Egység, 2009 (66-68. szám)
2009-04-01 / 66. szám
Egység mentek: Bűntelen embereket öltek, bűnös gonoszok vétkei miatt.” Lényeges törvényhozók és kommentárok Hirsch rabbitól eltérően úgy vélekednek, hogy Simon és Lévi mégis valamilyen módon jogi érveléssel támaszthatták alá tettüket. Mégpedig vagy azért, mert a város lakói amúgy is bűnösek voltak26, vagy pedig azért, mert éppen a bűnnel való összejátszás, a nyilvánosan elkövetett gazság megtűrésében voltak vétkesek27. Eme érteimezések szerint is azonban a mai korban nem büntethető28 a civil lakosság, a vezetők bűntetettei miatt, ha legkevésbé is, a gaztettű vezetők halálos fenyegetése árnyékában élnek29. Az élet értéke, akkor is, ha az a sajátunk A zsidóság alapvető tanítása az élet értékének fogalma. A Biblia figyelmeztét, ״Csak vigyázz magadra és őrizd lelkedet gondosan... Vigyázzatok tehát nagyon magatokra... ”30. A Talmud tanítása szerint31 az életmentés oly lényeges, hogy a Biblia minden parancsát hatálytalanítja, három szabály, a bálványimádás, a nemi erőszak és az ártatlan emberölés kivételével. Más szóval a Tóra bármelyik szabályát kötelességünk megszegni, ha ezáltal életet menthetünk. Ha azonban adott esetben, halálos fenyegetéssel akarnak kényszeríteni a bálványimádásra, nemi erőszakra vagy gyilkosságra, akkor azt nem tehetjük meg, és inkább vállalnunk kell a halált, mintsem hogy elvegyük egy másik ember életét, ugyanis a Talmud tanítása szerint32, ״Miből gondolod, hogy a te véred vörösebb lenne, nem lehet, hogy felebarátod vére a vörösebb (fontosabb)?!”. Kivétel ez alól azonban az önvédelem esete. Ha az életünkre - vagy más ember életére - törő ember élete árán tudjuk saját vagy más ember életét megmenteni, akkor ez nem csak megengedett, hanem kötelesség is33. Az önvédelem és a saját életünk mentésének kötelessége, nem egyfajta ״önzésbői” fakad, hanem éppen az élet értékének tiszta tanításából, mely szerint ahogy a másik ember lelke, úgy a sajátom sem saját osztályrészem, hanem Isten tulajdona34. Amiképp tilos a gyilkosság, ugyanannyira bűn az öngyilkosság35, és amiképp kötelességem háborúk esetében is a legtöbb kommentár és törvényhozó álláspontja21 az, hogy kötelező volt a békefelhívás, de annak elutasítása esetén a Biblia mégis azt tanítja, hogy a város minden lakosával (beleértve a civileket is) végezni kell. Ez a bibliai szabály azonban még véletlenül sem legitimálja általánosan civilek bántalmazását, hiszen ezt a különlegesen drasztikus szabályt a Tóra csak ebben az egyedi történelmi helyzetben írta elő, még pedig ״az ő undokságaik... amiket végbe vittek az isteneiknek”22 miatt. Bűn-e, a bűn megtűrése? A korai zsidó bibliamagyarázók között terjedelmes helyet kap Jákob két fiának, Simonnak és Lévinek az esete. A Tóra beszámol arról, hogy azok után, hogy Sehern, Chámor fia, elcsábította és megerőszakolta Dinát, Jákob leányát, Simon és Lévi lerohanták Sehern városát, és az egész város teljes férfi lakosságát kiirtották: Valójában azonban nem csak a város férfi lakosságával végeztek, hiszen azt olvassuk a történet leírásában, hogy ״Jákob fiai rámentek a megöltekre és kifosztották a várost, a gyermekeiket s asszonyaikat fogva vitték és elprédálták — mindent, ami a házban volt”23. Simon és Lévi tettét Jákob mélyen elítélte: ״És szólt Jákob Simonhoz és Lévihez: Megzavartatok engem, rossz hírbe kevervén az ország lakójánál, a kanaáninál és a perizzinél”24, annak ellenére, hogy Simon és Lévi azzal érveitek, hogy ״mint paráznával bánjanak-e nővérünkkel?”25. A szöveg egyszerű olvasása rámutat, hogy Jákob elégedetlensége és kritikája Simon és Lévi tettével szemben, útmutatás arra nézve, hogy tilos civil lakosságot bántalmazni. Ezt az olvasatot erősíti meg a híres újkori, német bibliakommentár, Samson Raphael Hirsch rabbi (1808-1888) is, aki a következőket írja: ״Ha Simon és Lévi egyedül a bűnt elkövető Schemmel és apjával végeztek volna, akkor bizonyára jogosan tették volna azt. Ők azonban védtelen embereken sem könyörültek. Sőt mi több kifosztották őket, és városuk vezetőinek bűneit is rajtuk verték el, így aztán semmi igazság nem volt tettükben. Ezért haragudott meg rájuk Jákob... ők ugyanis túl messzire csak megritkultak a témával foglalkozó halachikus, jogi értekezések17. Ugyanakkor találhatunk a Biblia fejezetei között egyes részeket, amelyek útmutatással szolgálhatnak ebben a kérdésben, de tudnivaló, hogy a zsidó hagyomány soha sem hoz törvényt egyenesen a bibliai mondatokból18. Az Isteni Tan, amely a Bibliában és a próféták tanításaiban szerepel, csak azok után válik gyakorlati útmutatóvá, hogy a több évezredes hagyománnyal rendelkező zsidó bölcsesség értelmezése által valódi formát ölt. Másképp fölmerül annak a veszélye, hogy az írás tanításait és üzenetét a valósággal ellentétesen alkalmazzuk, mivel csak szegényes saját tudásunkra és értelmezésünkre hagyatkozunk. A Szóbeli Tan és az írott Tan egy és ugyanazon érme két oldalát alkotják. Nem lehet az egyik oldalt a másik oldal nélkül alkalmazni. E bevezető gondolatok után foghatunk csak neki, hogy megvizsgáljunk egy-két olyan bibliai forrást, amely kapcsolatos tanulmányunk összetett problémájával. Az alább leírt gondolatok nem tekinthetők gyakorlati döntvénynek, hanem csupán első próbálkozásunknak19 a téma tisztázására. Közeli és távoli népek törvénye A zsidó nép honfoglalása Kánaán földjén látszólag kézenfekvő példaként szolgálhat témánkhoz, mégis fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a honfoglaló háborúk bibliai forrásai semmiképp sem örökérvényű irányelvek, hiszén csak egy különleges történelmi helyzetben adtak útmutatást. 40 év sivatagi vándorlás után Izrael fiai fölkészültek - az Abrahámnak ígért - Kánaán elfoglalására. A Biblia ekkor utasítást ad20 hadviselésükhöz, amelyben két típusú háborút különbőztét meg egymástól: 1. a honfoglaló, Kánaán földjén élő hét néppel ellen vívott háborúk, 2. a ״távoli városok”, vagyis nem közvetlenül a hét kánaánita néppel szembeni háborúk. Ez utóbbi háborúskodásokkal kapcsolatban a Biblia azt tanítja, hogy kötelező volt a csata megkezdése előtt a békefelhívás, és annak elutasítása esetén a harcokban kímélni kell a nőket és gyerekeket, a civil lakosságot, és csak a harcos férfiák életét lehet kioltani. A honfoglaló 17 Lásd Arye Edrei, ״Law, Interpretation, and Ideology: The Renewal of the Jewish Laws of War in the State of Israel", Cardozo Law Review 28:1 (2006): 188-227. I.; Stuart A. Cohen, ״The Re-Discovery of Orthodox Jewish Laws Relating to the Military and War in Contemporary Israel: Trends and Implications”, Israel Studies 12:2 (2007): 118 ;.1 .28־ Lásd Likuté szichot, XVII., 269. 1. a 24. jegyzetben jelölt források.; 19 Ez a tanulmány sokban hagyatkozik Neria Guttel, ״Háború a civilek által sűrűn lakott területen”, Töchumin, XXIII (2003), 1842.1־. és Michael Broyde, ״Just Wars, Just Battles and Just Conduct in Jewish Law”, in: War and Peace in the Jewish Tradition, New York 2007, 1-43. 1. tanulmányaira.; 20 5Mózes 20:10-18.; 21 Lásd Náchmanidész (1194-1270) Tóra kom-mentárjában uo.; 22 Uo. 18.; 23 Uo. 27-29.; 24 Uo. 30.; 25 Uo. 31.; 26 Náchmanidész, lMózes 34:13.; 27 Maimonidesz, Misne Tora uo. 9:14.; 28Saul Israeli rabbi (1905-1995), Ámud hájömini responsum, 16. fej., 2:15.; 29 De nehezen védhető ez az álláspont, ha a választásokban újra és újra rájuk szavaz a civil lakosság. Feltételezve, hogy a választások valóban szabadok, és az urnákhoz járulóknak nem kell a megtorlástól,tartaniuk.; 30 5Mózes 4:9., 15.;31 Jomá 82a.;32 Talmud, Pszáchim 25b.; 33 Talmud, Szánhedrin 73a.; 34 Lásd Snéur Zálmán rabbi (1745-1812), Sulchán Áruch Háráv, A test és lélek bántalmazásának törvényei 4.; 35 Midrás Brésit rábá 34:13., Maimonidész, A gyilkosság és az élet védelmének szabályai 2:2.; 5
