Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-09-01 / 49. szám
Köszönet és hála a Mesternek, a lubavicsi rebbének, Rabbi Menachem Mendel Schneerson-nak, aki ideküldte Oberländer Báruch rabbit 1989 nyarán, aminek következtében létrejöhetett a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület Magyarországon. Zoboki Beatrix Egység hogy mennyire keveset tudunk. Ezért soha sem szűnhet meg kíváncsiságunk, tudásszomjunk, identitásunk erősítése. A kéthetes kemény tanulási szakasz végén telefonszámokat, lakás- és email címeket cserélve, gut sábesz-1 kivánva búcsúztunk el (de nem örökre!) egymástól jelezve, hogy követői vagyünk, leszünk a hagyományőrzésnek. Az étkezések, a csodálatosan finom sütemények elfogyasztása (receptek), is tanulásnak számítottak. Felejthetetlen volt a szombat fogadása együtt, a tisá beáv megtartása, és még sorolhatnám. Minden nap végén mi, a nappali és esti tagozatos hallgatók rájöttünk, hogy egy élet is kevés arra, hogy mindent megismerjünk, és most tudtuk meg, Kár hogy nem hat évvel ezelőtt...- Igen? Örülök neki, akkor számitok rád. Rám? Pont rám? Hát ki vagyok én? És eljött a nyár és vele a JesiVAkáció. Az első két nap számomra nagyon fárasztó volt, de roppant érdekes és izgalmas. Egész más gondolkodásmódot igénylő előadásokat hallgathattam, mint amit eddig a hétköznapjaimban. De szerencsére könnyen beleszoktam, hála az érdekes előadásoknak és a baráti, jó légkörnek. így nagyon izgalmas napok következtek. Nem kellet szégyellnem, hogy a tudásom bizony nagyón hiányos. A minket tanító rabbik nagyon türelmesek voltak, így bátran lehetett kérdezni őket, sőt vitatkozni velük. Most már nagyon sajnálom, hogy nem öt évvel ezelőtt határoztam el magam erre a lépésre. De talán annak is meg van az oka, hogy ez így történt. Hiszen Isten már meghatározta sorsúnkát - még a születésünk előtt. Bieter Lenke Újabb mély lélegzet, és mint egy kisiskolás odaálltam a rabbi elé:- Szeretnék a JesiVAkációra jelentkezni, nappali tagozatra! Kezemben az imakönyv és a szombat esti imát olvasom. Arra a barátomra - Holländer Györgyre - gondolok, akitől ezt az imakönyvet kaptam. Sajnos már nincs közöttünk. Betegsége miatt barátságunk nagyon rövid ideig tartott, de megígértem Neki, hogy tanulni fogok. Amit a szüleim nem tanítottak meg nekém, mert féltek és féltettek. Nem kárhoztattam Őket soha, hiszen szörnyű dolgokat éltek át. Inkább szégyellem magam. Mindig találok kifogásokat:- Én már öreg vagyok a tanuláshoz.- A gyerekekkel kell foglalkoznom. Vettem egy mély lélegzetet, és elhatároztam, hogy felhívom telefonon Oberländer Báruch rabbit. Hat évvel ez előtt találkoztam vele először és eddig utoljára. Állj! Mit mondjak? Hogyan köszönjek? Mindegy, majd csak lesz valahogy! Aztán eljártam hétfőnként a Vasvári Pál utcába. Amikor rendőr állt a templom előtt... Tetszett, hogy a két hét bármelyik percében bármilyen kérdést meg tudtunk vitatni, nyílt kérdésekre nyílt és világos válaszokat kaptam. Olyan kényesnek mondható témák is előkerültek, amelyeket esetleg más társaságban nem néznek jó szemmel. Ezekre is részletes, akár a témát több szempontból is érintő írásokat, hagyományokat, törvényeket magyarázó, idéző válaszokát adtatok. A JesiVAkáció véget ért, de bízunk benne, hogy ezután is folyamatosan gyarapítani tudjuk majd tudásunkat, ismereteinket. S. Tamás Jakob ben Mojse Viszlát, télen! .. .Jól éreztem magam, örülnék, ha lenne Téli Zsidó Szabadegyetem, mert lenne még mit tanulnom! Köszönöm az oktatóknak és a társaságnak! sbül Szilvia tölteni ezt a két hetet, de ezt munkaidőm nem tette lehetővé. Idén, amikor megtudtam a Nyári Zsidó Szabadegyetem időpontját, úgy terveztem az időbeosztásomat, hogy legalább az esti tagozatra beiratkozhassak. A két hét alatt megerősítettétek bennem az érzést, hogy magam vagyök felelős magamért, csak magamat hibáztathatom azért, amit elszalasztok, amiről úgy gondoltam, hogy talán még ráér, majd a közeljövőben, vagy jövőre. Ez a valami - belülről jövő késztetés, ami folyamatos tanulást, az ismeretek mélyítését, bővítését jelenti számomra. A napi nyolc-tíz órás munkavégzés és a meleg egy kicsit megnehezítette a részvételt, de megérte. Nagyon színvonalas előadásokat és sok új ismeretet adó két hetet kaptam tőletek. Tetszett, hogy a szerteágazó anyagot magas szinten, de nem szigorúan iskolai formában, hanem könnyen érthetően tanítottátok, adtátok át. Pici gyerekként nehezen értettem mi az, hogy zsidónak lenni. Apám sokat mesélt, magyarázott, de valószínűleg a környezet és talán az ő féltése miatt megszakadt egy láncszem. Aki Magyarországon él, az jól tudja, akkor más idők voltak. Késő tizenéves koromban saját belső érzelmeim indítottak el a zsidóság megismerésére. Emlékszem, amikor a zsinagógába mentem rendőr állt a kapu mellett, és figyelték, ki megy be a kapun. A templomba járás eredményeként 1989-ig nem kaptam engedélyt nyugati országokba utazáshoz. Akkor annyi bátorságom volt, hogy elkezdtem olvasni a zsidóságról szóló minden hozzáférhető írott anyagot. A mai napig sokat olvasok, mégis tudatában vagyok, hogy sem a magyar, sem az angol nyelvű könyvekből nem lehet azt a tudást megszerezni, ami ahhoz szükséges, hogy ismereteimet és tudásomat a saját belső elvárásaimnak megfelelő mélységben bővíthessem. Már tavaly szerettem volna veletek 5
