Egység, 2014 (78-80. szám)
2014-04-01 / 78. szám
Egység din, vagyis a háborúban megözvegyültek ügyeit intéző rabbinikus bíróság vezetője volt). Ebben a levélben, amit a Magyaron szági Autonóm Orthodox Izr. Hitfelekezet központi irodája az összes rabbinak eljuttatott, az indoklás is szerepel: ״Közismert, hogy ez a nap, már sok évvei ezelőtt lett közösségi böjtnappá nyilvánítva a lengyel rabbik által az 1648-as pogromok emlékére, és úgy döntöttünk, hogy megújítjuk ezt a szokást a testvéreinkért, akik mártírhalált haltak az utóbbi években. Igaz, kellett volna egy külön böjtnapot létrehozni erre a tragédiára, amihez még soha nem volt fogható, de nem akartunk a közösségre újabb terhet róni, és ezért választottuk ezt a napot, ami már régen ki van jelölve. Azért is, mert a mártírok nagyobb része Lengyelországban élt és a mészárlások nagyobb része szintén abban az országban történt és a még a mi országunkban is ebben a hónapban történtek a tragédiáknak a nagyobb része.” A neológok a ״német bevonulás” napját választották Vita ebben a kérdésben nem is az ortodoxián belül volt, hanem a neológ rabbikkal. Az ellenzők között kell említeni dr. Róth Ernőt, aki nagyon érdekes alakja volt ’56- ig a magyar zsidó közéletnek.14 Cikkében15 - miután sajnálkozik afelett, hogy nem sikerült a dátumot illetően közös nevezőre jutni - arról ír, hogy miért nem ért egyet az ortodox rabbinátus döntésével: ״Ezt a megoldást, ti., hogy mi is szíván 20-án emlékezzünk meg, nem fogadhattuk el, mert ez a nap már régen gyásznapként szerepel a hagyományos zsidóság egyik részénél a Chmelnyickij-féle pogrom emlékeként és így - ha ugyanez lenne a német bevonulás gyász-emléknapja - egyáltalán nem fejezné ki a nap sajátos jelentőségét.” Az ellenzők véleményes szerint szíván 20. nem eleje és nem vége semminek, így ők március 19-ét, vagyis ádár 24-ét választották, a németek bevonulásának napját. Ez a dátum azonban nem vált gyakorlattá még neológ közösségekben sem, ellentétben a szíván 20־val, ami sokáig élő szokás volt16. Jakobovics Bencion rabbi visszaemlékezéseiben17 ír arról, hogyan zajlőtt ez a szíván 20-i megemlékezés 1948- ban Budapesten: ״a nagy [Kazincy utcai] zsinagóga tele volt, nem volt üres hely, még az utcán is rengetegen álltak. Weltz rabbi mondott drósét és imát.” Nekem első kézből is van erről információm, édesapám mesélt sokat az első pár évről itt Budapesten, amikor egész nap mindenki imádkozott, hihetetlen hatású gyásznap volt szíván 20. Én magam a bár micvám utáni években, a hetvenes évek tött, hogy szíván 20. legyen a lengyel és ukrán zsidóknak emlék- és böjtnap. Éhhez később a litvánok is csatlakoztak, és sokáig elterjedt szokás volt12. AII. világháború után, 1946 májusában úgy döntött a budapesti központi ortodox rabbinátus, hogy ki kell jelölni a magyar zsidók számára, a holokauszt áldozatainak emlékére egy böjtnapot. Mivel szíván 20. a nagy deportálások idejére esett, így nem hoztak létre egy új böjtnapot, hanem a korábbi, már hagyománnyal bírót kibővítették. Ennek tiszteletére kiadták egy füzetben az összes imát és költeményt, amit korábban erre a böjtnapra írtak. Az előszóban arra kérték a magyar zsidókat, hogy szíván 20-án gyűljenek össze, férfiak és nők egyaránt. Élőírták, hogy 15 és 55 éves kor között egész napot böjtöljenek mind, míg a terhesek és szoptatósok, valamint a gyengék, betegek csak a legkorábbi minchá (délutáni ima) időpontja utánig, vagyis kb. 13 óráig tartsanak böjtöt. Az, aki ennyit se bír, az kérjen rabbinikus útmutatást. Azok, akik koruknál fogva kiesnek a böjti előírásból, vagy egészségi állapotuk miatt egyáltalán nem tudnak böjtölni, adjanak egy napi étkezésnyi összeget cödokóba. adományba. Ha a böjt péntekre esik, nem teljes napot böjtölnek. Szintén az előszóban rögzítették az emléknap teljes menetét: előző este tanuljanak talmudi Misnát és mondjanak a mártírok emlékére Kádis dörábánánt. Szíván 20-án 11.30-tól nem szabad dolgozni és a boltokát minchá utánig be kell zárni. Lehetőleg egy központi zsinagógában gyűljenek össze az emberek, de ha túl sokan vannak, nyissanak újat, hogy mindenki elférjen. Először fél óra hosszat mondjanak zsoltárokat, majd a rabbi dróséja (vallási tárgyú beszéde) következzen, amiben felkér mindenkit a megtérésre és a jócselekedet gyakorlására. Ezután mondjanak kádist mindazokért, akiknek nem maradt senkije, aki emlékezzen rájuk. Ezt böjtnapi Tóraolvasás, ima és a fent említett Szlichot költemények felolvasása kövesse. Ezután elvonultak a temetőbe is imádkozni. Végül estefele csináljanak egy Szijum Misnájotot, vagyis egy ünnepséget, amin lezárják a mártírok emlékére egész évben tanult Misná mind a hat rendjét. A megemlékezés lezárásaként rendezzenek micva vacsorát. Ebből az időből nem maradt feljegyzés a rabbik tárgyalásról, érvelésekről, csak a végeredményt ismerjük. Ugyanakkor egy évvel későbbről van egy héber nyelvű levél13, amit többek közt aláírt Weltz Jiszráél rabbi (1887-1973, a háború előtt Budapesten volt rabbi, utána a bét din elnöke volt) valamint a nagykaposi Lebovits Jáákov rabbi (1896-1980, az un. Águná bét gettólázadást, ami jobban beleillett az új állam politikai szemléletébe10. Ezt a szemléletet látjuk a mai napig az izraeli megemlékezéseken. Ezen a napon két perc néma csenddel és félárbocra eresztett zászlókkal tisztelegnek a mártírok előtt - a megemlékezésnek ez a formája nem igazán jellemző a zsidó hagyományokra, hanem a katonai tiszteletadás szimbóluma. A megemlékezés 1961-ben, az Eichman per kapcsán kezdett zsidósabb arculatot kapni. Ékkortól a módosított törvény előírja, hogy a megemlékezés napjának előestéjén minden szórakozóhely zárva tart és az emléknap zsidó szokás szerint naplementétől másnap estig, a csillagok feljöveteléig tart. A két megemlékezési dátum nem tudta egymást ״kioltani”, így azóta is párhuzamosan futnak11: vallásosok Izraelben tévét 10- én emlékeznek, az állami ünnepségek niszán 27-én zajlanak. Saját tapasztalatom alapján azt mondom, hogy a tévét 10. a diaszpórában nem annyira terjedt el. Az általam jól ismert williamsburgi magyar túlélők, akik között én felnőttem, ezt nem ismerték egyáltalán. Ennek oka részint az lehetett, hogy ők távol tartották magukat az ilyen ״cionista” kezdeményezésektől. Másrészt - az éveken át tartó lengyel mészárlással ellentétben - a magyar deportálósok pár hónap alatt lezajlottak, és nagyjából lehetett tudni, hogy azok, akiket deportáltak és gázba mentek, nyáron haltak meg és nem a téli tévét hónapban. Magyarországi vallási megemlékezések A téma mélyebb áttekintéséhez ismerni kell egy másik szomorú dátumot a zsidó naptárban - szíván 20-át. AII. keresztes hadjárat (1171) idején rengeteg zsidó halt mártírhalált. Abban az évben Blois-ban, Franciaországban egy vérvád miatt szíván 20-án 32 zsidót gyilkoltak meg. Ennek emlékére hirdette ki az orleánsi Jáákov rabbi, a Tálmudi Toszáfot egyik szerzője ezt a napot böjtnapnak elsősorban a blois-i zsidóknak, ami később kérésére elterjedt szokás lett egész Franciaországban. Visszamenőleg ezen a napon emlékeztek meg az I. kérésztes hadjárat idején (1090-1096) meggyilkölt mártírokra is, ez a héber évszám alapján Gzérot TáTNU-ként (תוריזג נתת ו) ismert. Majdnem ötszáz évvel később, 1648- 49-ben, a héber évszám alapján Gzérot TáCh uöTáT-nak (תוריזג ת ח תו ט) ismert lengyelországi Hmelnyickij féle kozák felkelés idején tomboló pogromban ismét rengetegen haltak meg. Ennek emlékére 1651-ben a Váád árbá árácot, vagyis A négy ország központi bizottsága úgy dön10 Minderről lásd Róni Stauber: Hávikuách bisnot háchámisim... in: Mdiná sebáderech, Jeruzsálem 2001. [lásd itt: http://lib.cet.ac.il/Pages]; 11 Lásd még Israel Méir Lau rabbi: A zsidó élet töményei 320. old.;12 Már a Sulchán áruch kommentátorjai idézik, lásd Magén Áurahám 580. fej. végén, Túré záháu 566:3.;13 Másolata itt található: Eszter Farbshtein: Böséter hámádrégá, Jeruzsálem 2013, 710. old.;15 Az Országos Rabbiegyesület értesítője 1948. június 20. old.; 16 Az emléknap az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség által kiadott Naptárban is szerepel, a Szokások és szabályok az 5 774. évre című fejezetben (119. oldal).;17 Zchor jömot olám, 3. kötet, 402. old.; 4
