Egység, 1999 (37-40. szám)

1999-11-01 / 40. szám

Egység ségként élnek. A válaszok is ismerősek: ״még nincs vége az egyetemnek”, ״sose lehet tudni milyen állásom lesz”, stb. Ennek tulajdonképpeni valós jelen­­tése: ״Nem vagyok még biztos benne, hogy őhozzá fogok ragaszkodni 5 év múlva, most még kellemes mindkét­­tőnknek, mert nincs semmi elkötele­­zettség.” A testi kapcsolat, az intim szerelem csúcsa kell hogy legyen, de amíg vala­­ki azt mondja: ״még nem tudom, hogy szeretnék-e vele élni 5 év múlva”, ak­­kor éljenek még egymástól külön, és amikor majd véglegesen eldöntik, hogy egymáshoz valók, mikor úgy érzik, nem tudják leélni az életüket egymás nélkül, akkor kötelezzék el magukat és házasodjanak össze. Ha pedig még nem biztos a dolog, miért kellene ki­­használni a másik érzelmeit? A házasságon belül van-e háláchi­­kus utalás az előbb említett sze­­relem és szexualitás közötti kü­­lönbségre? Erre vonatkozóan több előírás is léte­­zik, ami egyértelműsíti, hogy szexuális kapcsolat csak akkor jöhet létre a há­­zaspár között, ha az mély szerelemből fakad. A Talmud szerint (Nödárim 20b., Sulchán Áruch, Orách Chájim 240:10.), hogyha a férj és feleség ha­­ragban vannak vagy vitatkoznak, ne legyen kettejük között testi kapcsolat, csak ha már a béke és a nyugalom visszaállt, mert csak akkor lehet együtt­­létük az igaz szerelem csúcsa. Továbbá, ha az egyik fél úgy dön­­tött, hogy el akar majd válni, akkor már attól a perctől kezdve, ne legyenek töb­­bé együtt (Giíin 90a., Euen Háezer 119:2.). Mivel ez az együttlét immár csak a biológiai szükségletük kielégíté­­se, de nem szerelemből fakadó érzés. Házasságot kötöttek chupá alatt, sevá bráchotot (7 áldás) mondtak, minden teljesen háláchikusan végbement, mégis, ha kettejük közt a szerelem el­­múlt, akkor nem lehet testi kapcsolat a házaspár között. A Talmud még érzékenyen arra is kitér (Nödárim uo., Orách Chájim uo. 2., 9.), hogy amikor a férj és feleség együtt van, gondolataikban is csak a másik járhat, egy harmadik személyre semmiféleképpen sem gondolhatnak, mert akkor az nem jelentene egyesü­­lést. Egyes házassági tanácsadók sze­­rint a boldogtalan házastárs számára az az orvosság, ha éppen egy másik, sze­­mében vonzó személyre irányítja gon­­dolatait, azonban ha így tesz, akkor életben erre nincs elegendő idő, ekkor viszont az egyetlen megengedett kap­­csolat a beszélgetés. Mindez állandóan- még sok esztendő elteltével is - meg­­újítja, felfrissíti a kapcsolatot. Amit még figyelembe kell venni, hogy azt a házasságot, ami aHáláchán- az isteni útmutatáson alapul - isteni áldás kíséri, ami segíti, és előbbre viszi a kapcsolatot. Ott, ahol az isteni áldás hiányzik a szerelmes pár csupán saját erejére számíthat, külső segítséget nem fog kapni. Miért ítéli el a Háláchá a házasság előtti szexuális kapcsolatot? A megismerkedésen kívül még egy dolog szükséges a boldog házassághoz, amivel a modern pszichológia is fog­­lalkozik. Egy kapcsolatban - még ha nagy szerelmen alapult is - óriási prob­­léma, hogy az évek múltával, egy picit megunhatja egymást a pár, hiszen nap mint nap ugyanaz ismétlődik mindkét­­tőjükkel. Hogy lehet, hogy valaki nem képes már örülni a szerelmével való együttlétnek? Egyszerű a válasz: ״Táánug tömidi éjno táánug”, vagyis egy olyan élvezetet, ami állandó, az ember előbb-utóbb nem képes értékel-A zsidóság szerint a szere­­lem és a szex két külön do­­log. A szerelem azt jelenti, amikor két test, két lélek összeforr, a szex pedig egy fizikai kapcsolat. A kettő nem ugyanaz! Ami szere­­lemként ismert, az nem sze­­relem, hanem főleg a szexu­­ális ösztön kiélése, ami saj­­nos nem vezethet hosszútá­­vú kapcsolathoz. Az igazsá­­got megvallva, ha belegon­­dőlünk, hogy egy fiú és egy lány nem érintkeznek a há­­zasságukig, ennél természe­­tesebb dolog nincs is, ha a házasságot - és benne a sze­­xuális kapcsolatot - a szere­­lem csúcsának tekintjük. A lényeges kérdés itt az, hogy mit is akar az ember a kap­­csolattól? Csupán egy ala­­csony állatias ösztön kielégí­­tését, vagy egy magas embe­­ri érzéseken alapuló csúcséi­­ményt. Ha az utóbbit szeret­­né, azt csak úgy tudja elérni, ha egy életre már elkötelezi magát a másik féllel - azaz megtartják az esküvőt -, lélekben, testben egyaránt. Ezen az úton viszont a házasság előtt nem ér­­keznek el a szexualitáshoz, a Háláchá ezért teljesen kizárja ezt a lehetőséget. Igen, de mi van abban az esetben, ha ״a körülmények még nem megfelelőek” a családalapítás­­hoz? Több esetben lehet olyan párokkal ta­­lálkozni, akik már régóta együtt élnek, de arra a kérdésre - miért nem háza­­sódnak össze, azt válaszolják: ״még nem tartunk ott”. Hol nem tartanak? Lényegében ők már régen férj és fele­ni. Hogyan kerülhető ez el? A Talmud szerint (Nidá 31b.) ezért írja elő a Tóra a nidá törvényét. A nidá törvénye le­­egyszerűsítve az, hogy a menstruáció kezdetétől 12 napig nem lehet semmi­­féle testi kapcsolat férj és feleség kö­­zött. A 12 nap elteltével este a feleség elmegy a mikuébe, majd - mivel ez egy micuá - áldással alámerül. Miután a nő hazajön, újra lehet házastársi kap­­csolat kettejük közt. A Talmud állás­­pontja szerint így ״a nászéjszaka foly­­ton ismétli önmagát”. Lényegében kettejük szerelme mindig megújul és soha nem a régi. Az sem elhanyagolható, hogy eb­­ben a 12 napban nyílik mód leginkább arra, hogy férj és feleség beszélgesse­­nek egymással, jobban megismerjék egymást, ugyanis sokszor egy házas Ketuba, házassági levél, Padova, 1732

Next

/
Thumbnails
Contents