Egység, 2014 (78-80. szám)
2014-04-01 / 78. szám
Egység A holokausztra való emlékezés a zsidó vallásjog szempontjából Megemlékezni mártírjainkról - rendkívül fontos feladat, és az évszázadok során a zsidóságnak sajnálatosan sok lehetősége volt ennek mikéntjét meghatározni. A holokausztra való megemlékezés azonban nagyon összetett kérdés, amit több szempontból, sok oldalról lehet megközelíteni. Az alábbiakban - a teljesség igénye nélkül - felvázolok néhányat a felmerülő szempontok közül, amikkel betekintést nyerhet az olvasó a témával kapcsolatos háláchikus kérdésekbe. Két éwel később, 1950 decemberében, megerősítették a döntést, kiegészítve azzal, hogy ez a dátum teljes jorcájtnak számít minden szempontból: így a kádismondásra, az elhunyt emlékére történő tálmudi Misna-tanulásra valamint emlékméesés gyújtására is, annak a milliónyi mártírnak, akinek az esetében nincs semmi kiindulási alapja a jorcájt dátumának kijelölésére. Honnan jött ez a dátum? Tévét hó 10. történelmi böjtnap, amelyen számos tragikus esemény történt a zsidó történelemben8. Ezen a napon babiloni király, Nebukadnezár körülvette Jeruzsálemet9, valamint több háború, pogrom és pusztítás is történt ezen a dátumon, így az izraeli rabbik ezzel kapcsolták össze a holokauszt megemlékezést. 1951-ben a Knesszetben merült fel legközelebb a kérdés, amikor is a nem vallásos baloldali kormánypárt április 19-ét, az 1943-as varsói gettólázadás kezdetét javasolta a megemlékezések dátumának. Az ennek megfelelő héber dátum történetesen a Peszáchot megelőző nap volt (niszán 14.) - így úgy döntöttek, az ünnep utáni legközelebbi héber dátumot, niszán hó 27-ét jelölik ki. Ekkor az emléknap ״a Soá és a gettófelkelés napja” (Jóm hásoá umered hágitáot) elnevezést kapta. 1953-ban, a Jád váSem törvény tárgyalásakor ezt ״a Soá és a hősiesség napja” (Jóm hásoá vöháguurá) névre változtatták. 1959-ben a vallásos képviselők erősebben emelték fel szavukat annak érdekében, hogy tévét 10. legyen az emléknap, ám a baloldal a korábban kijelölt április 19-ét támogatta. A hivatalos megemlékezés ״a Soára és a hősiességre való emlékezés napja” (Jóm házikáron lásoá uöláguurá) néven niszán hó 27. maradt. Tudni kell, hogy ebben az időben Izrael állam nem szívesen foglalkozott a holokauszttal, az újjáépítésre koncentráltak. Ez a vita a vallásos és nem vallásos izraeliek között egy nézőpontbeli kérdésről szólt: a vallásosok a mártírokra akartak emlékezni és a pusztulásra, összekapcsolva a holokauszt pusztítását történelmi balsorsunkkal. A baloldaliak pedig a lázadást és a fegyveres önvédelmet akarták hangsúlyozni, hisz az áldozatok egy része az életéért harcolt, ezért választották az emlékezéshez a varsói rint a mártírok, mint a holokauszt áldozatai is, cádikok, így ez alapján úgy gondolták, legyen a születésük dátuma a jorcájt. Ez azonban nem lett elfogadott, elsősorban amiatt az ellenérv miatt, hogy a mártírok, mivel meggyilkolták őket, nem a ״megfelelő” dátumon haltak meg7. Egy másik javaslat az volt, hogy egy körülbelül kiszámolt dátumot válasszanak a jorcájt napjául. így például azoknak a deportáltaknak az esetében, akiket azonnal a gázkamrákba vittek, viszonylag könnyű meghatározni egy ilyen napot: a deportálás másnapját vagy harmadnapját. Ez végül eléggé bevett gyakorlattá vált, nagyapám például támuz hó 19-én mondott 32 meggyilkolt rokon után kádist, mert őket támuz 17-én deportálták Újpestről. Más esetekben azonban, például azoknál, akik munkaszolgálatosok voltak, nehezebb kiszámítani, mikor halhattak meg. A magyarországi deportálások többsége nyáron zajlott. Gyerekkoromban a brooklyni Williamsburgban éltünk, egy olyan környéken, ahol magyar holokauszttúlélők ezrei laktak, akik mind ebben a nyári időszakban mondtak kádist meggyilkolt rokonaik után. Emlékszem, hogy támuz hónapban, ami nyáron van, a pápai zsinagógában volt a falon egy tábla egy egész sor szabállyal arra, hogy kinek van elsőbbsége előimádkozni, vagy arra, hogy a Tórához hívják. Erre azért volt szükség, mert olyan sokan voltak, akik a halottaikra emlékeztek, hogy lehetetlen volt mindenkinek pl. előimádkozni. A szabályok szerint elsőbbsége volt annak, aki biztosan tudta a halál dátumát, aztán annak, aki abba az adott zsinagógába járt mindig imádkozni, aki szakállt növesztett és így tovább. Bár ma már sajnos sokkal kevesebben vannak a túlélők, akik előimádkozzanak, mégis három éve, amikor támuz 17-én voltam ott és mondtam kádist édesapám után - alig jutottam egymásfél óra után sorra. Megemlékezések Izraelben 1948. decemberében az izraeli rabbinátus is foglalkozott már a kérdéssel, és azt a döntést hozta, hogy kijelölik tévét hó 10. mint a gyász és megemlékezés napját a holokausztban meghalt azon mártírokért, akiknél a halál ideje nem ismert. Az emléknapok története A II. világháború pusztítására számos emléknapot jelöltek ki. Legszélesebb körben is-mert ezek közül az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadulásának napja, január 27, amit az ENSZ 2005. november 1-én jelölt ki a holokauszt nemzetközi emléknapjának. Magyarországon 2000-ben született döntés az egységes emléknapról, a helyi megemlékezések mellett. Ennek alapján a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját április 16-án tartják országszerte, azon a napon, melyen a magyar rendvédelmi és közigazgatási szervek megkezdték 1944-ben az első gettók felállítását Kárpátalján. Jelentős megemlékezés még a Budapesti Zsidó Hitközség által évente szervezett ünnepség, amelyet a pesti gettó 1945. január 18-án történt felszabadításának évfordulóján tartanak. Ezek, és az ezekhez hasonlóan kitűzött megemlékezések azonban a polgári dátumhoz kötődnek és több szempontból sem felelnek meg a zsidó ״emlékezetpolitikának”, hiszen háláchikus érvek nem jutnak kifejezésre a napok kijelölésében. A megemlékezés háláchikus ideje Ezek között a háláchikus érvek között elsőként kell említeni a megemlékezés természetes idejét: a halál dátumát, vagyis a jorcájtot, amelyen a héber dátum szerint megemlékezhetünk elhunytjainkról és kádist mondhatunk értük1. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy mi van, ha nem tudjuk a halál pontos dátumát, mint a holokausztban meggyilkoltak közül millióknak. Ilyenkor ki kell jelölni egy napot, és az válik a jorcájt napjává2. Ez azonban nem olyan ״erős”, mint egy igazi jorcájt, így például, ha ketten akarnak a halottjuk jorcájtján előimádkozni, akkor azé az elsőbbség, akinek valóban jorcátja van, azzal szemben, akinek ez a kijelölt napja3. Mi alapján lehet méghatározni, kijelölni egy jorcájtot? Egyik vélemény szerint4 az elhunyt születési dátumán legyen a megemlékezés. Ennek alapja az, hogy a Talmud szerint5 a cádikok azon a napon halnak meg, amikor születtek, így például Mózes ádár 7-én született és hunyt el6. A zsidó hagyomány sze1 Sulchán Árud1 - Jore déá 376:4. Römá, Orách chájim 568:7-9.;2 Máté Mose 767. fej., Magén Ávrahám 568:20.;3 Uo.;4 Hillel Poisic rabbi (1881-1953): Hilél omer responsum, Jore déá 251. fej.; 5 Szotá 13b.;6 Ugyancsak a születésnapján, kiszlév 9-én hunyt el Dovber rabbi, a második lubavicsi rebbe (1773-1827).;7 Israel Schepansky rabbi: Or hámizrách 23:3-4. 223. old., Mordecháj Fogelman rabbi: Bét Mordechaj responsum 60. fej.; 8 Sulchán áruch - Orách chájim 549:1.;9 2Királt)0k 25:1., Ezékiel 24:1.; 3
