Egység, 2001 (43-46. szám)

2001-01-01 / 43. szám

Test és lélek (2.)

Test és lélek - miért állnak szemben egymással?

Az emberi lélek magasra emelkedik - az állaté a földbe süllyed.

A prédikátor könyve 3:21.

Nem lehet boldog az ember, ha nem táplálja a lelkét is úgy, mint a testét.

A Rebbe

ző erő létezésének. Amíg azt hisszük, hogy egyetlen egység vagyunk, ez lényűnkben zavart okoz, e zavar pedig bénulást. Ide-oda ingázunk testünk és lelkünk igényei között, s nem ismerjük fel, hogy mindkettőnek eleget kell tennünk. Egyik nap erényesek vagyunk, másik nap önzők; egyik nap tettre készék, másik nap húzzuk-halasztjuk dőlgainkat.

A test és lélek közötti feszültséget nem azzal oldhatjuk fel, hogy megtagadjuk valamelyiket, hanem úgy, hogy egyetlen cél, az anyag spiritualizálása érdekében egyesítjük őket: a test minden erejét és tapasztalatát úgy irányítjuk, hogy kövesse a lélek nemes és transzcendens törekvéseit.

Test és lélek egyesítésének egyetlen módja, ha felismerjük, hogy az Örökkévaló magasan fölötte áll korlátozott önmagunknak, sokkalta magasztosabb akár a testnél, akár a léleknél. Ez a felismerés alázatot kíván, azonban az ember eredendően önző. A lélek, transzcendens jellegénél fogva könnyebben emelkedik felül az önzésen, mint a test. Tanulás és tettek által fegyelmezni tudja a testet, képes megérteni valódi küldetését. A test csak ezután teljesedhet ki igazi jelentőségében. Csak ezután érheti el, hogy a lélek hordozójaként szolgáljon, és ne a maga erejétől hajtva, saját szükségleteiből merítse energiáit. Mindazonáltal létezik ״lelki dölyf” is: mikor magunkba zárkózunk, s megtagadjuk a testet és annak szükségleteit. Az aszkétizmus azonban nem megoldás. Az Örökkévaló azért adott nekünk testet, hogy jobbítsuk s fölemeljük, hogy testünk társául szegődjön lelkűnknek annak útján.

A test és lélek közötti szembenállást úgy is kezelhetjük, hogy hagyjuk a lelkét sóvárogni, a fennköltség felé igyekezni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mindig tudatában kell lennünk annak, hogy nem vagyunk pusztán anyagi lényék. Igen: kell ennünk és aludnunk, számlákat kell kifizetnünk, de nem ezért vagyunk itt. Azért vagyunk itt, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki lelkünkből, s pallérozzuk testünket. Testünk fizikai jellege miatt azonban elkerülhetetlenül belesüppedünk az anyagi világ mocsarába. Ez nem minden szomorúság nélkül való, s lelkünket feljajdulásra készteti. Figyeljünk hát fel lelkünk jajszavára, mikor különb tápiálék után sóvárog. Halljuk meg a belső hangot, amikor lelkünk, látva, hogy csak az anyagi világ dolgaival foglalkozunk, hangot ad kétségeinek és szomorúságának. Bízzunk saját belső hangunkban.

Másfelől azonban a lélek nélküli test cél nélkülivé, lelkiismeret nélkülivé, rosszindulatává válik.

És e szétválás mégis fennmarad. A lélek számára a test elsődlegesen egy mellette tornyosuló valami, amelynek minduntalan engedni kénytelen. Amíg a lélek a szellemiség eksztázisára törekszik, a testnek táplálkozásra és alvásra van szüksége. A test számára a lélek elsődlegesen zavaró körülmény, lelkiismeret, amely unos-untalan korlátozza működését.

Miért adott lehetőséget az Örökkévaló egy ilyen konfliktusra? Azért, mert a léleknek feladatokra van szüksége, a testnek pedig edzésre, s a kettejük közötti feszültség mindkettőből a legjobbat hozza ki. A testnek és a léleknek végső soron be kell látnia, hogy erősebb a másikkal együtt, mint nélküle. Épp a test ellenállása az, ami kiváltja a lélek alkotókészségét, a lélek irányítása pedig lehetővé teszi a testnek, hogy erejét jóra használja. A rohanó folyó is hordoz energiát, ám mikor gátat építenek rá, s ezt az energiát igába fogják, az sokszorosára erősödik.

Hogyan kezeljük ezt a konfliktust?

E test és lélek közötti konfliktus kezelésében az első lépés annak tudomásül vétele, hogy ez a küzdelem létezik, hogy tudatában legyünk e két különböA test és a lélek örök csatában áll egymással; minden emberi konfliktus a test és lélek kettősségéből, a testi valónk s a magasztosabb iránti vágyunk közötti feszültségből fakad. Miért van ez így?

Azért, mert az Örökkévaló két külön lépésben teremtette a testet és a lelket: előbb vette a föld porát, majd életet, lelket lehelt belé. Miért teremtette az Örökkévaló az ember testét és lelkét külön-külön, mikor más teremtményekét mind egyszerre teremtette? Azért, hogy az ember sose feledje: két különböző erő létezik az életben, a testi és a lelki erő. A testi a lentről való, miként a por a földről, míg a lelki a lehető legnagyobb magasságból származik: magától az Örökkévalótól.

Test és lélek a kezdetekben harmóniában működött. A test elismerte, hogy szerepe a lélek megnyilvánulásainak hordozójáé, a lélek elismerte, hogy az Örökkévaló akaratának végbeviteléhez szüksége van a testre. Adám és Éva következésképp ״nem szégyellik mezítelenségüket”, mivel az olyan ártatlan volt, mint az újszülött mezítelensége.

Ilyenformán tehát az első bűn hozta létre az én-tudatot, megszületett a független, önös ego, elkülönült az Örökkévaló akaratától és szándékaitól. Adám és Éva ״szemei megnyíltak”, s szégyellni kezdték mezítelenségüket, mivel testűket már önálló egységként érzékelték, s úgy érezték, nemi vágyuk elválasztja őket az Örökkévalótól kapott küldetésüktől. Emberi szükségleteink két részre szakadtak: anyagi és lelki vágyakra. És attól a pillanattól fogva küldetésünk magába foglalja a test és lélek közötti harmónia visszaállítását is.

Ilyenformán tehát két elemből vagyünk egybegyúrva, amelyek olyanok, akár a két iker, Jákob és Ézsau, akik már anyjuk méhében tusakodtak egymással. Jákob volt a jámbor, a tudós, Ézsau a harcos, a tettek embere. A test a bennünk lakozó harcos. A test adja azt az erőt, amelynek révén képesek vagyunk megszelídíteni e világ elemeit. Ebben az anyagi világban a test a védtelen lélek megóvására szolgál.

2