Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-04-01 / 72. szám
Egység Az oktatás az emberiség jövőjének kulcsa Az oktatás napjának bevezetése alkalmából Az Egyesült Államokban 1978 óta ünnepük az Oktatás napját Menachem Mendel Schneerson születésnapján, ami abban az évben április 18-ára esett. Azért erre a napra esett a választás, hogy ezzel tisztelegjenek a lubavicsi mozgalom vezetőjének azért az emberfeletti munkáért, amit zsidók és nem zsidók oktatásáért végzett. A Rebbe beszédét, amit az első megemlékezés alkalmából mondott az alábbiakban közöljük. ló kezdetei óta - illő és jókor jött tisztelgés az oktatás mint olyan egésze előtt, arra irányítja figyelmünket a nemzet életében, ami föltétlenül az első tíz legfontosabb tennivalónk közt szerepel. Az amerikai oktatás napja meghirdetésének különösen jelentős következménye lehet, hogy az oktatás fontosságáról segít meggyőzni az állampolgárokat, a tulajdon életükben is és ami még fontosabb, a fiatal generáció jövőjét formáló években - a jelenkor fiatalságának életében. Visszatekintés és előretekintés Ma zárult le a tavaly ezen a napon meghirdetett ״oktatás éve”, s ez a körülmény áttekintést és vizsgálatot érdemel. Minden alázattal mondhatjuk, hogy az Örökkévaló segítségével igen sikeres évét zártuk az oktatásnak, új oktatási intézményeink nyíltak USA- szerte mindenféle szinten, és a világban sok helyütt is; megnövekedett, jelentősen, a diákok létszáma, és minőségjavulást is elértünk. Ugyanakkor mondani sem kell, hogy amíg akár egyetlen olyan gyermek is van, aki nem kap megfelelő oktatást, nem lehetünk elégedettek, és nem üldögélhetünk a babérjainkon. Éppen ellenkezőleg, a sikeres ״oktatási kampány” további erőfeszítésekre kell hogy sarkalljon minket a következő évben. Az emberi természetben rejlik, hogy az ambíció együtt növekszik az elért eredményekkel. Ha ez igaz az anyagi jólét esetében, mennyivel inkább az igazi és örök értékek szempontjából. Az oktatás nem csak a tudás átadása Az oktatásnak áltálban sem szabad önmagát a tudás megszerzésére, egy karrier előkészítésére, vagy ahogy hétköznapiasan mondani szoktuk, ״jobb megélhetés” biztosítására korlátoznia. Ami a ״jobb megélhetést” illeti, nem szabad csak az egyénre gondolnunk, hanem egyszersmind a társadalomra is, mint egészre. Az oktatási rendszerben tehát több figyelmet kell fordítani, sőt, talán melynek vezetőjévé lenni számomra kiváltság, iránti jóindulat jeleit, illetve az oktatási, kulturális és jótékonysági szolgálatainak elismerését azon népek és országok részéről, akik ezen intézményéknek otthont adnak. Nem feledkezünk meg a biztatásról: ״Keressétek azon város békéjét, ahova számkivetettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz; mert az ő békéjében lesz számotokra is béke” (Jirmijáhu 29:7), különősen hálásak vagyunk azért a szabadságért és támogató atmoszféráért, ami a nagy és áldott Egyesült Államokban jellemző, ahová tiszteletre méltó elődöm, szent emlékezetű apósom áttétte mozgalmunk központját 1940-ben, akinek a vezetése alatt odaszentelt élete utolsó tíz évében a mozgalom gyökeret vert és virágzásnak indult, gyűmölcsöt hozott és a gyümölcsök gyűmölcseit, ״mint egy mindig megújuló erővel buzgó forrás”. Az oktatás napja az USA-ban Leginkább illeti pedig mélységes há- Iánk az USA kongresszusát nemes téttéért, mellyel a képviselőház és a szenátus közös határozatban, kétharmadós többséggel, illetve egyhangúlag felhatalmazta az Egyesült Államok elnőkét, hogy e napot az oktatás napjává tegye az USA-ban. Az erről szóló törvényt az elnök aláírta. A törvény időzítése a mozgalmunk iránti jóindulat jele, mely mozgalom az oktatásban nemcsak a zsidó élet jővéndőjének, hanem az egész emberiség jövendőjének tartóoszlopát látja, és ezen a területen odaszántan ténykedik több mint kétszáz évvel ezelőttre visszanyúSzülői tisztelet Isten iránt is E jeles napon, Niszán havában, a peszách ünnepének közelében különösen is illő, hogy a Mindenható Istennek mondjunk hálát végtelen jóságáért, amely mindannyiunk iránt megnyilvánul, akik itt összegyűltünk, és a világ más részein élők iránt is. A jóság, a jóindulat elismerése, értékelése - akár közvetlenül az Örökkévalótól részesültünk benne, akár valamely emberi lény mint közvetítő által - a Tóra alapvető tanításai közé tartózik. Ugyancsak alapja számos isteni előírásnak is, kezdve mindjárt a tízparancsolat első tagjával (״Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából”), el egészen az olyan elemi kötelességekig, mint a ״tiszteld apádat és anyádat”. Az ember szüleinek tisztelete esetében emlékeztetnünk kell magunkat a harmadik ״szülő”, azaz a mennyei Atya különös tiszteletére, aki nemcsak az újszülött gyermeknek ad életet, hanem a másik két szülőnek, a gyermek szüleinek is. Ha pedig a szülők tisztelete azt jelenti, hogy kívánságaikat teljesítjük, és teszünk róla, hogy jogos büszkeséggel gondolhassanak az utódaikra, mennyivel inkább kötelessége mindannyiunknak a mindennapi életünket és magaviseletünket úgy irányítani, hogy az az Örökkévaló akaratával osszhangban legyen. Innét a parancsolat: ״minden útjaidban ismerd meg Őt”,1 azazhogy az istentudatosságnak át kell járnia az életünk minden kis szeletét.* 2 Hálaadás A felismerés és elismerés alapelveivel összhangban szeretném most kifejezni hálámat és elismerésemet azoknak, akik jókívánságaikat kifejezni összegyűltek e mai alkalommal itt és az USA más részein, hasonló összejöveteleken. Külön üdvözlöm a fővárosban és a tengerentúlon összegyűlteket: nem utolsó sorban pedig azokat, akik üdvözletüket és áldásukat levélben juttatták el hozzám születésnapom alkalmából. Hálásan köszönöm a jókívánságokát, úgy fogadom, mint a mozgalom, 2 A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schncerson
