Egység, 2009 (66-68. szám)
2009-09-01 / 67. szám
Nem adakozni, igazságot tenni Újévi imáinkban sok szó esik a megtérésről és arról, hogy mik azok a ״kulcs eszközök”, melyekkel a legsúlyosabb égi ítéletet és eltörölhetjük fejünk fölül. Tsuuá, tfilá, cedáká, hangzik el újra és újra. A megtérés, az ima és a jótékonykodás az a három dolog, amely a rossz ítéletet eltörli. Csakhogy e három fogalomnak magyar fordítása nem teljességgel fedi a valós jelentést. A tsuuá ugyanis nem megtérés, hanem visszatérés, hiszen az ember eredendően jó és ha letér a rossz útról, akkor csak vissza kell térnie a jóhoz. A tfilá nem ima, hanem kapcsolat, hiszen fohászainkban valójában nem csak kérünk, hanem kapcsolatot terémiünk az Örökkévalóval. A cedáká pedig nem jótékonyság, hanem igazságtétel. A zsidó felfogásban ugyanis az adakozás nem a mi jóságunk kivételes érdeme, hanem valójában nem más, mint igazságtétel. Amikor saját kezünk munkájával, de csakis az isteni áldás által szerzett anyagi javakból jótékony célra fordítunk, akkor nem mást teszünk, mint hogy kifejezzük, tudjuk, hogy nem csak saját érdemünk eredménye gazdagságunk, illetve megélhetésünk. A pénzzel tehát igazságot teszünk, megmutatjuk valódi forrását és célját. Ez a gondolat mindig lényeges, de most az újévhez közeledve, egy válságos évet tudva magunk mögött, még fontosabb. Éppen egy ilyen válságos idő emlékeztethet bennünket a leginkább arra, hogy megélhetésünk nem a saját kezünkben van. Habár nekünk kell megteremtenünk a befogadó edényeket, az égi áldás nélkül semmire sem mennénk. A budapesti Chábád és EMIH munkájához is elengedethetetlenül fontos ez a tudat. Annak az ismerete, hogy mások is tudják, a nehéz idők ellenére, és talán éppen miattuk, nem lehet alább hagyni az adakozással. Közösségünk kizárólag hazai adakozók százainak, Önöknek köszönheti létezését és prosperálását. Köszönjük mindazoknak, akik segítették munkánkat, és a folyamatos adakozás mellett a könyvkiadásra, az óvoda fenntartáséra, a zsidó gyermekközpont és játszóház létrehozása céljából segítették munkánkat. Egy páran azok közül, akik nagyobb összeggel segítették munkánkat: Izsák Róbert 800 000 Ft. László Károly 600 000 Ft. Kárpáti Tamás 100 000 Ft. Mindnyájatoknak köszönjük! Oberländer Báruch rabbi Köves Slomó rabbi Mi fenyeget inkább, az antiszemitizmus vagy az asszimiláció? A legnagyobb gond az identitászavar A zsidó közéletben gyakran felmerül a kérdés: Mi jelent nagyobb veszélyt a zsidó népre az antiszemitizmus vagy az asszimiláció? A válasz véleményem szerint az, hogy egyik sem. A zsidóság túlélését ma leginkább fenyegető veszedelem: a zavaros zsidó identitás. Szomorú, hogy manapság sok zsidó iskolában és csa- Iádban a zsidó identitás megalapozását a holokauszt fenyegetésének tudatosításával és a vegyesházasságok veszélyeinek taglalásával kívánják megoldani. Az, hogy a zsidó közösségekben az asszimiláció és az antiszemitizmus ilyen központi téma legyen, nem a megoldás, hanem maga a probléma. Az örökáldozat vagy a védett faj Sokkal több zsidó fiatalt riaszt el a zsidóságtól a zsidó identitás pesszimisztikus és negatív bemutatása, mint bármi más. Ha szüntelenül az antiszemitizmussal vagyunk elfoglalva, azzal saját magunkat örök áldozatnak ábrázoljuk. Ha túlhangsúlyozzuk az asszimiláció fenyegetését, a végén úgy fogjuk érezni magunkat, mintha holmi ״veszélyeztetett faj” volnánk. A zsidó, mint olyan, a hosszúszámyú bálna és az óriáspanda mellett szerepel a reménytelen és szánnivaló közösségek listáján, amelyek eltűnőben vannak bolygónkról. Olyan meglepő, ha ezek után a zsidó fiatalok lemondanak zsidóságukról? Mégis ki akarna áldozat lenni önszántából? Pozitív identitástudat kell! Világos és pozitív oka kell legyen annak, hogy megmaradunk zsidónak. Ha nincs ilyen ok, ugyan miért is kellene a judaizmusnak fennmaradnia? Vane jó oka arra a zsidóságnak, hogy ne akarjon beolvadni a körülötte élő, befogadásra hajlandó társadalomba? Van-e valami érvényes okunk arra, hogy büszkék legyünk zsidó voltunkra az antiszemitizmussal szembesülve is? Azt gondolom, hogy van. A judaizmus az egyik legerőteljesebb eszme, amit a föld valaha látott. A zsidóknak túl kell élniük, mert olyan üzenetünk van, amit a világnak hallania kell. A zsidó élet forradalmi erő, mely képes átalakítani hétköznapi életeket jelentőségteljes életté. Egy szombattartó család egyfolytában a tudatában van annak, ami igazán fontos -, hogy az élet több, mint vagyonok felhalmozása. A kósersági szabályok megtanítják nekünk, hogy nem állatok vagyunk, akiknek minden sürgető kívánságát és vágyát ki kell elégíteniük, és hogy az evés maga is lehet szent dolog. A mezüze az ajtón hírül adja a világnak, hogy ez az otthon magasabb célokból épült. A zsidóságnak a Világ érdekében kell megmaradnia A judaizmus olyan leckét adhat, amit a világnak nagyon sürgősen meg kellene tanulnia -, hogy minden ember az Isten képére teremtetett, és ezért egyetlen a maga nemében és értékes; hogy az erkölcs nem relatív, hanem abszolút fogalom; hogy az ember partnere lehet az Istennek a teremtésben, és hogy küldetése van. Ezek a bátor zsidó eszmék fontosabbak ma, mint bármikor. De a bátor zsidó eszméknek hús-vér bátor zsidókra van szűkségük, hogy megvalósuljanak. A világ csak olyan emberek által lehet jobbá, akik először maguk lettek jobbá. Csak úgy tehetjük a világot Isten lakóhelyévé, ha a saját otthonunkkal kezdjük. Ez a judaizmus módszere a világ ״megjobbítására”. Ezért kell nekünk megmaradnunk zsidónak. A legnagyobb fenyegetés a judaizmusra nézve ma nem az örök külső nyomás, hanem a belső zűrzavar. Ha szem elől veszítjük a küldetésünket, elveszítjük az erőnket is és a túlélésünk alapját. A zsidó ״érzület”, amit ki kell fejlesztenünk magunkban és a gyermekeinkben, az nem az antiszemitizmustól való félelem és az asszimiláció okozta bűntudat, hanem egy alázatos büszkeség, mely tisztában van a zsidó küldetés nagyságával, és bízik annak teljesíthető voltában. Ha tisztázzuk a saját identitásunkat, a világ semmiféle fenyegetése sem rázhat meg minket. Áron Moss rabbi 5
