Egység, 2007 (61-63. szám)

2007-04-01 / 61. szám

A kétfajta szeretet - az önző és az önzetlen - homlokegyenest ellenkezik egymással. Az önző szeretet feltételes szeretet: azzal a feltétellel szeretünk, ha szükségleteink kielégülnek, és ha a választott személy nem szolgálja a szükségleteinket, akkor azt elutasítjuk, és máshol folytatjuk a keresést. Az önzetlen szeretet azonban azt jelenti, hogy felülemelkedünk a sa­­ját szükségleteinken. Azt jelenti, hogy túllépünk önmagunkon, igazán ősz­­szekapcsolódunk a másik ember lel­­kével, és ilyenformán az Örökkévaló­­val. Amikor a szeretet transzcendens, egy magasabb helyre érünk, és együtt nyújtjuk kezünket az Örökkévaló felé. Az ilyen önzetlen szeretetnek nincse­­nek feltételei, nem határozzuk meg fo­­lyamatosan újra meg újra a kívánsága­­inkát és a szükségleteinket. A feltételes, önző szeretet a félté­­telek nem teljesülése esetén elsorvad, a feltétel nélküli, önzetlen szeretet vi­­szont változatlan és örök. A feltételes szeretet nagyon gyakran azt jelenti, hogy az egyik fél eltávolodik. A feltétel nélküli szeretet ezzel szemben a transz­­cendencia szeretete, s ez képessé teszi az embert arra, hogy félretegye önző vágyait, és ennek megfelelően szeres­­se a másik embert. A feltételes szeretet nem segíti elő a fejlődést, szemben a feltétel nélkü­­li szeretettel, amely az emberi fejlődés alapja. Ez a szeretet átfogó jellegű: túláradó, és nemcsak az ember köz­­vetlen szükségleteire, hanem az egész emberre hat. Míg a feltételes szeretet csupán egy része az ember életének, a feltétlen szeretet az ember egész léte­­zésének szerves része. És végezetül ez az az eszköz, amelynek révén megta­­nuljuk megtapasztalni a legmagasabb realitást: az Örökkévalót. A szeretet következésképp az az alapzat, amelyre egész világunk épül. Minden törvényünk, minden magatar­­tásformánk, minden kölcsönös egy­­másra hatásunk erről a tőről fakad. Minden civilizációnak és erkölcsiség­­nek a szeretet a gyökere. Szeretet nél­­kül nem élhetnénk békében egymás­­sál, nem lehetnénk tekintettel egymás szükségleteire, és nem kezelhetnénk mindenkit ugyanazzal az együttérzés­­sei, mint amiben mi is szeretnénk ré­­szesülni. Hogyan tudunk önzetlenül szeretni? Először talán ijesztőnek tűnik az ön­­zetlen szeretet vállalása. Könnyebb és biztonságosabb a magunk feltételei Egység Szeretet: A lélek legtisztább kifejeződése Ahogy a víz tükrözi az arcot, ügy tükröződik a szívben az ember.- Példabeszédek 27:19 A szeretet a lélek transzcendenciája a test fölött.- A Rebbe csesség egyvalamire való: hogy megta­­nítson minket szeretni, felülemelkedni anyagi korlátáinkon, és egy spirituáli­­sabb helyre jutni. Ilyen utazás csak a lelken keresztül lehetséges, és a nyelv, REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson amelyet útközben meg kell tanulnunk, a szeretet. Amikor valakinek a szemé­­be nézünk, és szeretjük azt a valakit, felülemelkedünk az anyagi világon, és kapcsolatba lépünk az Örökkévalóval. A szeretet isteni cselekedet, a leg­­tisztább módja annak, hogy egy másik ember lelkét és a magunkét tápláljuk. Az igaz szeretetben egyik lélek üd­­vözli a másikat. Miért van szükségünk szeretetre? Bizonyos értelemben mindannyian eltávolodtunk igazi önmagunktól. A születés a lélek utazásának kezdete, amely isteni forrásától elindulva neki­­vág, hogy egy nem természetes álla­­pótban, az anyagiság földjén éljen. Ép­­pen ezért egész életünkben sóvárgunk az után, hogy ismét egyesüljünk valódi énünkkel. A lelkünket keressük, a ben­­nünk lévő isteni szikrát. A sürgős kész­­tetés, amit a ״Szeretném, ha törődne velem valaki” vagy az ״intim közelség­­re vágyom” szavakkal fejezünk ki, va­­lójában az a vágy, ami arra ösztönöz minket, hogy emelkedjünk fölül anya­­gi létünkön, és kapcsolódjunk a lel­­künkhöz. Bizonyos értelemben tehát egy másik embert szeretni ugyanaz, mint az Örökkévalót szeretni, és vica versa. Mi a szeretet? A szeretet az emberi lét egyik legfon­­tosabb összetevője. A szeretet adni és kapni. A szeretet lehetővé teszi szá­­munkra, hogy beleéljük magunkat egy másik ember szerepébe, és hogy egy másik ember beleélje magát a miénk­­be. A szeretet a gyökere és az alap­­ja minden kölcsönös emberi egymás­­ra hatásnak. Ahhoz, hogy értelmes életet éljünk, többet kell tudnunk a szeretetről, és meg kell tanulnunk, ho­­gyan építsük be az életünkbe. Első pillantásra azt hinné az em­­bér, hogy a szeretetre ugyanúgy van szükségünk, mint bármi másra. Akadályokkal nézünk szembe, ha a szeretetre úgy tekintünk, mint más testi szükségletünkre. Az étel és az ital földi elemek, amelyek a testünk fenntartásá­­hoz kellenek, míg a szeretet az Örökké­­való nyelve, és a lelkünket tartja fent. Az igazi szeretet transzcendens, az Örökkévalóhoz kapcsolja anyagi létünket, s következésképp minden­­kit, aki körülvesz minket. Sajnos na­­gyón gyakori eset, hogy önző módon, olyan valamiként tekintünk a szeretet­­re, mint amit szeretnénk megszerezni, amire szükségünk van, az igazi szere­­tét azonban, mivelhogy az Örökkéva­­lóhoz fűződő kapcsolatunk szerves ré­­sze, önzetlen. Egyik legalapvetőbb elvünk a ״Sze­­resd felebarátodat, mint önmagadat!” Hogyan lehetséges ez, ha bármi más­­nál jobban szeretjük önmagunkat? Az igazi, önzetlen szeretet azonban nem a testből, hanem a lélekből fakad. A sze­­retet a szellem uralma az anyag felett. Az anyagiság puszta meghatározásé­­nál fogva két tárgy nem foglalhatja el egyidejűleg ugyanazt a teret. A lélek azonban idő és tér fölött áll, s ugyan­­akkor a nárcizmus fölött is, miáltal le­­hetségessé válik, hogy igazán megosz­­szűk lényünket valakivel. A bölcs Hillél mondotta: ״Ne tedd másokkal azt, amit nem szeretnél ön­­magaddal tenni. Ez az egész Tóra, a többi csak kommentár. ” Az isteni böl­2

Next

/
Thumbnails
Contents