Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-11-01 / 40. szám
1998. szeptember 18. GUT SÁBESZ 2 A heti szakasz - röviden Mózes utolsó napjai, beszédének, figyelmeztetéseinek végéhez közeledik. Maga elé kéreti az egész tábort. Az ősöknek tett eskühöz híven szerződést ajánl Izraelnek, hogy az Örökkévaló népe legyen. De a szerződést nem csak azokkai köti, akik Mózes előtt összegyűltek, hanem azokkal is ״aki nincs itt ma velünk", de majd lesznek az idők során száz vagy ezer év múlva. Nincs az a távolság, ahonnan össze nem gyűjtheti a Teremtő Izrael gyermekeit, s az átkok az üldözőket érik. Csak követni kell a parancsokat, amelyek nem utolérhetetlenek, itt vannak a földön, nem égen vagy tengeren. Választani lehet a jó utat, az életet. Az akarat szabad, az Örökkévaló segítsége korlátlan, a parancsok teljesítésére nem terjed ki. Azt nekünk kell megvalósítani, sokszór nehézségek árán is. Ez adja meg az ember erkölcsiségét, vagy esendőségét. D. G. a megváltó (a Messiás) az Ő ״megváltója”. (folytatás következik) Naftali Kraus Imaidők Az 5759-os évet köszöntő őszi ünnepekre mindenkit szívesen vár a Vasvári Pál utcai Sász Chevra lubavicsi zsinagóga. Itt közöljük az imarendet: szept. 13. vasárnap reggél 7 óra - Szlichausz 1. szept. 18. péntek este 18.30 - Mincha, máriv szept. 19. szombat reggél 9 óra szept. 20. vasárnap reggél 7 óra - Szlichausz 2. szept. 20. vasárnap este 18.30 - Ros Hásónó előestéje szept. 21. hétfő reggel 9 óra - Ros Hásónó 1. napja szept. 21. hétfő este 18.30 - Ros Hásónó 2. napjának előestéje szept. 22. kedd reggel 9 óra - Ros Hásónó 2. napja Mindenkinek eredményekben és örömökben gazdag, boldog új évet kíván a Sász Chevra zsinagóga vezetősége. Lösono tajvó! ילוחיאב הנש הבוט הקותמו תנשל הלואג ,העושיו A vezetőség ség jut kifejezésre, ami a zsidó hitben Isten és a zsidó nép kapcsolatát jellemzi. Dávid úgymond ״szerződéses viszonyt” létesített Istennel. Ez a szerződés - Brit - mindkét szerződő felet kötelezi: Dávid köteles Isten útjain haladni, tartani a Tórát és törvényeit, és királyságát a zsidóság ״játékszabályai" szerint vezetni. Ennek ellenében Isten köteles őt, királyságát és dinasztiáját védeni és oltalmazni. Ez szigorúan kölcsönös. Amosz Cháchám említi, hogy Dávidot ellenségei azzal vádolták, hogy súlyos vétkeket követett el (lásd Simi Ben Gérá szörnyű átkait -uo. 16:5-8.), hogy ezzel ״bizonyítsák" érdemtelenségét az isteni védelemre. Ezért kell Dávidnak itt többszőrösen hangsúlyozni ártatlanságát - ami szavatolja isteni oltalmát. Aki kettőzött figyelemmel olvassa Dávid szavait, az a dicsekvés mögül kihallja a király óvatos fogalmazását: tulajdonképpen ez Isten dicsősége, nem az övé, hiszen minden jelző, amit magára mond - isteni eredetű. Ö az, aki olyanná teszi lábait, mint a szarvasoké; 0 tanítja kezeit a harcra... az Ö jobbja támogatja Dávidot és teszi biztossá lépteit. Jogos a megjegyzés, hogy az 50. verses énekben egy mondat sincs, amelyben Dávid valamit egyesegyedül magának, erejének, okosságának tulajdonítana. Maga a király titulus is csupán az utolsó mondatban jelenik meg, és ott is ragozva, mint (Isten) ״királya” van említve és Ez magas fallal volt körülvéve, ami objektíve megnehezítette a város bevételét. Az ágádá szerint - a nehézségnek szubjektív oka is volt, éspedig az, hogy ezek a jebusziták a filiszteus Avimelech ivadékai voltak, akiknek Abrahám megesküdött, hogy harmadíziglen nem bántja őket. Amikor jöttek Dávid harcosai - a jebusziták egy csőre kifeszítették az eskü szővegét és azt a falra kifüggesztették. Egy homályos írásvers szerint a jebusziták még gúnyolódtak is mondván, hogy az ily módon védettséget élvező városukat még a vakok és a sánták is meg tudják védeni. Mit tett erre Dávid? - kérdi a Midrás. Ostromzár alá vette a várost, katonáival bekerítette majd kijelentette, hogy akinek sikerül a városba behatolni, azt kinevezi hadvezérnek. Joáv, aki már akkor a hadsereg tehetséges tisztje volt - hozott egy fiatál, rugalmas fenyőfát, azt meghajlította és segítségével felugrótt a városfalra. Dávid ezt úgy látszik nem jó szemmel nézte - mivel ő szeretett volna az első lenni, aki az ellenséges városba behatol - imádkozott és erre ״Isten lealacsonyította a várfalat, hogy Dávid át tudja ugorni" (Sochér Tou). Érdekes módon ötvözi Dávid ebben a fejezetben a saját dicsőségét - főleg ami haditetteit és fizikai képességeit illeti - Isten segítségével. Mivel tudjuk, hogy Dávid mélységesen hívő ember volt - arra a meggyőződésre kell hogy jussunk, hogy ebben a dalnok a jővéndő nemzedékeket akarja helyes viselkedésre tanítani: aki tartja magát az isteni igékhez és annak megfelelően rendezi be az életét - azt az Isten megsegíti. Voltak akik megkérdőjelezték ezt mondván, hogy még egy nagy embernek sem illik, hogy magának - érdemeinek - tulajdonítsa az isteni segítséget, de nyilvánvaló, hogy ezt itt Dávid oktató szándékkal teszi. Hiszén látjuk, hogy másutt Dávid maga mondja: ״Ki vagyok én és a házam népe, hogy idáig hoztál?” (2Sámuel 7:18.) A kölcsönösség Dávid és Isten között Amosz Cháchám hangsúlyozza, hogy itt is az a kölcsönösRéz íj a falon (folytatás az 1. oldalról) amalékita dandár ellen harcolt Dávid, az éjszakai hadviselés megpróbáltatásaiban volt része. Azt, hogy Isten világította meg neki a két éjszakát - villámokkái és meteorhullással - ezt már a Midrás teszi hozzá (Sochér Tou). A ״nyomorult nép” (szó szerint szegény nép) kifejezésre a Talmud azt mondja: ״Ha látod, hogy a nemzedék egyre fogy és csökken (főleg széllémiekben) - várd-lesd a Messiás eljövetelét” (Szánhedrin 98a.). Ebben az esetben csak ő segíthet. Jevusz (Jeruzsálem) falain Mire mondja itt Dávid, hogy - Isten segítségével - a falon is átugrik? Az egyszerű, szöveghű értelmezés szerint Dávid ezt nagy általánosságban mondja, mint az istenfélő ember, aki minden cselekedetét Isten segítségének tudja be. A Midrás azonban kőnkretizál és Jevusz (az egykori Jeruzsálem) elfoglalásáról beszél. Ki mit tud? Nicávim 1. Miért hívta egybe Mózes a tábor minden lakóját? 2. Miért agálut. a szétszórtatás? 3. Teljesíthetők-e a páráncsolatok? 4. Miért szabad az akarat? Küldje be válaszait széptember 25-ig a szerkesztőségbe. A helyes megfejtők között jutalmat sorsolunk ki. * * * Az alábbiakban közöljük a Gut Sábesz 45. számában közölt kérdések helyes válaszait: 1. Mert megvakítja a Bölcs szemét. 2. Lova, aranya és asszonya. 3. Hogy közvetítse az Örökkévaló szavait, utasításait, tanait. 4. Úgy járjon, ahogy az elítélt járt volna. 5. Nem szabad. A helyes megfejtők közül jutalmat nyert: Gáspár Sándor.
