Egység, 1998 (32-36. szám)
1998-01-01 / 32. szám
na, test nélkül a lélek még a legjobb szándékait sem volna képes keresztülvinni. Együtt azonban test és lélek egészséges egységet alkot. Hasonlóképp: a tudás vitalitással, irányultsággal és értelemmel hatja át cselekedeteinket. A gondolat az emberi kifejezés legelvontabb formája, míg a cselekedet a leginkább kézzelfogható. Társadalmunkban az emberek túlnyomó többsége két kategória valamelyikébe sorolható: a gondolkodók vagy a cselekvők közé, a szellemi alkotók és a gyakorlatiasak közé, a naivak és az iskolázottak közé. Az ilyen kettéválás egészségtelen: a teljes embernek, bármilyen magasztosak és briliánsak legyenek is gondolatai, tetté kell azokat formálnia, s még a legegyszerűbb cselekedetet is a tudásnak kell irányítania. Az oktatásban tehát mind a gondolati, mind a magatartásbeli sikra oda kell figyelnünk. A tanulóknak olyan racionális értékrendet kell elsajátítaniuk, amely befolyásolja a magatartásukat, ugyanakkor azonban meg kell tanulniuk bizonyos magatartásbeli fegyelmet is, ahogyan azt a katonáknak megtanitják, hogyan cselekedjenek veszélyes helyzetekben ősztönösen. A gondolati sík lehetővé teszi a tanulónak, hogy kétkedéssel fogadja a neki tanítottakat, hogy megkérdőjelezze, mielőtt magáévá s magatartása szervés részévé teszi azokat. Mivel a kisgyermektől nem várható el, hogy a jót a rossztól önállóan megkülönböztesse, addig kell neki a helyes viselkedést tanítani, míg az szokásává nem válik. Semleges nevelés nem létezik: a gyermek vagy egészséges szokásokat vesz fel, vagy egészségteleneket. Miután a gondolkodási képessége kifejlődik, meg lehét tanítani neki, milyen érvek állnak az általa tanult értékrend mögött. Tett és gondolat kölcsönhatása Tudás és cselekedet, jóllehet ugyanannak a valóságnak a két oldala, aligha nevezhető egymás ellenfelének. Sőt: tökéletes kiegészítői egymásnak. A tudat, azáltal, hogy pontosan megmondja, mit tegyünk, milyen eszközt használjunk, azáltal, hogy lelkesedéssel és fontosságérzettel hatja át tétteinket, egyben irányítja is cselekedeteinket. A cselekedet a tudás próbakőve, mérce, melynek alapján egy gondolat igazságát lemérjük. A tudomány végülis nem csupán elméletre, hanem gyakorlatra is épül. Mikor egy elmélet a gyakorlat próbája elé kerül, még tüzetesebben vizsgáljuk azt, tudván, hogy emberi életeket érint. Ilyenformán tehát a tudás erősödik Filozófia és gyakorlat Tudni és tenni Ahogy a bölcs kiuálik a tudása által, ugyanúgy kell kiválnia cselekedete, magatartása és életvitele által. - Majmonodész: A tudás törvényei 5:1. Ha minden réteget lehántunk, s eljutunk a lényeg puszta magjáig, akkor vagyunk képesek alkalmazni a gyakorlati élet legelvontabb fogalmát. - A Rebbe gyünk, de nincs határozott életcélunk, akkor lehet, hogy ellentétes gondolatok és vágyak irányítanak minket. Ha azonban a Teremtő szemével látnánk az életet, akkor a maguk valóságában látnánk a gondolatokat és a tetteket: ugyanannak a valóságnak a két oldalaként. Amiképpen a könyv gondolatokA REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schnecrson nak és azoknak a szavaknak az együttese, mely szavak kifejezik ezeket a gondolatokat, életünk ugyanúgy gondolatok és tettek összessége. Ha bevezetjük az Örökkévalót az életünkbe, ezzel elismerjük ezt az egységet. Elismerjük, hogy a tudás megtanít minket viselkedni, és hogy viselkedésünk tudásunk megnyilvánulása. Ilyenformán tehát ahhoz, hogy valaki teljes és erényes legyen, el kell sajátítania a tudást és a viselkedést. Test és lélek egysége De melyik a fontosabb? A bölcsek azt írják egy helyen: ״a tudás nagyobb, mert a tudás vezet a tetthez”, másutt viszont azt mondják: ״a dolgok lényege nem a tudás, hanem a cselekedet.” A tudás nélküli cselekedet nemcsak irányultság nélküli, hanem veszélyes is lehet. A tudás cselekedet nélkül viszont haszontalan. Hiába tervez az építész évekig, hiába készít vázlatokat, hiába fogad fel munkásokat - ha épületet nem emel, az összes előkészület hiábavaló. A mi anyagi világunkban végső soron a cselekedet számít. Tudás és cselekedet olyan kapcsolatban áll egymással, mint a test és a lélek. Lélek nélkül a test élettelen volValahányszor a Rebbe beszédet mondott, lett légyen szó a legmélyebb spirituális témáról, vagy egy aktuális esemény elemzéséről, mindig ezzel a kérdéssel fejezte be: - Mi tehát e beszélgetés gyakorlati tanulsága? - És ilyenkor elmondta, milyen konkrét vonatkozásai vannak beszédének. - Mi értéke lehet az elméleti beszédnek, ha nem lehet a való életre alkalmazni? - mondotta gyakorta. Gondolat és cselekvés Olyan világban élünk, amelyben az emberek gondolatai és tettei között mély szakadék tátong. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy az emberek magatartása nem tükrözi hitüket, vagy legalábbis azt a valamit, amit hitüknek vallanak. A szülők gyakran olyan szabályok követését javasolják gyermekeiknek, amelyekét ők maguk nem tartanak be. A tudás és cselekedet ilyen fajta elkülönülése elfogadhatatlan és hamis. Az életmód egyetlen életmódot jelent, s nem kettőt; az olyan ember, akinek cselekedetei nem a gondolatait tükrözik, egyszerre két irányba halad. Ahhoz, hogy értelmes életet éljünk, meg kell tanulnunk egyetlen cél felé irányitani gondoltainkat, beszédünket, cselekedetünket. A Biblia megtanítja az embereknek, hogyan éljenek értelmes életet. Az értelmes élet harmóniát teremt tudás és magatartás között, s benne minden alkötőelemet - legyen az bármilyen elvont vagy világi - cél és értelem hat át. Mi az oka, hogy mindenkitől, aki csak körülöttünk van, elvárjuk az állhatatosságot, ugyanakkor azonban saját magatartásunkban megtűrjük az állhatatlanságot? Talán ha magunkról van szó, nem vagyunk olyan őszinték? Vagy talán azért, mert egyszerűen könnyebb számunknak tetszésünk szerint, a következményekkel nem gondolva viselkedni? De tegyük csak fel magunknak a kérdést: hogyan számíthatok békésségre, ha az életem megoszlik aközött, amit gondolok, és aközött, amit teszek? Ha úgy gondoljuk, elégedettek va-2
