Egység, 2009 (66-68. szám)
2009-04-01 / 66. szám
Egység szóval nem lehet Izraellel szemben a kettős mércét alkalmazni. Nem elfőgadható, ha egy adott állam a saját önvédelmi helyzetében fegyverhez nyúl, de ugyanezt hangos deklarációkkai utasítja el, Izrael esetében. Mindezek után azonban lényeges hangsúlyozni, hogy Izrael állama semmiképp sem priorizálja a háborút, mint konfliktusok rendezésének jogos eszközét, hiszen minden háború óhatatlanul emberélet áldozattal jár. Olyan háború, amely csupán a konfliktusrendezés jogára hagyatkozik, még nem feltétlenül elfogadható. Csakis akkor, ha minden fent felsorolt körülmény és érvelés is igazolódik. Vagyis ha a háború önvédelmi hadviselés terroristák és segítőik ellen. Azonban még ilyen körülmények között is tilos eleve ártatlan civileket támadni. Csakhogy a mi esetünkben, ahol az ártatlan civil lakosságot élőpajzsnak használják a terroristák, úgy kell eljárnunk, ahogy az a világ népei között bevett. És ebben a részletben feltételezhetően nincs nézetkülönbség abban, hogy a nemzetközi norma az, hogy a háború esetén a civil áldozatok minimalizálása mellett, mégsem tesznek minden esetben különbséget bűnös és bűntélén között. Mindezt természetesen azzal a feltétellel, ha nem a civil lakosság bántalmazása az eredeti cél. Tehát ebben a különleges esetben megengedett az önvédelmi hadviselés, és minden civil áldozat, a civileket élőpajzsként felhansználó terroristák felelőssége. Hogy egy másik példával éljünk: Minden létező országban az a törvény, hogy abban az esetben, amikor egy gyilkos, ártatlan túszt tart maga elé, és élőpajzsa mögül támad, ha a vele kialakult tűzpárbajban a rendfenntartó erők véletlenül a tússzal is végeznek, a felelősség egyedül a túszejtőt terheli. ״Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békeséget ránk és egész Izraelre”47, hogy megéljük a próféta ígéretét, a világbéke és a messiás eljövetelét, amikor is ״nem lesz sem éhínség, sem háború, sem irigység vagy vetélkedés, mert nagy lesz a jólét, és a földi javak bőségesen találtatnak majd. A világ dolga nem lesz más, mint Isten megismerése”48. tágabb értelemben kijelenthetjük43, hogy ez a szabály a népek között elfőgadott morális normákra és nemzetközi törvényekre is érvényes. Mindaddig, amíg a fegyveres hadviselés eszköze a világ népei között elfogadott jogi lehetőség, addig a zsidó nép jogai sem csorbulnak ebben a kérdésben44. Márpedig az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke alapján, minden nép joga önvédelmi cselekménnyel fellépni az ellene forduló fegyveres tárnadásokkal szemben: ״fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem joga természetes”45. Ezek szerint, minden terroristák elleni háborús cselekményt, az alapján kell hogy megítéljünk, hogy az adott tett mennyire bevett és elfogadott nemzetközi szabályok és egyezmények alapján, és ennek megfelelően érvényes-e rá az ״állam törvénye, törvény” passzus. Érdemes hangsúlyozni, hogy a nemzetközileg elfogadott norma nem elsősorban a helyzet retorikai/politikai, hanem inkább gyakorlati megközelítése szempontjából mérvadó. A kérdés ugyanis nem az, hogy egy háborús konfliktus esetén, a konfliktuson kívül álló országok milyen politikai közieményekkel és deklarációkkal reagálnak, hanem sokkal inkább az, hogy a saját konkrét esetükben mi a gyakorlat. Minden felvilágosult ország etikai normája, hogy fegyveres konfliktusokban törekedni kell az ellenséges oldal civiljeinek megóvására. Olyannyira, hogy a nemzetközi norma háborús bűnnek tekinti civilek tudatos bántalmazását. Mégis adott esetben része a nemzetközi normáknak, hogy a fegyveres beavatkozást akkor is véghez kell vinni, ha az ellenséges fegyveres oldal kiiktatása elkerülhetetlenül magával hozza civilek bántódását is. Ennek megfelelően jártak és járnak el a nyugati civilizáció államai. így járt el pl. Anglia a II. Világháborúban, amikor a Német városokat bombázott, vagy az Egyesült Államok és szövetségesei Afganisztánban és Irakban. A nemzetközi normák pedig csak annyiban fogadhatók el mérvadónak, amennyire alkalmazzák az ״egyenlő jogok” irányelvét is46. Más mást megvédeni, úgy vagyok köteles a saját életem védelmét is biztosítani. Ez alapján, a zsidó jog szerint, ha egy életet csak a gyilkos megölésével tudok megmenteni, akkor ez kötelességem36. Ez a szabály annyira erős, hogy nem csak a közvetlen gyilkos, hanem a közvetetten életveszélyt okozó emberre is vonatkozik37. Ebben az esetben is, ha a menekülés egyetlen útja a közvetett veszélyeztető kiiktatása, akkor kötelességem azt megtenni. Ez azért rendkívül érdekes szabály, mert a közvetett gyilkos (a közvetlen gyilkossal ellentétben), az emberölés elkövetése után nem ítélhető halálra a bíróságon38, mégis az esemény folyamatában megölhető. Ez azért van így, mert az önvédelmből való emberölés nem a gyilkos ״büntetése”, hanem a kötelező életmentés eszköze. Ez alapján több zsidó háláchikus jogtudós is arra az álláspontra helyezkedik39, hogy az önvédelem abban az esetben is kötelező, ha az akár olyan civil áldozatokkal is jár, akik közvetve segítették a fegyveres támadót. Mindez azonban térmészetesen csak a támadó fegyveres terrort tudatosan valamilyen szinten, pl. a fegyverek raktározásával, a bűnösök bújtatásával, vagy hasonlókkal támogató felnőtt lakosságra vonatkozik, nem pedig gyermekekre40 és a terrort nem támogató civil lakosságra. A háború, mint a nemzetközi jog által elismert eszköz A fent elemzett kérdéskört azonban egy más elv alapján is meg lehet közelíteni. Feltételezhetjük, hogy egy ilyen nagyszabású védelmi akció a háború kategóriába sorolható, és a háború jogi lehetősége a zsidó jogban az ״állam törvénye, törvény” alapelvből is eredhét. A Talmud tanítása szerint41 ugyanis a zsidóság vallási kötelessége mindazoknak az állami törvényeknek az elfogadása, melyek nem ellenkeznek a háláchá (zsidó jog) tanításával. Ezt az elvet, általában, az egy adott országban élő zsidó közösségre kötelező, állami törvények követésének kötelessége alapjául szoktuk említeni42. Azonban Budapest, 2008. január 11. / 5769. tévét 15. Oberländer Báruch rabbi Közép-Kelet Európai Rabbik Tanácsa Elnöke 36 Talmud, Szánhedrin uo.;37 Méir Szimchá Hákohén rabbi Dvinskből (Daugavpilsből, 1843-1926), a Maimonidész halachikus törvény gyűjteményéhez írt Or száméách c. könyvében, A gyilkosság és az élet védelmének szabályai 1:8.; 38 Lásd Maimonidész uo. 2:2.; 39 Lásd Israeli rabbi, Amud hájömini uo. 3. szakasz.;40 Külön kérdés azoknak a kiskorúaknak a helyzete, akik szülői beleegyezés mellet kiképzést kaptak, és a terrorszervezet szerves részét alkotják.;41 Gitin 10b.; 42 Lásd például Sulchán áruch, Chosen mispát 259:7., 356:7., 369:6.; 43 Maimonidész, A rabszolgák szabályai 9:4.; Sulchán áruch Háráu, Chosen mispát, Hilchot hefker 3., Orách chájim 649:10.; 54 Lásd még Likuté szichot, XV. kötet, 102.1. 24. jegyzet.;45 Az Alapokmány teljes magyar nyelvű szövege itt található: http://www.menszt.hu/layout/set/print/content/ view/full/186.; 46 Az ״állam törvénye, törvény" alapelv kapcsán ez egy alapkövetelmény. Ugyanis, ha diszkriminatív módon alkalmazzák a törvény, akkor a a háláchá szerint az az állami törvény már nem törvény, lásd Maimonidész, A rablás és az elveszett tárgyak szabályai 5:14.; Sulchán áruch, Chosen mispát 369:8..; 47 A liturgiába naponta sokszor hangzik el, lásd például Sámuel imája-Zsidó imakönyv, Chábád Lubavics Alapítvány kiadása, Budapest 1996, 69.1; 48 Maimonidész, Misné Torá, A királyok és háborúi törvényei 12:5. 6 Köves Slomó rabbi Egységes Magyarországi Izraelita Elitközség Vezető rabbi
