Egység, 2013 (75-77. szám)

2013-12-01 / 77. szám

Egy zsidóság - négy vélemény

Milyen lesz a magyarországi zsidóság jövője?

Az 1989-90-es rendszerváltás mérföldkő volt a magyar zsidóság életében. A ,60-70-es évekre maroknyira zsugorodott a zsidóság - kiszáradt ággá vált. A’90-es években hirtelen felpezsdült az addig csak pislákoló közösségi élet: ifjúsági szervezetek, civil csoportok, újságok, vallási és kulturális egyesületek jelentek meg. Mi változott az elmúlt több mint húsz évben, milyen kihívások és lehetőség állnak előttünk a következő években? Riportunkban olyan embereket kérdeztünk, akik formálói és résztvevői voltak a magyar zsidó közéletnek ebben az időszakban. Kérdéseinkre Oberländer Báruch rabbi, a magyarországi Chábád mozgalom vezetője, Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke, Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, és Szántó T. Gábor, a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat főszerkesztője válaszolt.

zsidó származású értelmiségi is bátrabban reflektál önnön zsidóságára. Politikai téren kettős eredményhez járultunk hozzá: a zsidóság nemcsak plurálisabbá vált, hanem a zsidóság súlya is nőtt a közéletben. íróként azokra a könyveimre vagyok a legbüszkébb, melyek olyan, sajátos zsidó élményanyagot szólaltattak meg, és olyan látásmódot hoztak a magyár irodalomba, melyek azelőtt nem voltak jelen.

Mit változtatna meg, mit csinálna másként, ha újrakezdhetné?

Oberländer rabbi: Ahhoz, hogy az előbb említett fellendülő zsidó élet még jobb legyen, még aktívabban fejlődjön, jó lett volna, ha sikerül még több fiatal, kompetens, nemzetközileg elismert rabbit kiképezni és munkába állítani, hogy sehol ne legyen hiány elhivatott és hiteles vallási vezetőkben.

Heisler András: Ha egy szervezet túl sokáig ragaszkodik vélt, vagy valós monopol-helyzetéhez, akkor hibákat követhét el. A monopólium - főként a chabad mozgalom és az EMIH megjelenésével - megszűnt. Ha ezt későn vesszük észre, annak következményei vannak. Másrészt hiba, ha egy felekezet pártpolitikához pozícionálja magát. Meggyőződésem, hogy egyházaknak pártkötődéseket kialakítani tilos. Az együttműködéseket, a politikai képviseletet értékek mentén kell kialakítani, s a jövőben mi ezt így szeretnénk működtetni. Keveset koncentráltunk a közösségfejlesztésre, ezen a területen is van javítanivalónk.

Köves rabbi: Ami mindennél fontosabb, az az oktatás, erre még több hangsúlyt kellett volna fektetni. Jó lett volna a zsidósághoz visszatérő és valóban elkötelezett fiatalokat nagyobb számban a rendszerben tartani. Mindennél nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az oktatásra, és az oktatás által született gyümölcsök értékelésére.

Ha előretekintünk az elkövetkezendő tíz évre, hogyan szeretné látni a magyar zsidóságot? Mi az az ideális állapot, amit addig szeretne elérni? Mi az, ami ebből Ön szerint reálisan megvalósítható?

Oberländer rabbi: A cél, ahogy mondtam, visszatérni a magyar zsidóság autentikus hagyományaihoz, mind egyénileg, mind közösségileg. El kéne érni azt a színvonalat, aminek a lehetősége ott van, hiszen az itteni zsidók jól képzettek, intelligensek, nyitottak. Ehhez fel kell éleszteni a jesivabeli oktatás hagyományát és minden fiatal számára elérhetővé tenni a tanulást, mert ők a magyar zsidóság jövője. Az ideális állapotban egyre több fiatal család élne a vallásosán, ügyelve a házasélet tisztaságára, a hüpe alatti esküvőre és a mikvére.

Mi volta legnagyobb eredmény, mire a legbüszkébb ebből az időszakból?

Oberländer rabbi: Amikor a lubavicsi rebbe küldöttjenként Magyarországra érkeztünk 1989-ben, a háború előtti zsidóság nyomait kerestük. Itt ugyanis korábban fantasztikus élet volt, szinte minden településen, ahol éltek zsidók, volt sakter, mikve, zsidó iskolák országszerte... A célunk az volt, hogy újraélesszük mindezt, aminek Magyarországon évszázados hagyománya volt. A legnagyobb dolog az, hogy a magyar zsidóság él és virul, új zsinagógák vannak, és régiek újra működnek, van bét din, amiben magyarul beszélő, nemzetközileg is elismert rabbik működnek, modem mikve, kóser vágás. Es mindez nemcsak Pesten, hanem vidéken is sok helyen kezdenek visszatérni az emberek a zsidósághoz. Heisler András: Az időszak első felét a MAZSIHISZ hegemóniája jellemezte. Rengeteg volt a látványos eredmény, az intézményhálózat megújult, felújítottuk szinte az összes budapesti zsinagógát,sikerült többet rendbe hozni vidéken is. A zsidó oktatási rendszer fejlődött, végigvittük az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem állami akkreditációját, megújítottuk a kórházunkat. Szinte forradalmi változás volt a Zsidó Nyári Fesztiválok sorozatának elindítása is. Talán ez volt az első olyan közéleti mozzanat, amikor értékeinken kérésztül próbáltuk megismertetni a zsidóságot. Ezek a rendezvényék alkalmasak arra, hogy terjesszék a párbeszéd kultúráját, nyilvánvalóvá tegyék a zsidó és a nem zsidó kultúra egymásra épülését.

Köves rabbi: Két jelentős változás történt és mind a kettőben jelentős szerepe volt a magyarországi chábád mozgalomnak és az EMIH-nek. Az első, hogy felnőtt egy nemzedék, amelyik nem kizárólag a Holokauszt emlékén és a kirekesztettségen keresztül közelít a zsidósághoz. Korábban elképzelhetetlen volt egy utcai zsidó rendezvény, vagy maga az, hogy a zsidóságról nyíltan beszéljenek az emberek. A kilencvenes években nagy polémiát keltett az első nyilvános hanukai gyertyagyújtás vagy a zsidó sátor a szigeten. Ma mindez a világ legtermészetesebb dolgának számít. A másik óriási változás, hogy, létrejött a vallásos élet infrastruktúrája: van bölcsőde, óvoda, iskola, kóser élelmiszerek, könyvek, tanulási lehetőségek nagy választéka, közösségi élet, sok zsinagóga működik. Ha nem is olyan könnyen, mint nyugaton, de lehet vallásos életet élni.

Szántó T. Gábor: A Szombat folyóirat konferenciáival, elsősorban irodalmi szimpóziumunkkal tudatosítottuk a zsidó téma, élményanyag jelentőségét a kultúrában, s hogy ezt érdemes tudományos érdeklődéssel, félelemmentesen körbejárni. Vészkorszak utáni tabukat törtünk meg, azóta sok 8