Egység, 2000 (41-42. szám)
2000-10-01 / 42. szám
tünket-lelkünket egyesítenünk kell annak a küldetésnek a beteljesítéséhez, amiért itt vagyunk e földön: hogy értelmes, alkotó s erényes életet éljünk azáltal, hogy ezt a kézzelfogható világot a lelkiség s az istenesség kényelmes otthonává tegyük. E küldetését ki-ki a saját képességei s tehetsége szerint tölti be, mindegy, hogy tanár, vagy szülő, üzletember, vagy tudós. Mindannyiunknak keresnünk kell a módját, hogy küldetésünket tudatosítsuk magunkban, s hogy percrői-percre, naprólnapra, évről-évre az Örökkévaló törvényeinek megfelelően éljünk. Bárhová nézünk is, ott találjuk a test és lélek kettősségét. Számos kifejezés van rá: forma és funkció, matéria és energia, anyagi világ és szellemiség. Egy könyvben például a papírra nyomtatott szavak alkotják a testet, az általuk hordozott szöveg a lelket. Ugyanez érvényes a világmindenség valamennyi aspektusára, mivel a világmindenség maga is testből s lélekből teremtetett. Anyagi és lelki összetevőiből sarjad az élet. Ilyenformán tehát a világmindenség egységének megteremtése, az anyag átszellemítése felé vezető út első lépése: saját testünk és lelkünk egyesítése. Szemmel zenét hallgatni? Értelmes életet élni azt jelenti, hogy képesek vagyunk áthatolni a külső, anyagi rétegen, s érintkezésbe lépni a benne rejlő energiával. Ez nem könnyű feladat, mivel a test érzékszervek (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás) által működik, a lélek viszont az érzékek felett: az érzelmek, a tudat, az intelligencia s ami a legfontosabb, a tudatalatti lelki erők által. A testben rejtőző erő nem azonos a fizikusok által mérhető erővel - van benne valamifajta titokzatosság, amely kizárja a megmérettetését. Ez nem pusztán egy energia a sok közül. Ez az az energia, amelyet életnek nevezünk. Tekintsünk körül a mai világban. Látható, hogy sokan keresik a belső békét, a boldogságot és a nyugalmat, keressük lelkünket. De vajon a megfelelő eszközöket használjuk-e ehhez? Mivel annyira megszoktuk már, hogy érzékszerveinkre hagyatkozunk, gyakran úgy érezzük, ezeken kívül nem is áll más a rendelkezésünkre. Ám pusztán öt érzékszervünkön keresztül nagyón nehéz megragadni a lélek érteimét! Mintha szemünkkel akarnánk hallgatni a muzsikát. Mindennek eilenére, mivel lelkünk hívása oly kitartó, sosem szabad felhagynunk a kereséssel. Test és lélek Egy test - két világ Az emberi lélek magasra emelkedik - az állaté a földbe süllyed. A prédikátor könyve 3:21. Nem lehet boldog az ember, ha nem táplálja a lelkét is úgy, mint a testét. A Rebbe vánul meg; ez lényünknek az a fele, amely közvetlenül tükrözi kapcsolatunkát teremtőnkkel, az Örökkévalóval. Jóllehet nem tapintható, s testünkben rejlik, a lélek a merő anyag maga, amelyből vétettünk. Míg a test életünk anyagi szükségleteit kalauzolja, a lélek a szellemünkét. A test elsődleges célja fizikai szükségleteinek kielégítése. Éz nem azt jelenti, hogy a test eredendően rossz lenne - nem az. A test az Örökkévaló teremtménye, természeténél fogva semleges, és hatalmas tartalékai vannak a jóra. Mindazonáltal a lélek mozgatja s kalauzolja a testet a jó cselekedetekre és az Örökkévalóhoz való kapcsolódásra. A lélek eredendően magasabb rendű, mivel ״az emberi lélek az Örökkévaló lángja”. Rabbi Menachem M. Schnccrson A REBBE SZAVA Láng vagy kanóc? Következésképp létezik egy velünk született kettősség a test kézzelfogható és a lélek transzcendens jellege között. Figyeljük csak meg a gyertya lángját, s lelkünk elnagyolt mását látjuk benne: a levegőbe száll, fölfelé, mintegy az Örökkévaló felé törekszik. De a kanóc visszahúzza a földre. Ugyanígy törekszik fölfelé lelkünk is szüntelenül, miközben testünk kitartóan követeli a magáét. A mindannyiunknak feltett így hangzik: legyünk-e láng, fölfelé emelkedő, vagy földhöz ragadt kanóc legyünk? Az ép, egészséges ember testének és lelkének összhangban kell működnie. Nem kell választanunk közöttük, nem kell választanunk tobzódás és önmegtartóztatás között; testünket-lelkünket össze lehet s össze is kell olvasztanunk. Ez pedig azt jelenti, hogy tes״Egyszer egy férfi azzal a panasszal fordult a Rebbéhez, hogy nincs értelme az életének. Igen, a munkájában sikeres, a családja egészséges, mégis mindig magányosnak és üresnek érzi magát.- Fordítasz-e időt a telkedre? - kérdezte a Rebbe.- Hogyan fordíthatnék időt a lelkemre, mikor annyira leköt a munkám és a családom?- Van egy régi mondás - válaszólta a Rebbe. - Amikor két embér találkozik, az két test, de egy lélek. A testek ugyanis természetűknél fogva önzők, nem egyesíthetik erejüket. Mindegyik a maga anyagi szükségleteit követi. A lelkék azonban természetüknél fogva önzetlenek, ilyenformán tehát amikor két ember egyesíti erejét, lelkűk összefonódik. Javasolnék valamit: határozzuk el itt és most, hogy minden nap fordítasz időt tanulásra és imádkozásra, s még valami jótettet hajtasz végre. Ez majd táplálja a lelked, értelmet és célt ad minden cselekedetednek, s életed nem leszel kitéve szeszélyes erőknek. ” Mi a lélek? Melyikünkkel nem fordult még elő, hogy látszólag minden ok nélkül sírva fakadt, s mélyen elszomorodott? Ez a sírás lelkünk szelíd hangja, figyelemért esdekel s könyörög: tápláljuk legalább annyi gonddal, mint a testünket. Ki nem tapasztalta még egy-egy igazán fennkölt pillanatban, hogy az élet állandó kavargása közt is mélységes áhítat és sóvárgás fogja el? Ez is lelkünk hangja. Azt fejezi ki: megbékélésre jutottunk azzal a belső kapcsolattál, amely a lelkiség erőihez fűz minkét. Más-más szövegkörnyezetben ugyan, de naponta használjuk a test és a lélek szavakat. De tudjuk-e, mit is jelentenek valójában? Mi is a lélek térmészete? Milyen kapcsolat van a lélek és a test között? A lélek létezésünk puszta okán nyíl-2
