Egység, 2000 (41-42. szám)

2000-10-01 / 42. szám

tünket-lelkünket egyesítenünk kell an­­nak a küldetésnek a beteljesítéséhez, amiért itt vagyunk e földön: hogy ér­­telmes, alkotó s erényes életet éljünk azáltal, hogy ezt a kézzelfogható vilá­­got a lelkiség s az istenesség kényelmes otthonává tegyük. E küldetését ki-ki a saját képességei s tehetsége szerint tölti be, mindegy, hogy tanár, vagy szülő, üzletember, vagy tudós. Mindannyi­­unknak keresnünk kell a módját, hogy küldetésünket tudatosítsuk magunk­­ban, s hogy percrői-percre, napról­­napra, évről-évre az Örökkévaló törvé­­nyeinek megfelelően éljünk. Bárhová nézünk is, ott találjuk a test és lélek kettősségét. Számos kifejezés van rá: forma és funkció, matéria és energia, anyagi világ és szellemiség. Egy könyvben például a papírra nyom­­tatott szavak alkotják a testet, az álta­­luk hordozott szöveg a lelket. Ugyan­­ez érvényes a világmindenség vala­­mennyi aspektusára, mivel a világmin­­denség maga is testből s lélekből terem­­tetett. Anyagi és lelki összetevőiből sarjad az élet. Ilyenformán tehát a vi­­lágmindenség egységének megterem­­tése, az anyag átszellemítése felé veze­­tő út első lépése: saját testünk és lel­­künk egyesítése. Szemmel zenét hallgatni? Értelmes életet élni azt jelenti, hogy képesek vagyunk áthatolni a külső, anyagi rétegen, s érintkezésbe lépni a benne rejlő energiával. Ez nem könnyű feladat, mivel a test érzékszervek (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás) által működik, a lélek viszont az érzékek felett: az érzelmek, a tudat, az intelli­­gencia s ami a legfontosabb, a tudat­­alatti lelki erők által. A testben rejtőző erő nem azonos a fizikusok által mér­­hető erővel - van benne valamifajta titokzatosság, amely kizárja a megmé­­rettetését. Ez nem pusztán egy ener­­gia a sok közül. Ez az az energia, ame­­lyet életnek nevezünk. Tekintsünk körül a mai világban. Látható, hogy sokan keresik a belső békét, a boldogságot és a nyugalmat, keressük lelkünket. De vajon a meg­­felelő eszközöket használjuk-e ehhez? Mivel annyira megszoktuk már, hogy érzékszerveinkre hagyatkozunk, gyak­­ran úgy érezzük, ezeken kívül nem is áll más a rendelkezésünkre. Ám pusz­­tán öt érzékszervünkön keresztül na­­gyón nehéz megragadni a lélek értei­­mét! Mintha szemünkkel akarnánk hallgatni a muzsikát. Mindennek eile­­nére, mivel lelkünk hívása oly kitartó, sosem szabad felhagynunk a kereséssel. Test és lélek Egy test - két világ Az emberi lélek magasra emelkedik - az állaté a földbe süllyed. A prédikátor könyve 3:21. Nem lehet boldog az ember, ha nem táplálja a lelkét is úgy, mint a testét. A Rebbe vánul meg; ez lényünknek az a fele, amely közvetlenül tükrözi kapcsolatun­­kát teremtőnkkel, az Örökkévalóval. Jóllehet nem tapintható, s testünkben rejlik, a lélek a merő anyag maga, amelyből vétettünk. Míg a test életünk anyagi szükségleteit kalauzolja, a lélek a szellemünkét. A test elsődleges célja fizikai szükségleteinek kielégítése. Éz nem azt jelenti, hogy a test eredendő­­en rossz lenne - nem az. A test az Örökkévaló teremtménye, természeté­­nél fogva semleges, és hatalmas tarta­­lékai vannak a jóra. Mindazonáltal a lélek mozgatja s kalauzolja a testet a jó cselekedetekre és az Örökkévalóhoz való kapcsolódásra. A lélek eredendő­­en magasabb rendű, mivel ״az emberi lélek az Örökkévaló lángja”. Rabbi Menachem M. Schnccrson A REBBE SZAVA Láng vagy kanóc? Következésképp létezik egy velünk szü­­letett kettősség a test kézzelfogható és a lélek transzcendens jellege között. Figyeljük csak meg a gyertya lángját, s lelkünk elnagyolt mását látjuk benne: a levegőbe száll, fölfelé, mintegy az Örökkévaló felé törekszik. De a kanóc visszahúzza a földre. Ugyanígy törek­­szik fölfelé lelkünk is szüntelenül, mi­­közben testünk kitartóan követeli a magáét. A mindannyiunknak feltett így hangzik: legyünk-e láng, fölfelé emelke­­dő, vagy földhöz ragadt kanóc legyünk? Az ép, egészséges ember testének és lelkének összhangban kell működ­­nie. Nem kell választanunk közöttük, nem kell választanunk tobzódás és ön­­megtartóztatás között; testünket-lel­­künket össze lehet s össze is kell olvasz­­tanunk. Ez pedig azt jelenti, hogy tes­״Egyszer egy férfi azzal a panasszal fordult a Rebbéhez, hogy nincs ér­­telme az életének. Igen, a munká­­jában sikeres, a családja egészsé­­ges, mégis mindig magányosnak és üresnek érzi magát.- Fordítasz-e időt a telkedre? - kérdezte a Rebbe.- Hogyan fordíthatnék időt a lelkemre, mikor annyira leköt a munkám és a családom?- Van egy régi mondás - vála­­szólta a Rebbe. - Amikor két em­­bér találkozik, az két test, de egy lélek. A testek ugyanis természe­­tűknél fogva önzők, nem egyesít­­hetik erejüket. Mindegyik a maga anyagi szükségleteit követi. A lel­­kék azonban természetüknél fog­­va önzetlenek, ilyenformán tehát amikor két ember egyesíti erejét, lelkűk összefonódik. Javasolnék valamit: határozzuk el itt és most, hogy minden nap fordítasz időt tanulásra és imádkozásra, s még valami jótettet hajtasz végre. Ez majd táplálja a lelked, értelmet és célt ad minden cselekedetednek, s életed nem leszel kitéve szeszélyes erőknek. ” Mi a lélek? Melyikünkkel nem fordult még elő, hogy látszólag minden ok nélkül sírva fakadt, s mélyen elszomorodott? Ez a sírás lelkünk szelíd hangja, figyelemért esdekel s könyörög: tápláljuk legalább annyi gonddal, mint a testünket. Ki nem tapasztalta még egy-egy igazán fennkölt pillanatban, hogy az élet állandó kavargása közt is mélysé­­ges áhítat és sóvárgás fogja el? Ez is lelkünk hangja. Azt fejezi ki: megbéké­­lésre jutottunk azzal a belső kapcsolat­­tál, amely a lelkiség erőihez fűz min­­két. Más-más szövegkörnyezetben ugyan, de naponta használjuk a test és a lélek szavakat. De tudjuk-e, mit is jelentenek valójában? Mi is a lélek tér­­mészete? Milyen kapcsolat van a lélek és a test között? A lélek létezésünk puszta okán nyíl-2

Next

/
Thumbnails
Contents