Egység, 2007 (61-63. szám)
2007-04-01 / 61. szám
A kétfajta szeretet - az önző és az önzetlen - homlokegyenest ellenkezik egymással. Az önző szeretet feltételes szeretet: azzal a feltétellel szeretünk, ha szükségleteink kielégülnek, és ha a választott személy nem szolgálja a szükségleteinket, akkor azt elutasítjuk, és máshol folytatjuk a keresést. Az önzetlen szeretet azonban azt jelenti, hogy felülemelkedünk a saját szükségleteinken. Azt jelenti, hogy túllépünk önmagunkon, igazán őszszekapcsolódunk a másik ember lelkével, és ilyenformán az Örökkévalóval. Amikor a szeretet transzcendens, egy magasabb helyre érünk, és együtt nyújtjuk kezünket az Örökkévaló felé. Az ilyen önzetlen szeretetnek nincsenek feltételei, nem határozzuk meg folyamatosan újra meg újra a kívánságainkát és a szükségleteinket. A feltételes, önző szeretet a féltételek nem teljesülése esetén elsorvad, a feltétel nélküli, önzetlen szeretet viszont változatlan és örök. A feltételes szeretet nagyon gyakran azt jelenti, hogy az egyik fél eltávolodik. A feltétel nélküli szeretet ezzel szemben a transzcendencia szeretete, s ez képessé teszi az embert arra, hogy félretegye önző vágyait, és ennek megfelelően szeresse a másik embert. A feltételes szeretet nem segíti elő a fejlődést, szemben a feltétel nélküli szeretettel, amely az emberi fejlődés alapja. Ez a szeretet átfogó jellegű: túláradó, és nemcsak az ember közvetlen szükségleteire, hanem az egész emberre hat. Míg a feltételes szeretet csupán egy része az ember életének, a feltétlen szeretet az ember egész létezésének szerves része. És végezetül ez az az eszköz, amelynek révén megtanuljuk megtapasztalni a legmagasabb realitást: az Örökkévalót. A szeretet következésképp az az alapzat, amelyre egész világunk épül. Minden törvényünk, minden magatartásformánk, minden kölcsönös egymásra hatásunk erről a tőről fakad. Minden civilizációnak és erkölcsiségnek a szeretet a gyökere. Szeretet nélkül nem élhetnénk békében egymássál, nem lehetnénk tekintettel egymás szükségleteire, és nem kezelhetnénk mindenkit ugyanazzal az együttérzéssei, mint amiben mi is szeretnénk részesülni. Hogyan tudunk önzetlenül szeretni? Először talán ijesztőnek tűnik az önzetlen szeretet vállalása. Könnyebb és biztonságosabb a magunk feltételei Egység Szeretet: A lélek legtisztább kifejeződése Ahogy a víz tükrözi az arcot, ügy tükröződik a szívben az ember.- Példabeszédek 27:19 A szeretet a lélek transzcendenciája a test fölött.- A Rebbe csesség egyvalamire való: hogy megtanítson minket szeretni, felülemelkedni anyagi korlátáinkon, és egy spirituálisabb helyre jutni. Ilyen utazás csak a lelken keresztül lehetséges, és a nyelv, REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson amelyet útközben meg kell tanulnunk, a szeretet. Amikor valakinek a szemébe nézünk, és szeretjük azt a valakit, felülemelkedünk az anyagi világon, és kapcsolatba lépünk az Örökkévalóval. A szeretet isteni cselekedet, a legtisztább módja annak, hogy egy másik ember lelkét és a magunkét tápláljuk. Az igaz szeretetben egyik lélek üdvözli a másikat. Miért van szükségünk szeretetre? Bizonyos értelemben mindannyian eltávolodtunk igazi önmagunktól. A születés a lélek utazásának kezdete, amely isteni forrásától elindulva nekivág, hogy egy nem természetes állapótban, az anyagiság földjén éljen. Éppen ezért egész életünkben sóvárgunk az után, hogy ismét egyesüljünk valódi énünkkel. A lelkünket keressük, a bennünk lévő isteni szikrát. A sürgős késztetés, amit a ״Szeretném, ha törődne velem valaki” vagy az ״intim közelségre vágyom” szavakkal fejezünk ki, valójában az a vágy, ami arra ösztönöz minket, hogy emelkedjünk fölül anyagi létünkön, és kapcsolódjunk a lelkünkhöz. Bizonyos értelemben tehát egy másik embert szeretni ugyanaz, mint az Örökkévalót szeretni, és vica versa. Mi a szeretet? A szeretet az emberi lét egyik legfontosabb összetevője. A szeretet adni és kapni. A szeretet lehetővé teszi számunkra, hogy beleéljük magunkat egy másik ember szerepébe, és hogy egy másik ember beleélje magát a miénkbe. A szeretet a gyökere és az alapja minden kölcsönös emberi egymásra hatásnak. Ahhoz, hogy értelmes életet éljünk, többet kell tudnunk a szeretetről, és meg kell tanulnunk, hogyan építsük be az életünkbe. Első pillantásra azt hinné az embér, hogy a szeretetre ugyanúgy van szükségünk, mint bármi másra. Akadályokkal nézünk szembe, ha a szeretetre úgy tekintünk, mint más testi szükségletünkre. Az étel és az ital földi elemek, amelyek a testünk fenntartásához kellenek, míg a szeretet az Örökkévaló nyelve, és a lelkünket tartja fent. Az igazi szeretet transzcendens, az Örökkévalóhoz kapcsolja anyagi létünket, s következésképp mindenkit, aki körülvesz minket. Sajnos nagyón gyakori eset, hogy önző módon, olyan valamiként tekintünk a szeretetre, mint amit szeretnénk megszerezni, amire szükségünk van, az igazi szeretét azonban, mivelhogy az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunk szerves része, önzetlen. Egyik legalapvetőbb elvünk a ״Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Hogyan lehetséges ez, ha bármi másnál jobban szeretjük önmagunkat? Az igazi, önzetlen szeretet azonban nem a testből, hanem a lélekből fakad. A szeretet a szellem uralma az anyag felett. Az anyagiság puszta meghatározásénál fogva két tárgy nem foglalhatja el egyidejűleg ugyanazt a teret. A lélek azonban idő és tér fölött áll, s ugyanakkor a nárcizmus fölött is, miáltal lehetségessé válik, hogy igazán megoszszűk lényünket valakivel. A bölcs Hillél mondotta: ״Ne tedd másokkal azt, amit nem szeretnél önmagaddal tenni. Ez az egész Tóra, a többi csak kommentár. ” Az isteni böl2
