Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-06-01 / 29. szám
A születésnap egyben az újjászületés fogalmára is tanít. A születésünkre való emlékezés a kezdet felidézése. Nem számít, mint alakultak tegnap vagy tavaly a dolgok, mindig van lehetőségünk újrakezdeni. Születésnapunk egyfajta lehetőség az újratöltődésre - nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Születésnapunkon gyűljünk össze családunkkal és barátainkkal, és tanulmányozzunk közösen valamilyen jelentőségteljes témát. A születésnap megünneplésének nincs jobb módja, mint valamilyen jó, az Örökkévalónak tetsző dolgot cselekedni. Kimondani könnyű a hála szavait, de ennél sokkalta több tettel kimutatni azt, valami olyasmivel, amit más napon nem cselekszünk. És nem azért, mert erre bárki is kényszerít, s nem azért, mert valaki ezt tanácsolja, hanem egyszerűen csak azért, mert a bennünk lakozó hit és a lelkünk szeretné kinyilvánítani háláját azért, mert megszületett s él. Az ilyen jó cselekedet az Örökkévalónak nagy örömet szerez, mivel látja, hogy a gyermek, akinek életet adott, az a gyermek, aki szándéka szerint azon a napon megszületett, kihasználja képességeit: a szülőnek nincs ennél nagyobb öröme. És ez a születés igazi jelentősége, az értelmes élet igazi kézdete. A New Yorkban megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tartalmazza: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. ״Zsidó örökség” turisztika Izraelbe Az Amiéi Tours, karöltve az MSE Travel-tel és az El-Al izraeli légitársasággal, tradicionális jellegű Zsidó Örökség (Jewish Heritage) utakát tervez Izraelbe. Ezek az utak ízrael zsidó, vallási arculatát mutatják be a magyar zsidó közönségnek. Mint az a lapunk 5. oldalán található közleményben szerepel, az érdeklődők ellátogathatnak - három egésznapos kirándulás során - Jeruzsálembe, Kfár Chábádba, Tiberiásra és Cfátba (Száfed), a kabbala születésének színhelyeire. Az első utat Oberländer Báruch rabbi, a budapesti Lubavicsi kirendeltség feje fogja vezetni és így a résztvevők első kézből, magyár nyelven, fogják megismerni az ״örökség" színhelyeit. A kirándulások részleteiről lapunk képes riportban tudósít majd. Egység 1992-ben egy újságíró, aki a Rebbe közelgő kilencvenedik születésnapja alkalmából cikket szándékozott írni, megkérdezte a Rebbét, mit kíván üzenni születésnapján.-A kilencven héber betűkkel leírva azt jelenti: erényes (cádik)válaszolta a Rebbe. -Mindannyiunknak állandóan törekednünk kell a nagyobb erényességre. Ma különbnek kell lennünk, mint tegnap, s ma készülnünk kell rá, hogy holnap még különbek legyünk. Hogyan ünnepeljük születésnapunkat? Jó dolog, ha hálásak vagyunk mindazért, amit kaptunk az életben s amit elértünk. De nyissuk csak tágabbra a képet. Ha értékeljük az élet gyümölcseit, mindenekelőtt a gyümölcsöt termő fát kell értékelnünk: a születést magát. A születés a mi kezdetünk. Életre szóló lehetőség, hogy betöltsük egyetlen küldetésünket. Ilyenformán a születés óriási jelentőségű pillanat, ugyanúgy megünneplendő tehát, mint ahogy egy nép megünnepli a maga születését, vagy egy szervezet saját létrejöttét. Születésünk megünneplése azonban sokkal több annál az egyszerű alkalomnál, amikor ajándékokra számíthatunk. Alkálóm arra, hogy emlékezzünk a napra, amelyen a nagy esemény megtörtént; hogy megünnepeljük, hogy hálát adjunk és hogy elgondolkozzunk, mennyire teljesítettük be eddig küldetésünket. Mivel az idő olyan, mint egy spirál, születésünk napja minden esztendőben különleges nap: ez az a nap, amikor ismét jelen van az az energia, amellyel az Örökkévaló születésünkkor felruházott minket. Kötelességünk magunkba fogadni ezt az erőt. Hogy miként tegyük? Úgy, hogy életünket az Örökkévaló akaratának szenteljük, s hogy igénybe vesszük és mozgósítjuk velünk született képességeinket, melyek által tökéletesíthetjük magunkat és a közösséget, s e világot az Örökkévaló jó és megszentelt otthonává tehetjük. A születésnap olyan nap, amely magának a születésnek, az élet örömének megünneplésére való. Alkalom egyben életünk végiggondolására is: mekkora a különbség aközött, amit elértünk és amit elérhettünk volna? Megfelelő módon töltjük-e az időnket, vagy olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek elterelik figyelmünket magasabb rendű feladatainkról? Hogyan erősíthetjük a testi és a szellemi életünket összefűző köteléket? írásművet hozzunk létre. Nyersanyagokát alakítunk át valamilyen finomabb, hasznosabb, értékesebb valamivé. A születés azonban nem pusztán az anyag egyik formájának másikká történő alakítása, hanem egy végtelenül titokzatos esemény, olyan folyamat, amelyben semmiből teremtünk valami kézzelfoghatót. A technikai fejlettség bármilyen magas fokára jutottunk is, sem a legokosabb férfi, sem a legokosabb nő nem tudja megmagyarázni a születés misztériumát. És mivel a gyérmeknek is lesznek egy nap saját gyérmekei, a születés számunkra egyben a végtelenség és az örökkévalóság kulcsa. Gyermeket nemzeni s hozni a világra tehát az egyetlen lehetőségünk arra, hogy igazán az Örökkévaló szándéka szerint, valódi teremtő módjára viselkedjünk, s hogy megérintsük az örökkévalóságot. Legközelebb, ha újszülöttet Iátunk, figyeljük meg szüleiket: milyen mérhetetlenül meg vannak hatódva, milyen mélységes szeretet hatja át őket, mennyire átérzik a csodát, hogy képesek voltak létrehozni valamit, ami ennyire lélekemelő. Újszülöttét nézve az embér egy pillanat alatt megérti, hogy az élet sokkalta több, mint hiúságunk beszűkült világa. Hirtelen minden, amire addig oly büszke volt - a felhalmozott pénz, a létrehozott üzem - elhalványodik ennek az egyszerű s mégis csodálatos teljesítménynek a fényében. Miért nem őrizzük hát meg egész életünkben ezt az áhítatot? Azért nem, mert figyelmünket minduntalan eiterelik napi megélhetési gondjaink. Nincs időnk minduntalan rácsodálkozni az élet folyamatos csodáira - amelyek közül a születés csak az első. Valahányszór valamelyik barátunknak vagy családunk valamely tagjának gyermeke születik, használjuk ki tehát az alkalmat, hogy elgondolkodjunk azon, mi a fontos, s hogy értékeljük, mekkora erő rejlik az örökkévalóságban. Hogy belegondoljunk: kötelességünk életet hozni e világra, s értelmes életet élni. Az életadás képességét megfelelőképp kell értékelnünk. A születés az Örökkévaló adománya. Ha valaki felruháztatott a gyermeknemzés és a szülés adományával, élnie kell vele; nézzünk csak meg azokat az embereket, akik bármit megtennének, csak hogy gyermekük lehessen. Ha valaki nem él a gyermeknemzés és szülés képességével, ez lelkileg is károsan hat rá, mivel az egészséges embernek minden képességét igénybe kell vennie, minden vele született érzelmi és szellemi adottságát, s legfőképp az életteremtés képességét ki kell használnia. 3
