Egység, 1999 (37-40. szám)
1999-11-01 / 40. szám
Egység ségként élnek. A válaszok is ismerősek: ״még nincs vége az egyetemnek”, ״sose lehet tudni milyen állásom lesz”, stb. Ennek tulajdonképpeni valós jelentése: ״Nem vagyok még biztos benne, hogy őhozzá fogok ragaszkodni 5 év múlva, most még kellemes mindkéttőnknek, mert nincs semmi elkötelezettség.” A testi kapcsolat, az intim szerelem csúcsa kell hogy legyen, de amíg valaki azt mondja: ״még nem tudom, hogy szeretnék-e vele élni 5 év múlva”, akkor éljenek még egymástól külön, és amikor majd véglegesen eldöntik, hogy egymáshoz valók, mikor úgy érzik, nem tudják leélni az életüket egymás nélkül, akkor kötelezzék el magukat és házasodjanak össze. Ha pedig még nem biztos a dolog, miért kellene kihasználni a másik érzelmeit? A házasságon belül van-e háláchikus utalás az előbb említett szerelem és szexualitás közötti különbségre? Erre vonatkozóan több előírás is létezik, ami egyértelműsíti, hogy szexuális kapcsolat csak akkor jöhet létre a házaspár között, ha az mély szerelemből fakad. A Talmud szerint (Nödárim 20b., Sulchán Áruch, Orách Chájim 240:10.), hogyha a férj és feleség haragban vannak vagy vitatkoznak, ne legyen kettejük között testi kapcsolat, csak ha már a béke és a nyugalom visszaállt, mert csak akkor lehet együttlétük az igaz szerelem csúcsa. Továbbá, ha az egyik fél úgy döntött, hogy el akar majd válni, akkor már attól a perctől kezdve, ne legyenek többé együtt (Giíin 90a., Euen Háezer 119:2.). Mivel ez az együttlét immár csak a biológiai szükségletük kielégítése, de nem szerelemből fakadó érzés. Házasságot kötöttek chupá alatt, sevá bráchotot (7 áldás) mondtak, minden teljesen háláchikusan végbement, mégis, ha kettejük közt a szerelem elmúlt, akkor nem lehet testi kapcsolat a házaspár között. A Talmud még érzékenyen arra is kitér (Nödárim uo., Orách Chájim uo. 2., 9.), hogy amikor a férj és feleség együtt van, gondolataikban is csak a másik járhat, egy harmadik személyre semmiféleképpen sem gondolhatnak, mert akkor az nem jelentene egyesülést. Egyes házassági tanácsadók szerint a boldogtalan házastárs számára az az orvosság, ha éppen egy másik, szemében vonzó személyre irányítja gondolatait, azonban ha így tesz, akkor életben erre nincs elegendő idő, ekkor viszont az egyetlen megengedett kapcsolat a beszélgetés. Mindez állandóan- még sok esztendő elteltével is - megújítja, felfrissíti a kapcsolatot. Amit még figyelembe kell venni, hogy azt a házasságot, ami aHáláchán- az isteni útmutatáson alapul - isteni áldás kíséri, ami segíti, és előbbre viszi a kapcsolatot. Ott, ahol az isteni áldás hiányzik a szerelmes pár csupán saját erejére számíthat, külső segítséget nem fog kapni. Miért ítéli el a Háláchá a házasság előtti szexuális kapcsolatot? A megismerkedésen kívül még egy dolog szükséges a boldog házassághoz, amivel a modern pszichológia is foglalkozik. Egy kapcsolatban - még ha nagy szerelmen alapult is - óriási probléma, hogy az évek múltával, egy picit megunhatja egymást a pár, hiszen nap mint nap ugyanaz ismétlődik mindkéttőjükkel. Hogy lehet, hogy valaki nem képes már örülni a szerelmével való együttlétnek? Egyszerű a válasz: ״Táánug tömidi éjno táánug”, vagyis egy olyan élvezetet, ami állandó, az ember előbb-utóbb nem képes értékel-A zsidóság szerint a szerelem és a szex két külön dolog. A szerelem azt jelenti, amikor két test, két lélek összeforr, a szex pedig egy fizikai kapcsolat. A kettő nem ugyanaz! Ami szerelemként ismert, az nem szerelem, hanem főleg a szexuális ösztön kiélése, ami sajnos nem vezethet hosszútávú kapcsolathoz. Az igazságot megvallva, ha belegondőlünk, hogy egy fiú és egy lány nem érintkeznek a házasságukig, ennél természetesebb dolog nincs is, ha a házasságot - és benne a szexuális kapcsolatot - a szerelem csúcsának tekintjük. A lényeges kérdés itt az, hogy mit is akar az ember a kapcsolattól? Csupán egy alacsony állatias ösztön kielégítését, vagy egy magas emberi érzéseken alapuló csúcséiményt. Ha az utóbbit szeretné, azt csak úgy tudja elérni, ha egy életre már elkötelezi magát a másik féllel - azaz megtartják az esküvőt -, lélekben, testben egyaránt. Ezen az úton viszont a házasság előtt nem érkeznek el a szexualitáshoz, a Háláchá ezért teljesen kizárja ezt a lehetőséget. Igen, de mi van abban az esetben, ha ״a körülmények még nem megfelelőek” a családalapításhoz? Több esetben lehet olyan párokkal találkozni, akik már régóta együtt élnek, de arra a kérdésre - miért nem házasódnak össze, azt válaszolják: ״még nem tartunk ott”. Hol nem tartanak? Lényegében ők már régen férj és feleni. Hogyan kerülhető ez el? A Talmud szerint (Nidá 31b.) ezért írja elő a Tóra a nidá törvényét. A nidá törvénye leegyszerűsítve az, hogy a menstruáció kezdetétől 12 napig nem lehet semmiféle testi kapcsolat férj és feleség között. A 12 nap elteltével este a feleség elmegy a mikuébe, majd - mivel ez egy micuá - áldással alámerül. Miután a nő hazajön, újra lehet házastársi kapcsolat kettejük közt. A Talmud álláspontja szerint így ״a nászéjszaka folyton ismétli önmagát”. Lényegében kettejük szerelme mindig megújul és soha nem a régi. Az sem elhanyagolható, hogy ebben a 12 napban nyílik mód leginkább arra, hogy férj és feleség beszélgessenek egymással, jobban megismerjék egymást, ugyanis sokszor egy házas Ketuba, házassági levél, Padova, 1732
