást egyes csoportok fel sem ismerik veszélyként, mások meg egyenesen üdvözlik a ״szabadság”, az ״egyenlőség”, az ״integráció” és más rosszul felfogott ״eszmék” jegyében. Ezen előrebocsátott megjegyzések fényében vizsgáljuk tehát most meg a helyzetünket. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzettel szembesülve, amely folytonos romlásban van, mindenféle vitát és filozófiai spekulációt félre kell tenni. A veszély azonnali cselekvést követel, hogy megmentsük a zsidó lelkeket, az öreget, a középkorút és a fiatalt. Ez az elsődleges kötelessége mindannyiunknak, akik a hitleri célokkal szemben tenni akarunk. Ez a kötelesség különösen is erős a közvetlen környezetünkkel szemben, amelyben felnőttünk, s amelynek hálával tartoznk a jókért, melyekben részünk volt. Még inkább kötelesség arra nézve, aki az oktatás terén kamatoztatta képességeit, és sikert ért el. Ennek az egésznek oly nyilvánvalónak kellene lennie a gondolkodó, tudatos ember előtt, hogy valósággal csoda, ha nem látja. A következőképpen tudnám a dolgot megvilágítani. Mr______ 5724 New York (N. Y.) Áldás és üdvözlet! Megkaptam levelét és az azt megelőző levelét is. Bizonyos okokból angolul válaszolnék, noha héberül írt nekem. Engedelmével elöljáróban néhány megjegyzéssel kezdeném, melyek során esetleg ismétlésekbe leszek kénytelen bocsátkozni, minthogy találkozásunk során is érintettük a témát. De bizonyos szavakat ki kell mondani, még ha az ismétlés veszedelmét kockáztatjuk is, inkább, mint hogy kimondatlanok maradjanak. Levele záró soraira utalnék először, melyekben a zsidó filozófia irányzatait, iskoláit sorolja fel, és szót ejt gondolkodásról, pszichológiáról, különféle megközelítésekről és koncepciókról. (Zárójelben mondva: az önt foglalkoztató kérdések közül jó néhányat tárgyalnak héberül és angolul is hozzáférhető munkák. Talán ismeri is ezeket, illetve fel tudja kutatni őket. Hasonlóképpen foglalkoznak szakmunkák a chászidizmussal általában és a Chábáddal külön is. De ezt csak futólag jegyzem meg.) írásom legfontosabb célja, hogy megpróbáljam tisztázni az előttem rejtélyesnek tűnő körülményt, ti. hogy bár találkozásunk óta számos hónap telt el, mégis, úgy tűnik, az akkori beszélgetésünk és azt követő erőfeszítéseim, hogy segítsek önnek ״önmagára találni”, hogy úgya mondjam, mindeddig eredménytelennek bizonyultak. De mivel az okok, amelyek arra késztettek, hogy párbeszédbe kezdjünk, változatlanul fennállnak, sőt, talán erősebbek is, mint voltak, nézeteimet újra ki kell fejtenem, az ismétlésbe bocsátkozás veszedelmét is kockáztatva. Vészhelyzetben félre kell tenni a nézetkülönbségeket (1) Az emberek közt érvényes vita folyhat arról, hogy milyen tevékenység vagy szempont élvezzen elsőbbséget a hétköznapi életben. De ennek csak normális körülmények közt van létjogosultsága. Ha vészhelyzet áll elő, a teoretikus különbségeket félre kell tenni, hogy a vésszel foglalkozzunk. Mondandóm illusztrációjaképpen: az még csak hagyján, ha elméleti vitát folytatunk arról, milyen típusú ház méltó a megmentésre, amennyiben tüzet fog, és hogyan is kellen megmenteni, és kinek. Az viszont már egészen más ügy, ha valakinek éppen ég a háza, és benne rekedtek öregek, gyerekek. Ilyenkor véleménykülönbségnek helye nincsen, meg kell harcolni a lánggal, és megmenteni a bent rekedteket. Ez minden közel lévőnek a kötelessége, még ha nem képezték is ki tűzoltásra, és akkor is, ha a bent rekedtek számára idegenek. A kötelem még sokkal, elképzelhetetlenül erősebb, ha valakinek rokonai a bent ragadtak, vagy ha profi kiképzést kapott a tűz oltására. A spirituális krematóriumok nagy lángon égnek (2) Ha vita támad arról, mi a jó egy személy vagy közösség, csoport, nép érdeke szempontjából, gyakran segít eligaA REBBE SZAVA Menáchem M. Schneerson rabbi 2
