Egység, 2000 (41-42. szám)
2000-03-01 / 41. szám
- Nincs ebben agresszivitás? - kérdeztem.- Remélem, hogy senki nem érzi annak — válaszolta. A kérdés mégis elgondolkoztatta. Megfontoltan szólt.- Ha látom, hogy az illető ezt erőszaknak fogja fel, más módját keresem a közeledésnek.- Miről beszél a legszívesebben? - faggatom. Felcsillan a szeme.- A jesiváról - mondja. - Mert az egy életforma. 4. Az életforma- Reggeltől estig tanulni, közösen a barátokkal úgy, hogy egyetlen cél lebegjen az ember előtt: a Tan elsajátítása. Most az általános modellről beszélek, nem a helyi változatokról - magyarázza. Két nagy csoportba osztja a gyerekeket. Erre 13-14 évesen kerül sor. A második csoportot 16 éves kortól alakítják ki, és itt a házasságukig tanulhatnak a fiúk. (Bár most már a lányok számára is szerveznek hasonló szellemű kollégiumot.) Hatalmas teremben folyik az oktatás-tanulás, külön asztalkáknál, párban. Ez a ״chávrusza”. Arameus szó, a mély barátságot jelenti. Rendszerint egy idősebb és egy fiatalabb bócher- fiú - ül össze. Minden napra jut egyegy előadás, kiváló tanár szájából, amit aztán a párok a cháuruszában megvitatnak. Az egyik gyerek az ellenérveket sorolja, a másik a pozitív érvelő, s ha végképp nem tudnak valamely problémát tisztázni, a tanárok döntenek. A másik csoportban, a ״nagyoknál”, kevesebb az előadás, hetente kétszer vagy háromszor szól a tanár a hallgatókhoz. Megpróbálják maguk értelmezni a Talmudot. Egy oldalt az összes kommentárral két hét alatt vesznek át. Reggel fél nyolckor kezdik a tanulást, még ima előtt, hogy az áhítat bizonyos fokára eljussanak. Chábád típusú jesivákban a ״bemelegítés”, a chászidizmus tanulmányozása nagyjából egy órán át tart. Ilyenkor filozófiai kérdéseket tárgyalnak, például az Örökkévaló egyedüliségéről, nagyságéról cserélnek eszmét, továbbá az ima kapcsolatteremtő erejéről, az ember és a Teremtő, az ember és az ember között. Hitéleti problémákat járnak körül, értelmezik a háláchát. Amikor a ״kváná”, az áhítat megfelelő fokára jutottak, következik a reggeli ima. Majd a tanulás teljes koncentrációval. Ebéd után - a megfelelő időben imádkozva- este fél tízig, olykor, ha elragadja őket a disputa lendülete, még tovább is együtt vannak. posak voltak a viták. Slomó jesivában akart tanulni, amit a szülők végül nem elleneztek, de azt kérték, előbb fejezze be a gimnáziumot. Ekkor ő nagy dologra szánta el magát. Levelet írt az akkor még élő Lubavicsi Rebbének. Arra kérte, imádkozzon tanulmányai folytatásáért, de azért is, hogy megfeleljen szülei kérésének. Lehet, hogy az ima hatására, de rövidesen alkalma nyílt arra, hogy Pittsburghban olyan típusú oktatásban vegyen részt, ahol a jesiva anyagát és a világi tárgyakat párhuzamosan tanulháttá. És főleg érettségi bizonyítványt adott a hallgatóknak. A megoldás a szülők számára is rokonszenves volt, így Slomó el is végezte az iskolát, leérettségizett. Most folyik a bizonyítvány honosítási procedúrája. Hogyan tovább? Barátai a litván jesivát ajánlották, de ő már tudatosan a lubavicsi vonalat választotta.- A chábád - mondja - mindenkit el akar érni és tanulásra bírni. A cél, hogy a fiúk, de a lányok is, megtalálják a tanulást, és a tanulás találja meg az egyént. Ez nem pénzkérdés. Tőlem sem kérdezték, hogy mi van a zsebemben, azt már inkább, mi van a fejemben. Slomó ma négy nyelven beszél: magyarul, héberül, angolul, jiddisül. És sorolja jesiváit: Pittsburgh két év; Brunoy - francia kisváros - két év; Kfár Chábád Izraelben egy év; most New York, és az 1999-2000-es tanévben Pesten szeretné folytatni tanulmányait, az Oberländer Baruch vezette, immár nemzetközisített jesivában. Megkérdeztem, a két francia tanév után miért nem sorolta fel a francia nyelvet is? - Brunoy kisváros - felelte. - Mi egész héten ki sem jöttünk a tanházból, csak pénteken. Akkor bementünk Párizsba zsidókat keresni. Vittünk magunkkal tfilint - imaszíjakat -, s egyre-másra felkínáltuk a zsidó járókelőknek, mondván, ha még nem imádkoztak aznap, vegyék fel. Egyébként voltak ilyen ״tfilin akcióink” Pesten is, a Dohány templom oldalánál, máskor szukoti csokrot, lülovot adtunk az arra járó zsidók kezébe. A Pepsi-sziget diákrendezvényére is kimentünk. Ez a népszerűsítés a feladataink közé tartozik. maga kóser kosztolási igényével... Még szerencse, mondogatták, hogy másik lányuk nem megy hippinek, s nem keres valami elképesztő szektát... Slomó érvelt, ő csak azt a többezer éves hagyományt folytatja, ami a nagyszülőknél elakadt, de a dédszülőknél még természetes volt. 1992-ben Oberländer Baruch elintézett számára egy New York-i nyári chábád tábort, amelyen Kati nővére is részt vett. Őrült az alkalomnak, elsősorban annak, hogy angol nyelvtudását csiszolhatta. A vallás akkor túlzóttan még nem ragadta meg. Mikor visszajöttek Pestre, Oberländer rabbi éppen Amerikában járt, mert első fia akkor született. Slomo kissé tanácstalan volt ügyeit, teendőit illetően. A Hannába járt kosztolni, és a Vasváriba imádkozni. Tanúja voltam életének. Emlékszem egy Ros hásonóra. A sok szaladgálás közepette magára nem gondolt, és vacsora nélkül tért nyugovóra, másnap pedig üres gyomorral kezdte a reggeli imát. Észrevettük, hogy lehanyatlik a feje, szaladtunk hozzá, hosszas unszolásra elárulta, hogy éhes, az okozta a gyengeségét. A Kidus süteményből hoztunk neki erősítőt. Míg a rabbi Amerikában járt, hogy ne legyen árva a közösségünk, a jóhumorú, magyarul kitűnően tudó Salamon Abrahám szófér Szentírás írnok - látogatott Pestre két fiával. Az egyik, Jószéf, most itt tanul a Chábád Jesivában. Salamon Abrahám olvasta a Tórát, szóval tartotta a közösséget, kitűnő hangulatot teremtett. Talán ő is látta Slomó tanácstalanságát, és megkérdezte, nem volna-e kedve Izraelbe menni egy jó iskolába tanulni. A fiú azt hitte, mindez tréfa, de nem volt az. Csomagoltak és utaztak. Kitűnő jesivába került fél évre. Bár betegeske־ dett - talán a pesti rendszertelen táplálkozás következtében -, mégis őrült, hogy vállalta a kurzust. Segítője is akadt, a már korábban ott tanuló Jiszráel Davidovics személyében. Slomó elhatározta, beugrik a mélyvízbe. Jó és kényelmes volt a magyarul beszélő társ támogatása, mégis másik csoportba kérte magát, és így, magára utalva, három hét alatt úgy megtanult héberül, hogy követni tudta az előadásokat. 3. Levél a Rebbéhez Mikor hazajött, a szülők megfogalmazták aggódó kérdésüket: mi lesz ״világi” iskolai előmenetelével? Közölték, nem tudnak belenyugodni abba, hogy otthagyja a kitűnő Radnóti gimnáziumot, és ne érettségizzen le. Mindenna8