Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-06-01 / 29. szám
A születés: a küldetés kezdete ״Én fiam vagy te; ma nemzettelek téged.” - Zsoltárok könyve 2:7. Születésünk által jelzi az Örökkévaló, hogy fontosak vagyunk. - A Rebbe sége van ránk, s hogy ez vezéreli majd egész életünket. Csábító gondolat életünket magzatszerű állapotban élni. Ezt még a bölesek is elismerik: ״Kellemesebb nem megszületni, mint megszületni." Nem volna-e könnyebb életünket melegben, jól tápláltan, a külvilágtól védetten élni, mint elviselni az élet nehézségeit, amelyekkel előbb-utóbb mindannyian megismerkedünk? És csakugyan: sokunk valóban megpróbál elszigetelődni; reagál az életre, de teljességgel sosem válik részesévé. Ebben a megvilágításban láthatóvá válik, hogy a születés mindenekelőtt feladat, az első s talán a legnehezebb, amellyel szembe kell néznünk. Gondoljunk egy percig kisgyermeki tapasztalatainkra. És most próbáljuk meg elképzelni saját születésünket. Micsoda óriási pillanat volt! Milyen érzéseink voltak? Milyen hangokat hallóttunk? A tudósok és pszichológusok még csak most kezdik felismerni azt, amire a Biblia már évezredek óra tanít: újszülöttkori élményeink mélyen bevésődnek lelkünk legmélyébe. Az újszülött olyan befogadókész, mint a száraz szivacs. Lehet, hogy a hallása még jobb is, mint a felnőtteké, és éppen amiatt, hogy tudatos gondolkodása még nem kezdődött meg, és mivei még nem érti a szavakat, az újszülőtt sokkalta fogékonyabb. A legtisztább formában szívja magába környezetét, még nem befolyásolja sem a felnőtt egója, sem annak intellektusa. A tanulás tehát a gyermek szüleiése pillanatában kezdődik. Ez ránk hatalmas felelősséget ró: hogyan viselkedjünk a gyermek jelenlétében, hogyan bánjunk gyermekeinkkel születésük pillanatától fogva. Ne feledjük: az újszülőtt lelke teljes mértékben élő, füle mindent meghall. * * * Rabbi Josuát, a nagy tanaitát édesanyja csecsemőkorában gyakran elvitte a tanházba, hogy hallja a tanulás hangjait. Híres tudós lett belőle, s felnőtt korában, a neveltetése iránti tiszteletbői, ezzel az áldással köszöntötték: ״Áldott, aki a világra hozott.” Miért olyan különleges esemény a születés? Nincs nagyobb áldás, mint az életet adás képessége, mivel ez az egyetlen lehetőségünk igazából teremteni, tulajdon húsunkból-vérünkből teremteni valamit. Életünket csupán dolgok alakítgatásával töltjük. Pénzt fektetünk be, hogy pénzt keressünk. Már létező szavakat rendezünk új sorrendbe, hogy Mikor keletkezik a lélek? A lélek születéskor hatol a testbe s teremt ezáltal életet, önálló embert. A magzat természetesen működő aggyal, szívvel és tagokkal rendelkező, eleven szervezet. Mindazonáltal bár eleven, csupán az anyaság része. Tartalmaz ugyan életet, de nem önálló, nem önmaga erejéből fenntartott életet. Születésünk pillanata földi küldetésünk kezdete, amelynek lényege, hogy anyagi világunkat a lélek kifejeződési formájává az Örökkévalótól eredő szellemiség hordozójává formáljuk. Az élet folyamata sokkal több, mint egyszerű biológia jelenség: növekedés, fejlődés és a bennünk rejlő képességek kibontakoztatása is egyben. Teljes életet csak az él, aki ráhangolódik lelke magasztosabb céljaira, aki megérti küldetését. Sokan érezzük életünk lelki oldalát, időnként talán kutatjuk is azt. Mivel azonban annyira lekötnek mindennapi dolgaink, s annyira kívánjuk azonnali jutalmunkat, elfeledjük - vagy soha nem is véstük agyunkba -, hogy mi végre is vagyunk itt e földön. Mindannyian választhatunk: csupán biológiai értelemben legyünk elevenek, vagy igazán, lelkileg is éljünk. Még felnőttként is élhetünk úgy, mint a magzat: eszünk, iszunk és alszunk, mint egy teljes értékű ember, akiből éppen csak a leglényegesebb alkotóelem hiányzik - a lélek. A másik út, ha kihasználjuk a lelki fogékonyságra való képességünket, s részeseivé leszünk a világnak. Egy összejövetelen, ahol egy csa- Iád és barátaival gyermekük születését ünnepelte, a Rebbe elmagyarázta, mi az a három ok, ami miatt az ilyen esemény örvendetes: mert az egész világ örvend, hogy új tagja született; mert a szülők örvendeznek, hogy gyérmekkel áldottak meg; s mert a gyermek örvend, hogy e világra született.- De hát miért ünnepiünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? - kérdezte az egyik vendég.- A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik - válaszolta Rebbe. - És mivel a lélek közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval, ez elegendő ok az örvendezésre. Mi végre születünk? Zaklatott életünk során, ahogy egyre idősebbek leszünk s mind távolabb kerülünk születésünk percétől, csak kevesen állunk meg egy-egy pillanatra, hogy belegondoljunk, milyen csodálatos is volt az a perc. Márpedig ahhoz, hogy teljesen megértsük önmagunkat s értelmesen éljünk, a kezdetekhez kell visszanyúlnunk, s fel kell fognunk születésünk jelentőségét. Megszületésünk azt jelenti, hogy az Örökkévaló gyermekei leszünk. Születésünk nem véletlenül történik; az Örökkévaló mindannyiunkat egyedi küldetésre szán e világban, úgy, ahogy a zeneszerző rendezi el az egyes hangjegyeket. Ha csak egyetlen hangjegyet veszünk is el, az az egész szerzeményre kihat. Minden ember számít, minden ember pótolhatatlan. Életünk minden egyes pillanata értékes és jelentőségteljes. Sokan érzik úgy, hogy mivel nem mi határoztuk el, hogy kilépünk erre a világra, születésünk csupán véletlen, a vakszerencse dolga. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Az Örökkévaló örül a megszületésünknek, az elképzelhető legnagyobb örömét leli benne, mivel születésünk pillanata testesíti meg, hogy az Örökkévalónak szűk-2 Rabbi Menachem M. Schneerson
