Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-04-01 / 72. szám
Egység Megemlékezés egy igaz emberről Tragikus veszteség érte közösségünket, eltávozott közülünk egy különleges lélek. Február 10-én hajnalban, hosszú és fájdalmas betegséget követően elhunyt Oberländer Mendel, az Oberländer házaspár legidősebb gyermeke. Mendel 20 éves volt, több, mint egy évtizeden át küzdött a testét felemésztő rákkal. Rövidre szabott élete során mindig azon fáradozott, hogy segítsen másoknak az Örökkévaló útját mégismerni. Megingathatatlan hite és fáradhatatlan vallásossága sokak számára vált követendő példává. Egy alkalommal, mikor valaki megkérdezte, hogy szokott-e Istenre haragudni a betegségéért, értetlenül válaszolt: nem ismerhetjük az Örökkévaló útjait és szándékát, hogyan ítélhetnénk meg a cselekedeteit? Legyen áldott az emléke és íratassanak javára azok a micvák, melyekre az ő példája inspirált bennünket! Tóra tanulás a kórházi ágyon neki, és folyamatosan újakat próbált szerezni. Az első kérdése ebben a témában 2010. január 5-én reggel 8.30-kor érkezett és ezen a szálon folytattuk a beszélgetést egészen 2011. november 10. reggel 9.34-ig. Nem tudom, hány ilyen utat tett meg azalatt a közel két év alatt, amíg ezt a témát vitattuk meg - bár elrettent a Bécsbe vagy az Egyesült Államokba megtett utazásoknak a gondolata: kétségbeesett kísérletek, melyekkel az életébe kapaszkodott, az élethez, amelyért olyan erővel küzdött, több, mint tíz éven át! Ennek az egyetlen levelezésnek az ideje alatt született két gyermekem, másik országba költöztem és megvettem életem első autóját. De Mendel megrekedt az időben, örök kamaszként próbálva jesivát teremteni önmagának new yorki kórházi szobájában vagy magyarországi otthonában, saját elméjének magányában. Mendel bármiről tudott kérdezni, ami a Tórával volt kapcsolatos. Néha az éppen tanult Tálmudi szakaszról kérdezett. Máskor az imák rendszeréről. A bonyolult peszáchi széderről, részletekbe menő kérdések a kóserság törvényeiről: ilyen és ehhez hasonló témák jártak a fejében. A kérdések egy része fájdalmasan rávilágított arra, hogy beteg volt. Kérdezett arról, hogyan mosson helyesen kezet az ébredéskor reggel, vagy akár éjszaka, ha túl gyenge ahhoz, hogy kiszálljon az ágyból. Aggódott, hogyan mondja el a lefekvéskori Smát, ha nem tud utána elaludni, és hogy milyen szabályok vonatkoznak (folytatás a következő oldalon) 15 Jesiva a betegszobában Az áldott emlékű Oberländer Menachem Mendel beteg volt, amióta csak ismertem. A bátyám megismerkedhetett vele, mielőtt megbetegedett, de én már nem. Mendel Oberlander Báruch rabbi és Batsheva fia volt, akik a magyarországi chábád küldöttség vezetői. Egy briliáns és érdeklődő gyermek volt, négy nyelven beszélt tökéletesen. Amikor én megérkeztem Budapestre, hogy csatlakozzak a Pesti Jesivához (Yeshivah Gedolah of Hungary) már hazaérkezett az első csatából, amit a rák ellen vívott. Törékeny fiú nadrágtartóval, akinek az életét be-A Camp Simchában töltötte a Tóra tanulás, az olvasás, a család és a budapesti zsidó közösség - fényévekre volt a többi budapesti gyerektői. Az idő ment tovább. Én elhagytam Budapestet. A rák visszatért, de Mendel ugyanaz maradt. Amikor csatlakoztam a chabad.org Kérdezd a rabbit rovatának csapatához, elkezdtem e-maileket kapni Mendeltől. Statisztikáinkat visszanézve kiderült, hogy összesen 439 email-váltást indított, amiből néhány hosszú beszélgetésbe torkollott tucatnyi véleményváltással. És ott voltak a telefonhívások. Tudtam, hogy Amerikában van, táborban, kezelésen vagy családi ünnepségen, amikor felhívott. Imádta a családját és megragadott minden alkaimat, hogy velük ünnepeljen. Remegő hangján, ami olyan gyenge volt, hogy alig hallottam, újra meg újra megismételte a kérdéseit - a kérdéseket, amik a fejében kavarogtak, és amiket meg kellett osztania. Volt, hogy rögtön tudtam válaszolni, de sokszor előfordult, hogy nem. Ilyenkor megígértem, hogy vissza fogok térni a témára, amint megtaláltam a választ. Az utolsó eszmecserénk témája az volt, hogyan mondjón úti imát (tfilát háderech), ha olyan rövid útra indul, ahonnan még aznap visszatér. Ahogy általában, Mendel nem elégedett meg az információval, amit először adtam
