Egység, 2002 (47-50. szám)
2002-06-01 / 48. szám
letik és így új lehetőséget kap, hogy micuákát tegyen a fizikai világban, a másik pedig az, hogyha leszármazottai az ő emlékére tesznek meg egy micuát, mert az bizonyos szempontból olybá tekintendő, mintha ő maga esinálta volna. (Ebből láthatjuk, hogy mennyire fontos a gyászoló gyermekeknek Kádist mondaniuk 11 hónapig, ameddig a legrosszabb esetben tarthat az elhunyt lélek lelkifurdaló gyötrelme.) Miért van olyan kevés leírva mindebből Mózes öt könyvében? Teljesen mindegy, hogy ez az írott vagy a Szóbeli Tanban szerepel, mivel mind a kettőt Isten adta, ezért a zsidóság nem tesz különbséget közöttük. A Szóbeli Tan ugyanolyan hiteles, mint az írott Tan. De menjünk egy kicsit mélyebbre. Mi a zsidóság célja, a misztikus élmény, vagy a micvák gyakorlati teljesítése? Amikor Isten lejött Szináj hegyére, akkor a zsidók a lehető legmisztikusabb, ״legistenibb” élményben részesültek. A szemük előtt volt mindaz, ami a Kabbalában szerepel, de Isten nem a Kabbalát kezdte magyarázni, hanem ■ átadta a Tóra útmutatásait a zsidóknak, a micvákat, gyakorlati tennivalókat tűzött ki eléjük. Ahogy egy korábbi cikkemben is idéztem a Midrás (Bámidbár rábá 13:6., Tánjá 36. fej.) mondását: ״Nitáué HáKádos Báruch-Hu lijot lo dirá bötáchtonim - Istennek az volt a vágya, hogy lakhelye legyen ebben az alsó világban”. Ez a cél! Nem az angyalók, nem a szellemi világ, nem a halál utáni lét, hanem, hogy a különböző micuák által egy szent hellyé alakítsuk ezt a világot amelyben élünk, és így alkalmassá tegyük a Messiás köszöntésére. Erről szól a Biblia és erről szól a Sulchán Aruch. Ehhez kívánok én is erőt és boldogságot mindenkinek! A fenti gondolatokhoz hozzászólásokat és észrevételeket szívesen látunk postán vagy e-mailben: oberlander@zsido.com. Héber nyelvvizsga Az Idegennyelvi Továbbképző Központtól (Rigó u.) kapott tájékoztatás szerint ismét lehet vizsgázni héber nyelvből. A Szochnut a vizsgázni szándékozák részére előkészítő tanfolyamot szervez. Jelentkezés: a 374-3068-as telefonszámon. nia mindazt, amivel megszegte Isten parancsolatait. Ezután már ő is tiszta lélekkel élvezheti azoknak a micuáknak a gyümölcsét, melyeket élete során végrehajtott, mert minden zsidó (!) teljesit bizonyos parancsolatokat, ahogyan a Talmud mondja (Bráchot 57a.): azért hasonlítja a Biblia (Énekek éneke 4:3.) a zsidó népet a gránátalmához, mert ״ahogy a gránátalmában sok mag van, ugyanígy minden zsidó embér tele van micvákkal”. A Talmudban leírt túlvilági büntetések közül néhány furcsának tűnhet első olvasásra. Sábát traktátusában (152b., lSámuel 25:29. alapján) olvashatjuk pl., hogy ״a vétkes emberek leikével két, a viíág két végén álló angyal lábdázik”, ami óriási szenvedést okoz nekik. Vajon hogy kell ezt értenünk? A 121. zsoltár mondataiból szerkesztett szülő nő amulett, Németország, XVIII. század léleknek fáj, ha labdáznak vele? A Kabbala felfedi előttünk a büntetés érteimét, melyet szellemi szinten kell érteimeznünk. A vétkes lélek ״csak” saját lelkiismeret-furdalásától gyötrődik. Az elhunyt lelki szemei előtt elvonul egész élete, és ekkor - mivel most már a tűivilágon, az igazság világában (olám háemet) van, ahol a lélek már megszabadult a test béklyóitól - érzi, tudja és sajnálja, hogy nem cselekedett helyesen. így ingadozik a lélek a valamikori test tiltott ״élvezetei” és a mostani túlvilági igazság között. Erre utal az említett talmudi mondás, miszerint az angyalok ״labdáznak” a bűnös leikével Ez az, ami a léleknek úgymond ״pokoli” szenvedést okoz. (lásd mindezt RSZ: Likuté Torá, Bámidbár 75:3.). A tsuuán, megtisztuláson kívül még kétféleképpen emelkedhet a lélek: az egyik a gilgul nösámot, vagyis a lélekvándorlás, mikor újra fizikai testbe szütárgyalja (ld. Sáár Hágilgulim és másutt). Az ember testből és lélekből áll, ha a fizikai testünket elveszítjük, attól még a szellemi megmarad. A lelkünk már létezett születésünk előtt és létezni fog halálunk után is. Isten csupán összekapcsolja a testet és a lelket, hogy abból élő ember születhessen, aki micuákat teljesíthet ezen a földön (ugyanis szellemi fejlődést csak ebben a világban - a földön - érhetünk el, ahol szabad akaratunk által magunk dönthetünk egyes cselekedeteinkről). Halálunk után egy égi bíróság előtt kell számot adnunk földi cselekedeteinkről. Ha a lélek sok micvát tartott meg a fizikai világban, akkor nagyon szép ״öltözetben” térhet vissza a szellemi világnak egy magasabb szintjére, mint ahol a test születése előtt volt. Ha pedig nem teljesitett micuákat, sőt bűnöket követett el, akkor nem teljesítette feladatát amiért lejött a fizikai világba, és alacsonyabb szintre kerül, vagy ugyanolyan szinten marad, mint amilyenen születése előtt volt. (Mikor a szellemi világ magasabb vagy alacsonyabb szintjeiről beszélünk, ne úgy képzeljük azt el, mint méterben mérhető különbségeket, inkább a szerelem érzéséhez hasonlóan, amit szintén nem tudunk konkrét mértékegységben kifejezni, csupán intenzitását érezzük.) A rabbinikus irodalom, az olám hábá, az eljövendő világ fogalmára két különböző értelmezést ad. Bizonyos források a halál utáni lelki létet értik ezalatt, mások a messiási, a halottak feltámadása utáni testi és lelki létezésre vonatkoztatják. A Peszáchi Hágádá Asztali áldás részében olvashatjuk (bizonyos rítusokban): ״Irgalmas Isten! Testáld ránk a teljes ünnepnapot, a vég nélküli napot, azt a napot, amikor a cádikok... élvezik az isteni kisugárzást, nekünk is legyen részünk benne”. Ez azt jelenti, hogy az olám hábá ban a zsidók azoknak a micuáknak a hatásait fogják élvezni, amiket a földön teljesítettek. Minél több micvát tartunk meg, annál nagyobb isteni kisugárzásban részesülünk. És ha életünk során nagyon szóros kapcsolatunk volt Istennel, akkor nagyon ״közel leszünk” Hozzá a szellemi világban is. Mi történik azokkal az emberekkel, akik bűnöket követtek el életük során? A bűnös embernek ahhoz, hogy az előbb említett magasabb szintre emelkedhessen, először be kell látnia, hogy tiltott élvezetekben volt része élete során. Tsuuát kell tennie, meg kell bán5