Egység, 2009 (66-68. szám)

2009-12-01 / 68. szám

Egység Zsidókat gyűjt és imakönyvet ad ki Népszabadság • Hovanyecz László • 1996. február 17. mondja, ő inkább csak értette, amit magyarul mondtak neki. A munka két emberrel kezdődött 1989 nyarán három hónapos ifjú há­­zásként mégis Budapestre költözött feleségével együtt. Mint Oberländer Baruch mondja, tanítómesterétől kér­­dezte, hol tudna segíteni a zsidóságon. Nos, a lubavicsi rabbi, Menachem Schneerson azt tanácsolta, menjen Ma­­gyarországra. Ami végül is egy hagyó­­mány folytatása lett, mert az apai nagy­­papa 1949-ig a Dob utcai iskola taná­­ra volt. A feleség, aki óvónő, szintén megtalálja itt a hivatását: rövidesen zsidó óvodát avatnak. Szóba hozom a rabbinak, hogy mi­­lyen szépen, választékosán beszél Ma­­gyárul, noha, mint mondja, Ameriká­­ban épp csak értett. Most meg már hé­­ber-magyar nyelvű könyv kiadásánál bábáskodik. Elmeséli, hogy Budapest­­re érkezve mindössze két embert is­­mert. - 0, hát két ember bőségesen elegendő ahhoz, hogy munkához lás­­sunk - mondja nevetve. - Két ember továbbadja a hírt, hogy van itt valaki, aki tanítani akar, és a többi már rajtunk múlik. Szóval nekilátott híveket gyűjteni a lubavicsi mozgalomnak? Nem erről van szó, javít ki. Elkezdtem zsidókat gyűj­­teni. Mert a lényeg az, hogy a zsidók zsidók legyenek. Mindegy, hogy há­­szid-e valaki, vagy lubavicsi-e, a lényeg az, hogy valamiképp közelebb kerüljön a saját hagyományaihoz. Hogy milyen eredménye van a munkájának, arra azt válaszolja a rabbi, hogy ez nagyon jó kérdés. Méghozzá azért, mert nagyon nehéz kérdés. De nem dolgozott hiá­­ba, az biztos, mert ha egyetlen zsidót sikerült közelebb hozni a zsidósághoz, az már nagy dolog. És azért vannak eredmények. Mert egyéb kiadványok mellett sikerült pél­­dául létrehozni az Egység című lapot, amelyet elsősorban Budapesten tér­­jesztenek. De jut belőle vidékre, sőt a környező országok magyar ajkú zsidó­­ságához is. Oberländer Baruch számára azon­­ban a tanítás a legfontosabb. 1990 óta oktat az Eötvös Lóránd Tudomány­­egyetem jogi karán, választható tárgy­­ként zsidó jogot. Hallgatói között zsi­­dók és nem zsidók egyaránt vannak. Persze legfontosabb tárgya a ״zsidó-Baruch zavarba ejtő regénye Egy hetedik kerületi, Wesselényi utcai lakásban beszélgetünk. A bejáraton egy tábla: Chábád Lubávics - Zsidó Neve­­lési és Oktatási Egyesület. A szoba, amelyben ülünk, ״szabály­­szerű”. Könyvek, persze főleg szent héber kötetek. Hanem a rabbi. Mind­­össze harmincéves, de húsznak is mondhatná magát. Senki nem gondol­­ná három gyermek apjának. De nem a külsőségek az érdekesek itt. Hanem Oberländer Baruch regénye. A Sziget rabbija, 2007 - Oberländer Báruch rabbi a 10 forintos tanács standnál a Sziget Fesztivál Zsidó Sátránál Az ifjú rabbi szülei Magyarországon születtek, de itt soha nem ismerték egymást. Az apa Újpesten, az anya Makón látta meg a napvilágot. Jöttek a háborús évek, a zsidóüldözés. A fér­­fi Budapesten bujkált, itt vészelte át a szörnyű időket. A fiatal lánynak ״sze­­rencséje” volt. Öt a makói azon cső­­portjához sorolták, amelyet nem Auschwitzba, hanem Ausztriába szál­­lítottak. Megmenekült és hazatért. A háború után nem sokkal azonban mindketten úgy gondolták, hogy soha nem tér vissza az a zsidóvilág, amely­­ben azelőtt éltek. Ezért kivándoroltak Amerikába. Ott ismerkedtek meg, a Williamsburg nevű magyar zsidóne­­gyedben, 1953-ban. Öt gyermekük született, közülük a legkisebb, a mi immáron budapesti rabbink volt. A családban gyakran beszéltek magyarul, így a gyerekek is jól megtanulták nyel­­vünket, a legkevésbé Baruch, aki azt Magyar és héber egy imakönyv hasábjain, akkor és ma Az ember néha borzasztó zavarba jön, ha arra vállalkozik, hogy vala­­mely könnyűnek tetsző témáról írjon. Eredetileg arról volt szó, hogy érte­­sültem: készülőben van egy kétnyel­­vű - héber-magyar - zsidó imakönyv. A dolog kultúrtörténeti érdekességét az adja, hogy efféle munka először még a múlt században, a reformkor idején jelent meg Magyarországon. A polgárosodással járó egyenjogúsági törekvések a zsidóságot különös erő­­vei érintették. E törekvések, pedig a nyelv világára is kihatottak. Annál inkább, mivel a szétszóratásban élő zsidóság egyre távolabb került ősei nyelvétől. így aztán a szent szövegek fordítása mindinkább kívánatossá, a kétnyelvű szövegek, pedig mind nép­­szerűbbé váltak. Németországban, ahol a polgárosodás előbbre járt, már a tizennyolcadik században jelentek meg fordítások. Nálunk 1841-ben született meg az első, magyar nyel­­ven is olvasható héber imádságos könyv. Bizony immár több mint más­­fél százada tehát, hogy Rosenthal Móric budai rabbi munkája megje­­lent. Tanúsítván, hogy Magyarorszá­­gon igen korán megindult a zsidóság nyelvi beilleszkedése. Az 1867-es ki­­egyezést követően ez a folyamat erő­­sen felgyorsult. A héber-magyar nyel­­vű szent könyvek választéka mind na­­gyobbá vált, egyre igényesebb fordi­­tások készültek. Az utolsó kötet 1934-ben készült. Elgondolható, hogy a közbeeső idő borzalmai, viszontagságai micso­­da pusztítást végeztek az értékes iro­­dalomban. És most híre kelt, hogy rö­­videsen megjelenik egy teljesen új fordítású kétnyelvű imakönyv. Vagyis egy szent könyv lapjain hosszú idő után ismét találkozik két nyelv, két egymásra figyelő kultúra. Ezt a talál­­kozást az újkori zsidóság talán leg­­népszerűbb vallási irányzatához, a hászidizmushoz tartozó Lubavicsi Mozgalom munkája tette lehetővé. A mozgalom, amely egy fehéroroszor­­szági faluban született, egyre szélese­­dő tevékenységet folytat Magyaror­­szágon. A most megjelenő imakönyv a lubavicsiak budapesti képviselője, Oberländer Baruch rabbi irányításá­­val készült. Nos, igen. A rabbi. Róla írni: ez az, ami zavarba ejtő. 6

Next

/
Thumbnails
Contents