Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-09-01 / 49. szám
Egység ״Ha az ember öreg lesz, zsidó lesz” Alább közöljük néhány résztvevő gondolatait a 2002-es Nyári Zsidó Szabadegyetemről, elsőként egy, a programot lezáró diplomaosztáson elhangzott búcsúbeszédet. éves lehettem. Egy este odamentem a nagyapámhoz, aki nem válaszolt, amikor szóltam hozzá. Kimentem a konyhába és megkérdeztem az anyukámat, miért nem beszél velem a nagyapám. Anyám éppen valamit csinált, csak mellékesen válaszolta: azért nem szól hozzám, mert imádkozik. Kérdeztem, miért imádkozik, anyám azt felelte, mert zsidó. Mire én azt kérdeztem: Ha az embér öreg lesz, zsidó lesz? Nos, öreg lettem - és zsidó lettem. Zsidóbb, mint eddig voltam. S kicsit megnyugodtam. Megtudtam, hogy azóta elvesztett édesapám csak fizikailag hagyott el, csak ideiglenesen. És tudorn, merre tartok. Örömmel látlak magam körül benneteket. Fiatalok vagytok, ti hamarabb éreztétek meg, mint én: fontos, hogy zsidók vagytok. Remélem, ugyanúgy jól éreztétek magatokat a JesiVAkácián mint én, s ha így van, akkor a nevetekben is köszönöm Báruchnak és Slomónak a sok okosságot, s a türelmet és Juditnak a finomságokat. Roóz Péter mesteri tanítási módszerekkel, vitákultúrával és fantasztikus erényekkel rendelkező fiatal Oberländer Báruch és Köves Slomó rabbi magas szintű, minden igényt kielégítően ״öntötték” belénk a tudományt, az ismereteket. A szinte minden témát felölelő tananyag, ízelítőt adott a Talmudból, a chászid filozófiából, jogból, etikából, misztikából, a Kabbalából, a Biblia tanulmányozásából, héber irodalomból, írásból és olvasásból, a zsidóság mindennapjainak szokásaiból, a családszeretetből, ünnepekből, imarendekből... sabb mégis az volt, amit a lélekről tanultunk. Édesapámat 19 éves koromban veszítettem el. A traumát a mai napig nem hevertem ki. Nem tudtam belenyugodni, hogy egyszer csak nincs. Hogy elveszett az a csodálatos ember, aki addig mellettem volt. Hogy nyomtalanul megszűnt a szeretete, a szélléme, az az óriási tudás, aminek birtokában volt. Negyven évnek kellett eltelnie, hogy kicsit megnyugodjak. Megnyugodjak, mert megtanultam, hogyan működik a lélek. A gyertyaláng hasonlattal szólva, átadta lángját, de maga nem szűnt meg világítani. Ez jó érzéssei tölt el. Lehet, micva volt eljönnöm a JesiVAkációra és lám, igaz, hogy a micva jutalma maga a micva. Oberländer Báruchnak elmeséltem, most elmondom nektek is, talán három Hálás vagyok a fenti üzenetért és azért is, hogy rátaláltam erre az intenzív, az idei évben ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Nyári Zsidó Szabadegyetem keretében lévő tanulási lehetőségre, Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnek a Bálint-ház kis polcán elhelyezett Hírlevelében. A jesiva tanulói - zömmel fiatalok - velem együtt azonos céllal, kíváncsiságtól, tudásszomjtól hajtva, ki-ki gyökerét keresve vettünk részt a kurzusokon, ahol az igazi jesivák tanmenetét követve a két nagy tudású, csodálatos, Engedjétek meg, hogy elmondjak egy történetet. Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy tudású, művelt, kulturált ember, akit 1943. januárjában hazaengedtek három napra a munkaszolgáláiból. Aztán szeptemberben megszülettem én. Az a munkaszolgálatos ember, az édesapám, csak több hónappal később látott meg először, de hála az Örökkévalónak túlélte a borzalmakat. Ti többnyire könyvekből ismeritek a közelmúlt történelmét, ami nekem személyes élményem volt. Az az idő, nem kedvezett annak, hogy zsidó nevelést kapjak. Ám az életben mégis rendre azon az oldalon találtam magam, ahol a zsidók voltak. Hol azért, mert odalöktek, hol azért, mert odavonzottak. A tradíciók, a hasonló nevelés, a könyvek odahaza, a családszeretet mindig összehozott a hasonlóakkai. A legtöbb barátom zsidó volt, és ma is sok a közülük való barát. Ezért éreztem jól magam a Nyári Zsidó Szabadegyetemen. Úgy éreztem, kicsit hazataláltam. Megtaláltam valamit, amit kerestem, megtudtam valamit abból, hogy honnan jöttem. Egy keveset édesapám és nagyapám tudásából, pár morzsát az ősök gondolataiból. Választ kaptam sok miértre. És sok új kérdés merült fel bennem. És megtanultam, hogy kérdezzek és tanuljak. Hogy nincsenek tabuk - mindenről lehet beszélni, és mindent meg lehet beszélni. Hogy nincsenek kész válaszok, lehet, sőt, kell gondolkozni. Azon, hogy van-e Isten, és hol van, hogy miért vagyunk, mi a dolgunk, és mi a világ. Kicsit megismertem a Tórát és a micvákat. Nekem a legfonto4 Tanulni - egy életen át ״Tórát tanulni akkor is mieue, ha a tanuló nem tartja be, amit tanul. Ha azonban a tanulás cselekvéssel párosul -ennél nagyobb micve nincs a világon” (Naftaü Kraus: Az ősi forrás).
