Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-04-01 / 72. szám
Egység ünnepeink és egyéb rítusok megalapítását. Elegendő néhány szembetűnő példát idézni. A ros hásáná, az újév a világ és az ember teremtésének emléknapja. A Teremtő ״megkoronázásának napja”, mert akkor lett ő ״az univerzum királyává”, midőn megteremtette az első embert — azt a teremtményt, melynek egyedi lelke, értelme és beszédképessége van, aki az összes teremtmény közt egyedül képes a teremtés és a Teremtő tudatos szemléletére, illetve az isteni törvény felismerésére, elfogadására és az annak való alárendelődésre. A Legfőbb Létező elismerése és az iránta való tudatosság persze az ember minden tette mögött ott kellene legyen az év minden egyes napján. Ugyanakkor a Tóra külön napot rendel az évben, az ״emlékezés napját”, hogy alkalmat adjon, mellyel élve önmagunkat újra az Örökkévaló szolgálatára szentelhetjük, és hogy folytonos inspirációul szolgáljon egész évben. A sávuot ünnepe minden évben az isteni kinyilatkoztatás évfordulója, a Sinai-hegyen adatott Tóráé. Mondanunk sem kell, hogy minden áldott nap kell elfogadnunk, az ünnep mégis arra van, hogy erősebb elköteleződésre indítson minket a Tóra tanításai és parancsolatai iránt a mindennapi életben, éspedig azzal a lelkesedéssel, mellyel az első napon fogadták, vagy ahogy Bölcseink mondják: ״a Tóra minden áldott nap legyen új számodra”.7 Az ״egy nap” jelentősége az évben a Tóra szerint számtalan példával bemutatható, egyet azonban még szűkséges megemlítenünk, éppen az oktatással közvetlenebb kapcsolatban. Az idő megszentelte zsidó szokás, hogy a gyermeket az élethosszig tartó Tóra-tanulmányozásba a harmadik születésnapján vezetjük be. Ezen a napon a gyermeket rituális körülmények közt az édesapja vállán viszik a chéderbe (kisiskola), és oda beíratják. Ez alkalom a család és a barátok közös ünnepiésére. Szükségtelen említeni, micsoda kitörölhetetlen nyomot hagy a gyérmek lelkében egy ilyen esemény. A bár micuának van hasonló jelentősége, magasabb szinten, amikor a zsidó fiú eléri a felnőttség korát, teljes jogú zsidó férfiként, tizenhárom évesen, és mikor a lány bát micvává lesz, tizenkét éves korában. (Forrás: chabad.org) országok megsegítésére, s aki a segítséget kapja, számtalanszor rápillanthat erre a feliratra, elgondolkodhatik rajta, felbátorodhatik, hogy elismerje az Istenben való bizalom fontosságát, a megfelelő oktatásért, különös hangsúllyal az erkölcsi értékekre és általában az emberiesség kívánalmaira, amint fentebb mondtuk. Ez a gondolatsor, ha tovább fűzzük, elvisz minket a katonai segítségnyújtás kérdéséhez. Ideális esetben az oktatás olyan világot hoz létre, amelyben ״nem emel nemzet nemzet ellen kardot, és nem tanulnak többé háborút! ”6 Míg ezt az ideális állapotot elérjük, szükség lesz rá minden nemzet életében, hogy baráti, demokratikus országok hadi segítséget nyújtsanak neki az önvédelemhez, de nem olyan országoknak, melyek háborút akarnak kezdeni vele. Az ilyeneknek is legfőbb érdekük volna, amint az USA-nak és a világnak is, hogy fegyver helyett az irántuk való jóindulat és készség gazdaságikulturális segítségben nyilvánuljon meg, hogy segítsen nekik gyűlölettől és erőszaktevéstől szabad új generációt nevelni fel, ifjú energiáikat és ambícióikat jó irányba terelni, ami jót hoz nekik és az országuknak is, és az emberiség materiális és spirituális javát is szolgálja. A fent mondottak fényében különösen szívderítő látni, hogy Carter elnök úr és Mondale alelnök úr, valamint az USA kongresszusának kiváló képviselői - áldja meg az Örökkévaló mindannyiukat - előzékenyen és felelősségteljesen gondoskodtak az ״oktatás napjának” meghirdetéséről, valamint elkötelezték magukat mellette. Jót fog tenni az oktatás igen-igen fontos ügyének az USA-ban. Reméljük, imádkozunk érte, hogy jótékony hatása lesz azon országokra is, melyek az USA-ra mint vezetőre és ihletforrásra tekintenek fel az országhatárokat átlépő létfontosságú ügyekben, s hozzájárni egy jobb embéri társadalom és jobb világ felépülőséhez. Miért kell egy nap az oktatónak? Megkérdezték tőlünk, mi értelme van egy napot szentelni az évben egy olyan ügynek, amit minden áldott nap kötelességünk támogatni? A választ megadja a Tóra, mely az ״egy napon át az évben” és az ״egyszer egy évben” formulákkal kíséri az leginkább arra kell figyelni, amit jellemfejlesztésnek mondhatunk, hangsúllyal az erkölcsi-etikai értékeken. (Szükséges-e emlékeztetnünk arra, mi történt a mi életünkben egy olyan országban, mely a tudományban, technológiában, filozófiában stb. élenjárónak számitott?) Az oktatásban nagyobb hangsúlyt kell kapnia az alapvető emberi jogok és kötelmek megismertetésének, igazságosságnak és erkölcsnek, melyek minden emberi társadalom alapja, ha tényleg emberi kíván lenni, nem pedig dzsungellé változni. ״Külső segítség” az oktatáshoz Az USA-nak régi hagyománya, hogy segíti a fejlődésben lévő országokat közvetlen adományok és az ENSZ-szervezetek révén. A gazdasági segítségnyújtásnak része a kulturális segítségnyújtás is, kulturális programok támogatása, fenntartása stb. E nemzet más országokat oly mértőkben segített már a történelem során, hogy az páratlan, és így is illik az olyan nemzethez, amit a Mindenható Isten ilyen bő kézzel megáldott. Mégis kívánatosnak tűnik, hogy éppen a kulturális, oktatási programok terén jobban vegye ki a részét. Gazdasági segítséget azért adnak fejlődő országnak, hogy aztán hatékonyan, produktívan használja fel. Az ilyen segítséghez szükségképpen csak korlátozott mértékben és körültekintőén szabad feltételeket szabni, bizonyos előfeltételek azonban megkívánhatók. Hogy friss példát idézzünk, Carter elnök nemrégiben bátor lépéssei kiállt az emberi jogok mellett, és azok tiszteletben tartását a segítség feltételévé tette, dacára azon véleményéknek, melyek szerint az ilyesmi ״belügy”. Az elnök javára kell írnunk, hogy nem csupán felvetette a problémát, hanem sikerült a világ érdeklődését is fölkeltenie a téma iránt. Nemhivatalosan azonban még igen sokat tehet az USA kormányzata azért, hogy a külországi segítségnyújtás egyre hatékonyabbá legyen. Ez a nemzet egészséges ösztönnel, sőt meggyőződéssel ismerte fel, hogy még a gazdasági rendszer sem működhét a durva materializmus alapján. Semmi sem fejezi ki ezt a felismerést erőteljesebben az amerikai egydolláros mottójánál: ״Istenben bízunk”. Dollármilliárdok jutnak évente kül- 1 1 Példabeszédek 3:6.; 2 Maimonidész, Misné Tora, Hilchot déot, 3:3.; 6 Jesájá 2:4.;7 Rási a 2Mózes 19:1-hez. 3
