Egység, 1999 (37-40. szám)

1999-11-01 / 40. szám

Egység Mert vallásos közösségben csak akkor veszik fel a kapcsolatot egymással, amikor már házasságra gondolnak. Egy vallásos zsidó lány, azt mondja: ״én eleve azért veszem fel veled a kap­­csolatot, mert én ezt komolyan gondo­­lom, és azért teszem, hogyha megfe­­lelünk egymásnak, akkor ebből házas­­ság lehessen”. így véleményem szerint könnyen elképzelhető, hogy rövid idő alatt, tisztázódjon a kép arról, vajon egymáshoz illenek-e, és lehet-e ebből egy jó házasság. Viszont az is kiderül­­hét, hogy többé nem kívánják látni egymást, ez is elfogadható, ilyen eset­­ben a további kapcsolatot nem érdé­­mes erőltetni. Mint egyszerű világi gondolkodó, manapság bármilyen terméket, vagy módszert akarunk megvizsgálni, meg­­nézzük a róla készült statisztikát. Ha előveszük a válásokról szóló statisztikát, akkor hihetetlen eredményre bukkan­­hatunk. Azokban a házasságokban, amelyek az előbb említett módon, né­­hány találkozás - egy ilyen gyors sze­­relem - után jönnek létre, nagyon tar­­tós kapcsolatok alakulnak ki, melyek­­ben mind a két fél boldog. Míg más esetekben 50-60-70%-ban azok vál­­nak el, akik több évig együtt laktak már házasság előtt is. A statisztikai eredmény nem azt tükrözi, hogy vallásos körökben nem illik elválni? A zsidóságban a válás teljesen megen­­gedett (ld. 5Mózes 23:1-3., Sulchán Aruch, Even Háezer 119.). Persze vallásos körökben ez egy kicsit kelle­­metlenebb, mivel ez egy nem minden­­napi dolog, egy nagy veszteség, mivel egy vágyálom törik össze, amely bánat­­ra ad okot. A világban azért nem ve­­szik olyan fájdalmasan a válást, mert mára már ez egy mindennapos dolog­­gá vált. Egy olyan tragédia miatt, ami mindennapossá válik, az ember nem képes állandóan sirni és sajnálkozni, de egy olyan tragédia, ami csak ritkán történik meg a családdal, a közösség­­gél, nagyon megviseli azt. Azonban bizonyos sajnálatos körül­­mények között előfordul, hogy a válás elkerülhetetlen. Mindenki hibázhat, még ilyen jelentős, életre szóló döntés esetében is. Ami figyelemre méltó, hogy a vallásos keretek között kezdett kapcsolatoknál sokkal kevesebben hi­­báznak, mint a nem vallásos körökben. Miben segít a mikve (rituális für­­dő) és a nidá törvénye az ideális házasságban? vagyis hogy egy zárt szobában együtt tartózkodjon a fiú és a lány. Megismer­­kedni sokféleképpen lehet. Sőt én tu­­lajdonképpen furcsának tartom, hogy mikor megismerkedünk valakivel, rög­­tön egy zárt szobába, egy ilyen intim helyzetbe kerüljünk vele, ez még túl korai. Elmehetnek együtt, pl. múzeumba, színházba, sétálhatnak és beszélgethet­­nek, akárcsak egy nem vallásos pár. Bár én konkrétan a színházat nem tartom jó ötletnek - ha én ta­­lálkozni akarok valaki­­vei, akkor nem egy előadást szeretnék nézni, és csupán mo­­solyogni a jó vicceken. A lényeg, hogy talál­­kozzanak, beszélges­­senek, semmiről és ugyanakkor minden­­ről, beszélgessenek fontosabb kérdésekről és kevésbé fontosab­­bakról, ismerjék meg egymást minél alapo­­sabban és töltsék ide­­jüket kellemesen. Ha valaki erre koncentrál, akkor nem is kell sok idő - nem kellenek évek - ahhoz, hogy meggyőződjön arról, a másik céljai stb. egyeznek-e, megfelel­­nek-e a még hideg fej­­jel kigondolt feltételek­­nek, és utána még az is kiderüljön, hogy tudja-e szeretni is a másikat. Valóban meg tudják ismerni egy­­mást a párok néhány találkozás alkalmával? Az hogy hányszor keli, vagy lehet talál­­kozni egymással, annak se alsó, se fel­­ső határa nincs. Ismerjük el, hogy léte­­zik szerelem első látásra, és van olyan, ami csak hosszú idő elteltével alakul ki. Annak tehát, hogy hányszor kell talál­­kozni két fiatalnak ahhoz, hogy jól meg­­ismerjék egymást, és szerelmesek legye­­nek, nincs a vallásban határa. De miért tapasztalhatjuk mégis azt, hogy vallásos körökben in­­kább elterjedt, hogy csak egy pár­­szór találkozik egymással a két fiatal, és máris szerelembe esnek, boldogok és a Chupá alá akarnak állni? házasoknak. Nincs mindig nyugalom, boldogság, néha stressz éri az embert, munkahelyi gondok, anyagi problé­­mák, - ne adj Isten - egészségügyi bajok, ha ilyen esetekben a pár világ­­szemlélete nem hasonló, az első nagy próbán könnyen elbukhatnak, mert ők nem igazán egymáshoz valók. Nem hiába mondja azt a Kabbala, hogy lényegében egy fiú és egy lány nem két különálló egész, amiből a há­zasság révén egy pár lesz, hanem egy­­egy fél, ami megtalálja hiányzó részét, ami által egy egésszé válhat. Ha a sors­­döntő kérdésekben nincsenek egy hűl­­lámhosszon, akkor nem lehetnek egy egység két része, mindegyik marad önmagában egy-egy különálló egész. Két különálló, össze nem illő dolog csak néhány kapcsolódási ponttal ren­­delkezhet. Azonban ha két egymáshoz illeszkedő részt összerakunk, akkor tel­­jesen egyesülnek, beleértve minden pontjukat. így történik ez a tökéletes pár esetében is. A gyakorlatban mit tehet egy val­­lásos fiatal, hogyan ismerkedhet? Milyen megszorítások vannak er­­re vonatkozóan, pl. nem tartóz­­kodhat együtt két fiatal egy zárt szobában? A megismerkedéshez, egyáltalán nem kell, hogy felmerüljön a jichud tilalma, Chenoch Lieberman: Leánykérés 7

Next

/
Thumbnails
Contents