Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-03-01 / 75. szám
Egység Mitől zsidó a zsidó? Gyakran felmerülő kérdés, mi a zsidóság? Egy ״vallás”? Ez esetben a ״nem-vallásos zsidó” kifejezés oximoron? Lehet-e valaki zsidó anélkül, hogy a Tóra törvényeit és szellemét betartaná saját, hétköznapi életében? az, ha széder estén maceszt eszik, az semmilyen erkölcsi, vagy spirituális jelentőséggel nem bír. Egy zsidó számára azonban a peszáchi micvák az ő Istennel való kapcsolatának elemei: azzal, ha betartja őket, realizálja, és mindennapi életére térjeszti ki ezt a kapcsolatot; ha pedig ne adj’ Isten megsérti őket, akkor vétkezik — a saját identitását meghatározó elkötelezettség ellenére cselekszik. így bizonyos értelemben az, hogy egy zsidó megszeg egy parancsolatot, nem kevésbé kifejezőse az Istennel való kapcsolatának (igaz, negatív módon), mint az, ha betart egy micvát. A héber micvá szó valójában egyaránt jelent ״parancsolat”-ot és ״ kapcsolat ”-ot. A szó két jelentése közti összefüggést is két szinten értelmezhetjük. A cselekvés szintjén Istenhez az O parancsolatainak teljesítése által kapcsolódunk. Egy mélyebb szinten azonban kérlelhetetlenül össze vagyünk Vele kötve azon tény által, hogy Ő minket választott ki páráncsolatainak tárgyául. A kapcsolatnak ez a két szintje értelemszerűen ugyanannak az éremnek a két oldala, mivel ugyanannak az igazságnak a külső, illetve a belső arcát képviselik: a micvák betartása az Isten és Izrael népe közötti alapvető kapcsolat megjelenése mindennapi életünkben. Az ezoterikus hatdimenziós kapcsolat A Zohár, a kabbala alapműve, a következőképpen fejezi ki ezt az elméletet: Három kapcsolat (״kisrin”) van, amelyek össze vannak kötve egymással: Isten, a Tóra és Izrael népe - mindegyik két egymás fölötti, rejtett és megnyilvánult szintbői áll. Létezik Isten rejtett aspektusa és megnyilvánult aspektusa; a Tórának szintén van rejtett és megnyilvánult aspektusa, és ugyanez a helyzet Izrael népével, kozik, tisztátlanságuk közepette” — tehát az 0 kapcsolata saját népévei érintetlen marad, annak viselkedésétől függetlenül. A Talmud szavaival (Szánhedrin 44. a): ״Egy zsidó akkor is zsidó, ha vétkezik. ” A Tóra törvénye szerint az egyén zsidósága nem életmód, vagy önmeghatározás függvénye: egy ember akkor is lehet zsidó, ha arról ő maga egyáltalán nem tud, illetve tarthatja magát valaki zsidónak, betartva a Tóra összes páráncsolatát, mégis elképzelhető, hogy valójában mégsem zsidó a Tóra perspektívájából, egészen addig amíg be nem tér zsidónak. Más szavakkal: a zsidó és Teremtője közötti kapcsolat határozza meg valaki zsidóságát - nem pedig az, hogy elismeri-e ezt a kapcsolatot, vagy alkalmazza-e a mindennapi életben. Nem a tórái micvák teszik az embert zsidóvá, hanem az az elkötelezettség, amelyet ezek a micvák képviselnek. Maga a parancsolatszegés is kifejeződése identitásunknak Mi a mélyebb jelentősége annak az axiómának, hogy ״Egy zsidó akkor is zsidó, ha vétkezik. ”? E szavak egyszerű jelentése az, hogy egy zsidó annak ellenére zsidó marad, hogy parancsolatokat szeg meg. Egy mélyebb szinten azonban ő azért zsidó, mert megszegett egy parancsolatot. Egy nemzsidó, aki peszáchkor chámecet (kovászos kenyeret) eszik, semmi rosszat nem követ el, és ugyanígy: A zsidók csak a Tóra által válnak néppé A zsidók meghazudtolják a ״nép” és a ״nemzet” kifejezés minden konvencionális értelmezését. Nem képezünk egy fajt, és nincs közös kulturális, vagy történelmi tapasztalatunk. Bár mindannyian osztozunk az Izrael Földjéhez való örökös jogon, az elmúlt négyezer év során - néhány évszázadtól eltekintve -, a zsidók túlnyomó többsége vagy nem élt a zsidó hazában, vagy egyáltalán nem is járt ott. 3300 éves történelmünk során leginkább egyfajta kapcsolat és elköteleződés határozott meg minket zsidóként. Zsidók vagyunk, mert Isten arra választott ki minket, hogy mi legyünk ״az Én kiváló tulajdonőm mind a népek közül... papok birodalma és szent nép!” (2Mózes 19:5.-6.). Azért vagyunk zsidók, mert Isten arra választott ki minket, hogy központi szerepet játsszunk a teremtés isteni céljának beteljesítésében, tehát életünket az Ő akarata szerint vezessük, illetve olyan társadalmat és emberi közösséget alakítsunk ki, amely az Ő jóságát és tökéletességét tükrözi. E kapcsolat lényege, ezen elköteleződés alapszabálya a Tóra. A Tóra nem más, mint Istennek a valóságról alkotott és az emberiség felé közvetített elmélete; tervrajz, amely a Teremtő által elképzelt, tökéletes világot írja le, és részletezi azt a utat, amely az Elet Megalkotója szerint kívánatos e világ megéléséhez. Csak a vallásos zsidó zsidó? Úgy tűnhet, hogy ez a zsidóságot ״vallásként” definiálja: azért vagyünk zsidók, mert ragaszkodunk a Tóra által megkövetelt hithez és gyakorlathoz. Azonban a Tóra maga mondja azt, hogy ez nem így van. Maga a Tóra jelenti ki (3Mózes 16:16.), hogy Isten ״közöttük la2 A REBBE SZAVA Menachem M. Schneerson rabbi
