Egység, 2001 (43-46. szám)
2001-01-01 / 43. szám
Egység kezzünk megérteni a célját, s béküljünk meg a feladattal. Ha egyszer a test elismeri a lélek uralmát, s megbékél ikertestvérével, a feszültség könnyen igába hajtható. Akkor pedig a test olyan erővé válik, amely mind magasabb régiókba emeli a lelket, olyan magaslatokba, ahová egyedül egyikük sem jutna el. így hát legközelebb, mikor tükörbe nézel, kérdezd meg önmagadtól: - Mi ez itt előttünk? A testemet azt látom, de látom-e benne a lelket? Megadom testemnek mindazt, amit igényel, de vajon ugyanilyen gonddal bánok-e lelkemmel is? És végezetül: - Tudom, mi kell nekém, de vajon tudom-e, hogy én mire kellek? Az ember szárnyai A Rebbe egyszer arra biztatott egy tehetséges diákot, hogy szabadidejében ösztönözze tanulótársait: ne csak iskolai, de lelki tanulmányaikra is fordítsanak figyelmet.- Már így is annyi az elfoglaltságom, hogy elképzelni sem tudom, hogyan jutna erre is időm - felelte a diák, s ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy a Rebbe még sokkalta elfoglaltabb, mint ő. - Őszintén megvallva, nem tudom, honnan meríti a Rebbe ezt a sok erőt és kitartást a munkájához - mondta.- Mindenkinek van teste és lelke - válaszolta a Rebbe. - Úgy vagyunk ezzel, mint a madár és a szárnya. Képzeld csak el: ha a madár nem tudná, hogy a szárnya repülésre való, csak teherként cipelné. Ha viszont egyszer verdesni kezd vele, szárnya az égre röpíti. Mindannyiunknak van szárnyunk: a lelkünk. A lelkünk képes olyan magasra emelni minket, amilyen magasra vágyunk. Csak meg kell tanulnunk használni. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tártálmázzá: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. Egység Még nem jár Önnek vagy ismerősének az Egység? Csak küldje be a címeket a szerkesztőségbe, és a következő számot már postán fogják megkapni. könyvekkel teli asztal állt, s az asztálnál idős ember ült és olvasott. A jövevényt megrázta a látvány.- Hát a bölcs hol lakik? - kérdezte az idős férfit.- Én vagyok az, akit keresel - válaszolta az. - Mi zaklat föl ennyire?- Az, hogy nem értem. Híres bölcs vagy, sok tanítvány vesz körül. Hevedet ismeri az egész ország. Nem méltó hozzád, hogy ilyen viskóban laksz. Neked palotában a helyed.- És te hol laksz? - kérdezte a bölcs.- Van egy szép udvarházam, pazarul berendezve.- És mivel keresed a kenyered? A jövevény elmondta, hogy üzletember, évente kétszer elutazik egy nagyvárosba árut venni, amit aztán hazaszállít és elad a helyi kereskedőknek. A bölcs figyelmesen hallgatta, majd megkérdezte, hogy hol szokott megszállni abban a városban.- Egy kis fogadó kis szobájában - válaszolta a jövevény.- És ha valaki ilyenkor beállít hozzád, nem kérdezheti-e: ״Miért laksz gazdag üzletember létedre egy ilyes kis szobában?” Erre te felelheted: ״Most éppen úton vagyök, ez is elég. De gyere el az igazi otthonomba, és majd meglátod, hogy az egészen más.” Látod, barátom - folytatta a bölcs -, nálam is ez a helyzet. Én is csak úton vagyök ebben az anyagi világban. Az otthonom nekem is egészen más. Gyere el az én lelki otthonomba, s látod majd, hogy palotában lakom. Hogyan tápláljuk lelkünket napjainkban? Test és lélek csatája manapság hevesebb, mint eddig bármikor. Az anyagi világ, amelyhez testünk vonzódik, soha nem látott virágzását éli. Magas életszínvonalon élünk, technikai tudásunk révén számos kínzó problémát meg tudunk oldani. Ugyanakkor azonban lelkünk táplálékra éhes. Lelkünket jobban kell táplálnunk, mint eddig valaha is. A lélek tápláléka a tanulás és az erény. Ezért olyan fontos, hogy a lehető legkorábban elkezdjük a lelki értékek tanítását és forrnálását. A feladat azonban ezzel még nem ér véget. A megoldás lényege, hogy ne próbáljuk meghiúsítani a test és a lélek közötti csatát, hanem igye-Ahogy a gazella fut... Ám mikor lelkünk a transzcendens után sóvárog, akkor is gondolnia kell testünkre és anyagi szükségleteinkre. Ahogyan a Bölcsek tanítanak: ״Fuss, miként a gazella... hogy teljesítsd mennyei Atyád akaratát.” A léleknek rohannia kell, sóvárognia, de úgy kell futnia, mint a gazellának. Ahogy a gazella még menekülés közben is ״hátrafordítja fejét a hely felé, ahonnan menekül”, ugyanúgy kell nekünk a transzcendens utáni kívánkozásunkban is mindig szemmel tartanunk az anyagi valóságot, amely elől menekülünk, s nem szabad felednünk, hogy a mennyekbe menekülés célja mindig a földre való visszatérés. Mikor felismertük a lelkünket, meg kell tanulnunk, hogyan működik. Látnunk kell, hogy lelkünk egy magasztosabb spirituális helyről származik, s az a feladata, hogy megpróbálja életünkbe bevezetni az Örökkévalótól eredőt. Meg kell tanulnunk, hogy a lélek vezet minket az értelmes élet felé, s hogy tápláljuk, ahhoz tanulnunk kell, és meg kell ismerkednünk az Örökkévaló bölcsességével. Az ima az a lelki létra, amely minket lentről felvezet; az ima s nem az anyagi világ nyújt igazi otthont nekünk, egy olyan helyet a testünkön belül, ahol a lelkünk nyugalmat s távlatokat talál. Ezért olyan fontos imával kezdeni a napot: hogy megfelelő távlatba helyezzük általa mindennapjainkát s az anyagi világot. Végezetül: test és lélek egyesül az erényes cselekedetekben. Nem elegendő bátorítanunk s iskoláznunk lelkűnkét: testünk segítségével kifejezésre kell juttatnunk: segítenünk kell a szükséget szenvedő szomszédon, a nehéz helyzetbe került idegenen, ennivalót s ruhát kell adnunk valakinek, akinek nem telik rá. E tettek többé válnak egyszerű jócselekedeteknél; lelkünk életbevágóan fontos táplálékává lesznek, olyan eszközökké, amelyek által testi mivoltunkat lelkűnknek megfelelően irányíthatjuk. Ha a lelket figyelmességgel, nyíltszívűséggel s pallérozott viselkedéssei tápláljuk, az igazi láng hevével és intenzitásával bontakozik ki bennünk, s emeli magával testünket is. * * * Egy férfi egyszer egy híres bölcshöz indult. A városába érkezve megkérdezte, merre találja a böleset, mire egy városszéli, düledező viskóhoz vezették. A viskóban csak egy megroskadt ágy és egy 3
