Egység, 2012 (72-74. szám)

2012-04-01 / 72. szám

Egység kor Dél-Afrikában tanító bátyám kül­­dött neki ajándék­­ként.) Emlékszem, szerette reb Yom Tov Erlich jiddis ze­­néjét, és a cha­­bad.org-on közzé­­tett Itche Kadoozy műsorokat. Ezek voltak a normalitás kis szi­­getei az élethosszig tartó szenvedés­­ben. Remélem, hogy mi, a chabad.org-nál ilyen sziget voltunk. Mendel húsz éves volt, de számomra örökké kamasz maradt, a fiú, aki­­nek az életét rövidre szabta a kór, ami tönkretette az agyát, de érintetlenül hagyta az elméjét. Számomra a mendel@zsido.com e-mail cím szentté lett, amit egy kis nagyfiú könnyei szenteltek meg, aki mindennél jobban szeretett volna jesiva tanuló és chabad küldött lenni. Báruch Dóján Háemet, áldott az igaz bíró! Nem kérdéses, hogy amint teheti, Mendel Elijáhú pró­­fétát fogja nyaggatni a kérdéseivel. És ha Elijáhú nem tudja majd a választ, biztos vagyok benne, hogy magához az Örök­­kévalóhoz fordul majd. Mert mindennek ellenére, Mendel sosem hagyta abba a kérdezősködést. Menachem Posner, a Pesti Jesiva egykori hallgatója emlékszik Oberländer Mendelre. A cikk eredetileg angol nyelven, a Chabad.org oldalon jelent meg. (folytatás az előző oldalról) a sófárfújás vagy a Megila felolvasásának hallgatására a hal­­lókészülékével. Édesapja, Oberländer Baruch rabbi elismert háláchá (zsi­­dó jog) szakértő és a magyarországi Bét Din (rabbinikus bí­­róság) feje. Mégis, Mendel sosem volt elégedett a tőle ka­­pott válaszokkal, mert arra gyanakodott, hogy apja túl el­­néző vele a gyenge egészségi állapota miatt. Utolsó beszél­­getésünk során konzultáltam egy rabbival Crown Heights­­ban mielőtt válaszoltam volna a kérdésére. Mendel ragasz­­kodott hozzá, hogy utánajárjon, ki volt a rabbi, és hogy a válaszában említett gyakorlat épp hogy elfogadható vagy a leghelyesebb útja-e az istenszolgálatnak. Mendel szülei, Báruch és Batsheva a két legelhivatottabb és legelkötelezettebb ember, akit csak ismerek. Eget-földet megmozgattak, hogy segítsenek imádott fiuknak. A család éveket töltött kicsiny lakásokba és alagsori szobákba zsúfo­­lódva Brooklynban, míg Mendel kezeléseken esett át. Sem­­milyen ár nem volt drága és semmilyen erőfeszítés nem volt túl sok. A megrögzött makacsságot, amivel olyan sokat tét­­tek a magyarországi zsidóság reneszánszáért, állították csa­­tasorba azért, hogy csodát tegyenek Mendelért. És csodát tettek. Mendel még tíz évet élt. Tíz Tóra tanulással, szere­­tettel és reménnyel teli évet. Mendel nagyon szeretett részt venni a Camp Simchában, egy nyári táborban, amit súlyosan beteg gyerekek számára szerveznek. Minden évben egyeztettem vele a táborozási tér­­veit, tudtam, hogy ez egyike azon a kevés dolognak, amit a kortársaival együtt élt át. Mendel szeretett zenét is hallgat­­ni, (Tulajdonképpen, mikor először találkoztam vele, egy gyerekeknek szóló zeneválogatást vittem neki, amit az ak­Bár micvóján Emlékezésem Oberländer Mendelre Megkülönböztetett nagy érdeklődéssel és részvéttel fi­­gyeltem Mendel küzdelmét a szervezetében kialakult betegségével. Szemünk láttára fogyott el az energiája és ami ma­­radt azt mind a vallási tudománya bővítésére használ­­ta. Sokat töprengtem, milyen elmélkedései alakultak ki, a hit, az élet és Isten összefüggésében a betegsé­­gével kapcsolatban. Mindezekről magam is mélysé­­gesen elgondolkodtam és felvetettem a kérdést Men­­delnek. Ó egy mondatban mindhárom kérdésre vá­­laszolt, éspedig szószerint ezeket mondta: Nem tudhatjuk, hogy Istennek mi a szándéka ve­­lünk! Nagyon bölcs, megszívlelendő szavak voltak. A be­­szélgetésünk idején magam is egészségügyi gondok­­kai küzdöttem, így még mélyebben érintett életfilo­­zófiája és sokat tanultam belőle. Bebizonyosodott, hogy Isten akaratával szemben nincs mit tenni, pedig Mendel szülei emberfeletti küz­­delmet folytattak fiuk gyógyulásáért. Nyugodj békében Mendel! Faludi László Az Oberländer család szeretne megjelentetni egy emlékfüzetet elhuny fiukról, Mendelről. Amennyiben uan egy kedves emléke róla, kérjük írja meg és küldje el a me gern lekezes@zsido. com e-mail címre! Az iránytű Egyszer egy iránytűt ajándékoztam Mendelnek. Én nem igazán értettem az iránytű kezeléséhez, én is ajándék­­ba kaptam, és továbbajándékoztam Mendelnek. Ő szemmel láthatóan örült neki, forgatta jobbra, forgatta balra, aztán hangosan kacagva közölte, hogy valami nem stimmel ezzel az iránytűvel, mert ő akármerre fo­­rog, az iránytű mindig egy felé mutat!! Egy Sábáikor elmentem a Vasváriba, és egy kisebb festményt vittem Mendelnek. Nagyon kelletlenül vette el tőlem, aztán megszidott, hogy ״ilyenkor nem helyén­­való bármit is átadni-átvenni", és gyorsan a padjába zár­­ta, hogy mielőbb megszabaduljon a tehertől. Baruch­­tói nagyon sok mindent tanultam a zsidóságról, ez al­­kálómmal a nagyfiútól is! Kun László Egység - időszaki folyóirat Kiadja a Chabad-Lubavics - Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület. Achdut periodical - is published by Chabad-Lubavitch The Jewish Heritage Center of Hungary 1052 Budapest, Károly krt. 20. Telefon/fax: (361) 268-0183 E-mail: info@zsido.com • Internet: www.zsido.com Felelős kiadó: Oberländer Báruch rabbi Olvasószerkesztő: Bőhm Andrea Tördelés: Juhász Valéria ISSN 1217-3223 (nyomtatott) • ISSN 1588-3223 (on-line) A kiadvány szent szövegek részleteit és magyarázatait tartalmazza. Kérjük, ne dobja el! 16

Next

/
Thumbnails
Contents