Egység, 2013 (75-77. szám)

2013-03-01 / 75. szám

Felelősséggel egymásért Mi, a zsidó nép tagjai, felelősséggel tartozunk egymásért, épp úgy, ahogy egy család tagjai felelősek egymás iránt. Észrevenni, ha egy felebarátunk bajban van, ha anyagi gondja támad, sőt a várható nehézségeit megelőzve támogatni őt: ez az egyik lényeges eleme az adakozásnak, amely a zsidó nép kölcsönös felelősségvállalásának egyik alappillére. A szkulener rebbe, Eliezer Zuszja Portugal híres volt kifogyhatatlan sze­­retetéről és gondoskodásáról. 1945 tavaszán az orosz fennhatóság alá tar­­tozó Csernovic városában hozzáfogott, hogy összeszedjen annyi lisztet, amennyiből a közelgő Peszách ünnepére a legnagyobb gonddal, kézzel ké­­szített maceszt, ún. smire mácét készíthet. Számos nehézséggel kellett szembenéznie, de nem pihent meg addig, amíg el nem készültek az ünnepre a kovásztalan kenyerek. Ekkor levelet írt a környéken fellelhető más chászid csoportok rebbéinek, mindenkinek 3-3 lapnyi maceszt ajánlva fel a széder esthez. Többek között a vizsnyici hászidok Rebbéjéhez is eljutott a különleges lehetőség híre, ő pedig fiát, Mose Háger rabbit küldte el a Szkulener rebbé­­jéhez azzal, hogy neki mindenképp hat maceszlapot szerezzen. A Szkulener rebbe, mi tehetett, nagy szívfájdalommal átadta a kétszeres adag maceszt Háger rabbinak. Peszách beköszöntének napján ismét felkereste Háger rabbi a Szkulener rebbét - annak legnagyobb meglepetésére - visszahozott három maceszt. ״Édesapám azt kérdezi, tett-e el magának is maceszt az ünnepre?” A Szku­­lener rebbe pironkodva vallotta be, hogy annyi volt a rászoruló, hogy magá­­nak semmit nem tartott meg a kemény munkával, drága pénzen sütött pász­­kákból. ״Édesapám is ettől tartott” - mondta Háger rabbi - ״Ezért ez a há­­rom macesz az öné!” Az adakozás vallási kötelességünk, hiszen felelősséggel tartozunk egymá­­sért. Peszách ünnepének közeledtével még inkább megnő a kölcsönös fele­­lősségvállalás jelentősége. A zsidó nép szabadulását nem ülhetjük meg úgy, hogy akár egy olyan rászorulócsalád is maradjon, mely anyagi vagy spirituális szegénység miatt nem tudja az ünnepet kellően megülni. Hitközségünk eb­­ben az időszakban mindent elkövet, hogy mind az ünnep fizikai előfeltétele­­it, a bort, a maceszt, illetve az ünnepi ételeket, mind pedig a szellemi hozzá­­valókat, a hágádát, a széderre való felkészülést, vagy magát a közösségi szédert mindenki számára biztosítsa. Idén, csakúgy, mint az elmúlt években, összességében több mint 1000 ember vesz részt közösségi szédereinken Bu­­dapesten, Debrecenben, Szegeden és Keszthelyen. Az Önök támogatásé­­val mi is több gondoskodást tudunk nyújtani közösségünk tagjainak, legyen szó egyedülálló idősekről, tanulni vágyó fiatalokról, vagy szükséget szenve­­dő családokról. Akár adója 2x1 százalékát ajánlja fel szervezeteink javára, akár valamelyik, Önnek különösen fontos célunkat támogatja erejéhez mért adománnyal, ahhoz segít bennünket hozzá, hogy előrevihessük a magyar­­országi zsidóság ügyét. Köszönjük, hogy támogatóink között üdvözölhetjük! Oberländer Báruch rabbi Köves Slomó rabbi Néhányon támogatóink közül: Izsák Róbert 1 000 000 Ft Ambrus Klára 229 000 Ft Erdős László 100 000 Ft Klein György 50 000 Ft Kiemelt célok, melyeket támogathat: • Rászoruló gyermekek óvodai, iskolai tandíja • Ünnepi programok szervezése • Fenőttoktatási programok szervezése • Idősek támogatása amelynek szintén van rejtett és megnyilvánult aspektusa is. A Zohár ezután leírja azt a mó­­dot, ahogyan a Tóra összekötő ka­­pocsként szolgál Isten és Izrael népe között: miként azonos a Tóra isteni szerzőjével, és hogyan kap­­csolódik a zsidó nép a Tórához az­­zal, hogy tanulmányozza, és betart­­ja annak tanításait. De melyek is Isten, a Tóra és Izrael ״rejtett” és ״megnyilvánult” tulajdonságai? És mi ezek jelentő­­sége Istenhez való kapcsolódé­­sunk tekintetében, az Ö Tóráján keresztül? A Zohár arra céloz, hogy ez a három ״kapcsolat” két szinten kö­­tődik egymáshoz, mind ״rejtett”, mind pedig ״megnyilvánult” síkon, mivel mindhárom, egymással kap­­csolatban álló köteléknek van expli­­cit és implicit dimenziója is. Létezik Istennek az úgymond ״megnyilvánult” aspektusa - az Ő valóságának azon kifejeződései, amelyeket Ö választ ki arra, hogy a teremtett létezésben manifesz­­tálódjanak; és létezik az Ő ״rej­­tett”, megismerhetetlen lényege. Egy zsidó ember szintén rendelke­­zik megnyilvánult és kifejezett énnel - ez az a mód, ahogyan saját magát a viselkedésén kérész­­tül megmutatja, valamint rendel­­kezik rejtett, lényegi énnel. A Tó­­rának is, mint az Isten és Izrael népe közötti összekötő kapocs­­nak, van egy hangsúlyozottabb, valamint egy rejtettebb jelentése, ahogyan azt fentebb említettük. ״Rejtett” síkon egy zsidó lelke Isten legbelső lényegéhez kötődik azon alapvető kapcsolat és elkö­­telezettség által, amelyet a Tóra képvisel. Még akkor is, ha egy zsidó élete tudatos-viselkedési szinten nem egyezik az Örökkéva­­ló kinyilatkoztatott akaratával, az illető nem ״kevésbé” zsidó: akár­­mi történik is, a ״rejtett” belső kapocs, amely meghatározza az ő zsidóságát, érintetlen marad. An­­nak érdekében azonban, hogy lé­­tezésének minden szintjén kifejez­­ze ezt a kapcsolatot, a zsidóknak meg kell ismételniük a kötődést annak ״megnyilvánult” szintjén is, Isten Tórájának tanulmányozása, és parancsolatainak betartása ál­­tál. 3

Next

/
Thumbnails
Contents