Egység, 1999 (37-40. szám)

1999-11-01 / 40. szám

A zsidóság útja a boldog házassághoz Szerelem testben, lélekben Németh Zoltán beszélget Oberländer Báruch rabbival hogy ezek után, mikor a fiú és a lány találkozik, már eleve abból a célból te­­szik, hogy megvizsgálják egymást, va­­jón tényleg egymáshoz illenek-e? Ezek után pedig jöhet a szerelem. Hogyan ültethető ez át a mai mo­­dern világba? Aki a vallásos utat választja, előbb megfogalmazza magában, hogy milyen tulajdonságok azok, amik feltétlenül meg kell hogy legyenek leendő párjá­­ban, milyen életmódot, célokat szeret­­ne elérni az életében, és csak akkor találkozik valakivel, és ad lehetőséget arra, hogy a szerelem kialakuljon két­­tőjük között, ha a másiknak hasonló céljai vannak, és megfelel az elvárások­­nak. Mindezek után, ha az érzelmek is megvannak - és csak is akkor, ha megvannak -, elmondhatjuk, hogy már minden alap adott a boldog, ki­­egyensúlyozott házassághoz. Ha szerelemről van szó, miért van előbb az értelem, mint az érze­­lem? Nézzük az előbb említett Bibliai kifeje­­zést ״ragaszkodjanak egymáshoz, és egy testté váljanak”. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő a testi kapcsolat egy házasságban. A párnak testükkel, lel­­kükkel, eszükkel és minden érzelmük­­kel össze kell kapcsolódniuk. A manap­­ság megszokott séma alapján az egész házasság - beleértve a szerelmet is - főleg egy testi kapcsolat, ami nem el­­fogadható, mivel így előbb vagy utóbb az érzelmeket felválthatja az ész és elő­­jönnek majd az ellentétek, a hozzáál­­lásbeli különbségek, az eltérő világ­­szemlélet. Az összeomlás akkor is be­­következhet, ha a testi kapcsolat a tör­­téntek ellenére is nagyon erős marad(!). A házasság akkor jöhet létre - és ak­­kor kiegyensúlyozott -, ha testben és lélekben, azaz minden jelentős témá­­ban egy hullámhosszon van a két fél. Amikor ezekből csupán a testi vagy a lelki kapcsolat létezik, akkor az nem fog működni, mert így nem válhatnak igazi értelemben ״egy testé”. Tudni kell, hogy az életben sok mindenen kell keresztül menniük a zsidókra. Nem vallásos embereknél, vagy nem zsidó körökben is megtörtén­­hét az, hogy a szülők azt mondják a lányuknak: ״Ez a fiú gazdag és szép, házasodj össze vele!”, a lány viszont nem kedveli őt, és ezért nem akar, a szülők viszont ennek ellenére is meg­­próbálják rábeszélni őt. Említhetem itt Károly herceget (Diana angol herceg­­nő férjét), aki úgy nyilatkozott, hogy ő egyáltalán nem akarta ezt a házassá­­got, csak a szülei, a királyné és férje nyomására egyezett bele! A Háláchában (Sulchán Áruch, Jore Déá 240:25.) pedig egyértelmű­­en le van írva, hogy a kibud áu uáém, vagyis a szülők tiszteletére vonatkozó parancs, nem vonatkozik a szülők azon tanácsainak megfogadására, mely a leendő társ megválasztására vonatko­­zik. Szíve vágyára kell hallgatnia, nem kötelező a szülők javaslatait elfogadnia [természetesen, csak akkor, ha mind­­ez a Háláchá keretein belül van még]. Akkor mégis mi a vallásos útja a szerelemnek? Azt kell, hogy mondjam, a sádchen, vagyis a házasságközvetítő módszer, még mindig a legjobb út a házasság­­hoz, és nemcsak vallásos indokok mi­­att. Közismert, hogy ״a szerelem vak”. Azaz ha egy fiú és egy lány találkozik, majd elmennek együtt ide-oda, abban a percben, hogy már bizonyos szinten egymásba szerettek, már nem lehet őket arra kérni, hogy tüzetesebben vizsgálják meg egymást. Vajon azon kívül, hogy szerelmük magas, szőke, kék szemű és kedvesen mosolyog, le tudnák-e élni együtt, közösen az életű­­két? Megegyezik-e a felfogásuk az alapvető dolgokról, hasonló-e az élet­­szemléletük, és megegyezik-e a belső világuk? Ha előbb esik szerelembe egy fiatal, akkor utólag már nem képes ezeket tisztán mérlegelni. A házasságközvetítő viszont nem eshet ebbe a hibába. Egyrészt ismeri a fiút, a családját, az életmódjukat, más­­részt ismeri a lányt, az ő családját és az ő életmódjukat, és ha e kettő meg­­egyezik valamint beállítottságuk és el­­várásaik hasonlóak, ebből már legalább elvileg kiindulhat egy jó házasság. Mi ennek a módszernek az előnye? Az, Hogyan vélekedik a zsidóság a szerelemről, a Bibliában hol talál­­hatunk utalást erre vonatkozóan? Mindenek előtt meg kell említenem, hogy maga a kérdés csak azért merült fel, mert más kultúrákból, illetve más vallásokból olyan üzeneteket hallha­­tunk, miszerint a szerelem nem jó do­­log. A zsidóság azonban, a szerelem­­ről - természetesen, ami a házasságon belül létezik - merőben másképp vé­­lekedik. Már a Tóra legelején a Teremtés­­kor találkozhatunk a szerelemmel. Miu­­tán az Örökkévaló megteremtette az első embert, Adámot, rögtön utána alkotta meg Évát, amiről azt olvashat­­juk (lMózes 2:24.): ״Azért elhagyja a férfi az ő atyját és anyját, hogy ragasz­­kodjék feleségéhez, és egy testté legye­­nek”. Ez azt jelenti, hogy Isten az első perctől kezdve úgy alakította a Világot, hogy abban a férfi és a nő egymásé legyen, ragaszkodjanak egymáshoz, és ez a ragaszkodás egyértelműen erős, szerelemi kapcsolatot jelent. A Bibliában számos más helyen is találhatunk utalást a szerelemre, ilyen például Jákob és Ráchel találkozása (lMózes 29:11), vagy amit Izsák és Rebeka találkozásánál olvashatunk (uo. 24:67): ״...megvigasztalódott [Izsák] anyja halála után, mert megszerette Rebekát”. A Bibliában itt kifejezetten az áháuá (szeretet/szerelem) szó áll. Igaz az, hogy a vallásos körökben a szülők döntenek a fiatalok sor­­sáról? A házassághoz vezető hagyományos utat, ma Magyarországon többnyire egy nem hitelesen vallásos filmből is­­merik az emberek. A Hegedűs a ház­­tetőn címűre gondolok, ahol a matchmaker - a sádchen, a házasság­­közvetítő - mindenfajta észérvet mel­­lőzve adja össze a párokat, akár akar­­ják a fiatalok, akár nem. Elképzelhető, és valószínűleg pre­­cedens is van rá, hogy egyes szülők erőszakkal próbálják rábeszélni fiúkat vagy lányukat, hogy az általuk kisze­­melt partnerrel házasodjanak, de úgy gondolom ez nem jellemző a vallásos

Next

/
Thumbnails
Contents