Egység, 2008 (64-65. szám)

2008-04-01 / 64. szám

Egység Szólásszabadság és emberi méltóság tékrendnek.7 A Talmud tanítása sze­­rint minden embernek ügyelnie kell embertársa becsületére, tilos szégyen­­be hoznia, vagy megaláznia őt. A zsi­­dó jog előírja,8 hogy ״legyen felebará­­tód becsülete oly kedves a szemedben, mint a magadé”, illetve9 ״amiként az ember saját becsületére tekint, úgy te­­kintsen felebarátja becsületére is, és ahogy nem kívánja, hogy rossz hírét keltsék, úgy ne keltse ő sem feleba­­rátjának rosszhírét”. Az embertársunk felé nyilvánított tisztelet szempontjá­­ból lényegtelen, hogy ő tisztességes, egyenes ember-e, vagy esetleg vét­­kés, tisztességtelen. Nincs különbség igaz és igaztalan között. Ennek a min­­denkinek egyaránt kijáró alapjognak lehetünk tanúi a Biblia tanításában, amely szerint az ókori Izraelt elfogla­­ló zsidó népnek kötelessége volt, hogy ״irtsátok ki mind a helyeket, ahol szol­­gálták a népek, melyeket ti elűztök, az ő isteneiket, a magas hegyeken, a dombokon, meg minden zöldellő fa alatt.”10 A talmudi bölcsek erről a következőképpen vélekednek:11 ״Mi­­ért mondta a Tóra, hogy el kell pusztí­­tani a bálványok helyét és fáit? Azért, mert emberek vétkeire emlékeztet­­nek. Hát nem következtethetünk arra, hogy ha az Örökkévaló tiszteletben tartja még a vétkesek becsületét is, ak­­kor mennyivel inkább tiszteletben kell tartanunk az Igazak becsületét?!” A Talmud12 arra is tanít, hogy ״olyan fontos a teremtmények tiszte­­lete, hogy az akár egy bibliai tilalmat is hatálytalaníthat”. Más szóval bizonyos esetekben még egy tilalom korlátáit is feloldhatja az a kötelesség, hogy tiszte­­leiben kell tartanunk felebarátunk be­­csületét. Bölcseink arra is okítanak,13 hogy ״inkább vesse magát az ember tüzes kemencébe, minthogy felebarát­­ja piruljon miatta”.14 ״Halál és élet a nyelv kezében” - tanítja Salamon király.15 A verbális agresszió gyakran még fájdalmasabb lehet a fizikainál, mivel az, az em­­bér egész lényét sérti. Erről tanították bölcseink,16 hogy ״az aki pirítja fele­­barátja arcát, olyan, mintha vért on­­tana ... Hiszen láthatjuk is, hogy test­­vére arca megtelik vérrel...” Az is áll, hogy amiként a Biblia kötelez bennün­­két az emberi élet védelmére, miként írva van17 ״Ne állj veszteg felebarátod vérénél!”, ugyanígy kötelességünk fe­­lebarátunk becsületét és méltóságát védeni.18 Egyes törvényhozók ebben odáig is elmennek, hogy azt mond­zsidók ezekbó'l a könyvekből, hogy sokszor még tisztában sem voltak az­­zal, hogy egyes részek nem felelnek meg az eredeti megfogalmazásnak.1 Bölcseink azt tanítják:2 ״Amiként orcájuk nem egyforma, úgy vélemé­­nyűk sem egy...”. Utalva arra, hogy a véleménykülönbség, a nézeteltérések az emberi természet született velejá­­rói. A Talmud legfelszínesebb tanul­­mányozása is megismertetheti velünk, mennyire fontos a zsidóság meste­­rei és bölcsei számára, hogy minden egyes ember, még a ״legjelentékte­­lenebb” is, kifejtse véleményét, állás­­pontját az élet különböző kérdéseiben. A különböző vélemények meghallga­­tásának fontosságát láthatjuk magá­­ból a zsidó jogrendszer működéséből is, amelyben a 23 tagú vagy 71 tagú legfelsőbb bíróság a fontosabb pe­­rekben döntéshozatal előtt végighall­­gáttá az összes jelenlévő véleményét és érvelését, mégpedig úgy, hogy az alacsonyabb rangú bírótól kezdve ha­­ladtak a legmagasabb rangúig,3 ezzel megelőzve azt, hogy a nagyobb tisztű bíró véleményét követően a kevés­­bé elismertek visszavonuljanak, és ne mondják el álláspontjukat.4 Csak ez után a teljes meghallgatás után dönt­­hetett a zsidó bíróság, és ekkor, a Bib­­lia utasítása szerint, a többség vélemé­­nyét követve hoztak döntést.5 A különböző vélemények és ér­­velések tudnak csak teljességgel megvilágítani egy adott témát, és csak segítségük által juthatunk teljes meggyőződéssel arra, hogy egy adott út a legmegfelelőbb. Miként azt Sala­­mon király mondja:6 ״a tanácsok soka­­ságában győzelem van”. A Magyarországon élő zsidó közös­­ségek elégedettek a szólásszabadság alkotmányos jogának biztosításával, nagyon fontosnak tartják ezt a jogot, amely minden hazánkban élő ember számára biztosítja, hogy gondolatait bármilyen témában kifejtse. A szólász­­szabadság valójában két dolgot foglal magában, egyrészt biztosítja az egyén számára, hogy kifejtse - akár a több­­ség álláspontjával ellentétes - vélemé­­nyét, ugyanakkor bizonyos értelemben kötelezi a többséget is az általánostól eltérő vélemények meghallgatására és figyelembevételére. Az emberi méltóság fontossága Az emberi méltóság, mely szintén al­­kotmányos alapjog, ugyancsak fontos értéke a zsidó jogrendszernek és ér­Az utóbbi hónapokban egyre nagyobb vihart kavar a gyűlöletbeszéddel kap­­csolatos törvénymódosítás, amelyet a Parlament nagy többségben elfoga­­dott. Az új törvény lehetővé tenné, hogy valamely kisebbséghez tartozó személy polgári pert indítson olyan személyek ellen, akik beszédükben vagy írásukban az adott kissebbségre sértő megjegyzéseket, utalásokat tesznek. Lehetőség nyílna arra, hogy pénzbírságra vagy kártérítésre kötelez­­zék őket. Sólyom László, a Magyar Köztár­­saság elnöke a törvényt nem irta alá, hanem az Alkotmánybírósághoz küld­­te előzetes normakontrolra. Érvelése szerint az elfogadott törvény túlságo­­san korlátozná a szólásszabadság al­­kotmányos jogát. Az ügy kapcsán sokan fordulnak hozzánk, hogy fejtsük ki a zsidó vallá­­si jog álláspontját. Semmiképpen nem kívánjuk megkérdőjelezni a törvény­­alkotók, alkotmányjogászok, vagy az államelnök jogi felkészültségét, külö­­nősen azért nem, mert a kérdés igen összetett, sok részlet alapos vizsgála­­tát igényli. Az alábbi állásfoglalásunk­­ban kifejezetten a zsidó jog, a háláchá alapján fejtjük ki a témával kapcsola­­tos legfontosabb alapelveket. A szólásszabadság jelentősége A zsidó nép, már csak történelménél fogva is, nagyon érzékeny a szólássza­­badság bármifajta korlátozására. A zsi­­dókat különböző országokban évszá­­zadokon keresztül, eltiltották vallásuk szabad gyakorlásától, véleményük sza­­bad kifejtésétől. Európában ez annyi­­ra jellemző volt, hogy általában a helyi uralkodó külön állami cenzort nevezett ki, akinek egyetlen feladata a klasszikus zsidó Jogi és filozófiai művek szűrése volt. így a zsidóság számára legfonto­­sabb művek, a Talmud, Maimonidész művei, az egész zsidó jogot összefog­­laló Sulchán áruch különböző kiadá­­saiban minden olyan részt kitöröltek, amely a cenzor megítélése szerint nem felelt meg az elvárásoknak. Sőt égé­­szén az Újkorig, az időnkénti Talmud­­égetések, és ezt követő pogromok sem voltak ritkák. Szerencsénkre, a cenzor keze leg­­alább a Biblia könyveit nem érintette, de sajnos más zsidó művek nagy több­­ségükben úgy látták meg a napvilágot, hogy a cenzor által elferdítve, kiha­­gyásokkal lehetett csak olvasni őket. Évszázadokon keresztül úgy tanultak 10 Rabbinikus állásfoglalás

Next

/
Thumbnails
Contents