Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-04-01 / 72. szám
Egység Hágádé: az oktatás bibliája Oktatás a széderest tükrében ״Ilyen volt a nyomorúság kenyere” - kezdi az egyiptomi rabszolgaság és felszabadulás történetének elbeszélést a peszáchi Hágádá. Ezúttal azonban nem csak beszélünk a szolgaság fájdalmáról és a szabadság mindent elsöprő öröméről, hanem át is éljük azt: ízleljük, tapintjuk, dalba öntjük. A széder vezetője valóban bemutatja hallgatóságának, milyen volt a szolgaság kenyere, miközben kényelmes, párnázott székében oldalra dőlve a szabad embert testesíti meg. a kivonulás történetének részlétéi, valamint történetek régi korok szédereiről és bölcseiről. Ezek közé időről időre dalok ékelődnek. Ezek a váltakozások segítenek abban, hogy fenntartsák a figyelmet, és még a kisebbek is türelemmel tudják végigkövetni az eseményeket. Összefüggések és konklúziók Ha megvizsgáljuk a Hágádá történetmesélését, rögtön egy fontos tanulságot vonhatunk le az oktatással kapcsolatban, mégpedig lényegkiemelést és az összefüggések bemutatását. A széder különlegességeit vizsgálva a briski rebbe, Chaim Soloveitchik2 a Rámbámra3 hivatkozva azt mondta, hogy a Tóra kötelez minket arra, hogy életünk minden napján megemlékezzünk az egyiptomi kivonulásról, ám a Hágádá ennél többet tesz. Végigvezeti az olvasót az események Iáncolatán, mindazokon a történéseken, amik az egyiptomi rabszolgasághoz, majd a szabaduláshoz vezettek. Nem csak tényeket tár a befogadó elé, de hagyja, hogy maga jöhessen rá az összefüggésekre, hogy meglássa a látszólag különálló, össze nem függő események között a kapcsolatot. Kérdezz-felelek A széderest legismertebb része, egyben a történet elmesélésének apropója a társaság legfiatalabb tagja által feltett négy kérdés, a ״Má nistáná?”, vagyis a ״Miben különbözik?” Ezek az évszázadok óta változatlanul feltett kérdések jelentik az előadás nyitányát, egyben felhívnak arra, hogy további kérdéseket tegyünk fel az este során. A kérdés-felelet technikáját már a Talmudi disputákból is ismerjük, valamint ezen alapul a hagyományos zsidó tanulási módszer, a chevruta, amelyben a tanulópárok közösen, kérdés-feleletekkel vesznek át egy-egy anyagot. Dovid Lazerson korábban említett írásában ennek kapcsán megemlíti, hogy egykori tanára minden órát azzal kézdett, hogy a diákok tettek fel neki kérdéseket a tanult anyaggal kapcsolatban. Ezzel a technikával könnyebben készül fel a gyerek egy dolgozatra is akár: a megcserélt szerepek lehetővé teszik, hogy valóban odafigyeljen a magyarázatra és az esetleges hibák kijavításával. Láss, hallj, tapints, szagolj, ízlelj! A széderest során minden érzékszervünket munkába állítjuk. Látjuk az égő gyertyákat, az összeállított szédertálat; halljuk a felolvasott történetet és az ünnepi dalokat; tapintjuk az érdes maceszt, beszívjuk az ünnepi ételek illatát, és sor-Peszách első két estéjén (Izraelben csak az elsőn) tartott ״széder” neve rendet jelent, és arra utal, hogy az estnek egy előre meghatározott forgatókönyv szerint kell zajlania, amelyet a Hágádá néven ismert könyv tartalmaz, az egyiptomi kivonulás történetével együtt. Ha végigolvassuk a Hágádát nem csak az egyiptomi kivonulás történetével ismerkedünk meg és nem csak a széder szokásaiba kapunk betekintést. Kitárul előttünk egy egészen különleges módszertani iránymutató, ami betekintést ad a zsidóság oktatásról alkotott elképzelésébe: abba az évszázados pedagógiai szemléletbe, amely iránymutatója lehet korunk tanítóinak is. Dovid Lazerson közel három évtizede foglalkozik sérült gyerekek oktatásával. A Hágádá! Az oktatás bibliája1 című írásában így fogalmaz: ״... ha belepillantunk a Hágádéba pusztán abból, ahogy fel van építve, és ahogyan működik, felismerhetjük, mi kell a jó oktatáshoz”. Véleménye szerint jó oktatás során a tanuló észrevétlenül tesz szert ismeretekre, a lehető legtöbb érzékszervét segítségül hívva a tapasztaláshoz. Megerősít olyan készségeket, mint az értő olvasás, az összefüggések felismerése, mások véleményének meghallgatása valamint az adekvát kérdésfelvetés és érvelés. A figyelem felkeltése és fenntartása A széderest rendjében sok szokatlan dolgot találunk, amik megkülönböztetik ezt a vacsorát más étkezésektől. Ezeknek eredetileg is az volt a célja, hogy felkeltsék a hallgatóság, elsősorban a gyerekek figyelmét az események iránt. Napjainkban viszonylag kevés gyerek ismeri egy átlagos vallási ünnep menetrendjét, így az egész este izgalmas kalanddá válhat, ha a széder vezetője és a szülők elég figyelmet szentelnek a gyerekek bevonásénak. Valójában már a peszáchi készülődés is érdekfeszítő, hiszen fenekestül felfordítják a lakást a takarítás során, más edények, más ételek kerülnek asztalra. A változások, amik felkeltik az érdeklődést, kérdésekhez vezetnek, amik rögtön lehetőséget adnak a kérdező saját szintjén való válaszadásra és tanulásra. A gyerekek számára például izgalmas játék lehet az ünnep előtti estén a chomec keresése. Ilyenkor a háziasszony elrejt néhány darab kovászos ételt, általában kenyeret vagy süteményt, amit a család gyertyafénynél keres meg. Ezzel a szimbolikus takarítással válik teljessé az ünnepi előkészület. Az ünnepi asztal önmagában is alkalmas a figyelem felkeltésére: a szédertál a szimbolikus ételekkel, Elijáhu serlege, amiből senki nem iszik - mind-mind kérdésre és válaszra ösztönöz. A Hágádá szövegében egymást váltják a gyakorlati részek (pl. bort töltünk, felemeljük a széder tálat, stb.), 1 www.chabad.org; 2 lásd: www.shemayisrael.com; 3 Chomec és mácá törvényei, 7. fejezet 10
