Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-11-01 / 31. szám
Egység már az egyszerű megtérés is fölszabadítja az elveszett vitalitást, tehát nem illik rá az ászur - lekötött - kifejezés.12] Megjegyzés (Hágáhá) [Annak ellenére, hogy az önkielégítés bűne még a tiltott nemi érintkezésnél is súlyosabb, mégis mivel itt a bűnbe vetett energiának semmilyen befogadója nincsen ki lehet őt menteni a kiipákból. Ezzel szemben a tiltott nemi életnél, ahol a spermában rejlő élet nem vész kárba, hanem azt a másik fél magába fogadja, és így a kiipákat egy már pusztíthatatlan elemmel szaporítja, az éltető energiát lehetetlen kimenteni. A most következő megpedig súlyosabban esik a latban azoknál és nagyobb a vétke [az elkövetőjének], abból a szempontból hogy növéli és sokasítja a tisztátalanságot és sok-sok kiipát szül ezzel - többet mint a tilalmas közösülések során - [mégsem említi szó szerint a Tóra ezt, mint tilalmat] mert a tilalmas közösülések során az ember erőt és hatalmat kölcsönöz egy nagyon tisztátalan klipának, olyannyira hogy már a megtérés sem használ ״felemelni” [vagyis kimenteni] onnan az életerőt, hacsak nem tér meg az ember olyan nagyon nagy szeretettel (áháuá rábá), hogy a vétkek érdémekké válnak számára. [Ezzel szemben az önkielégítésnél igaz megtéréssel, és ha odaadással mondja a alvás előtti Smá Jiszráélt, ahogy ezt Mesterünktől, a szent ÁRItól tudjuk.24 Ahogy erre utalást találunk a Talmudban is25 ״Aki az elalvás előtti Smá imáját mondja, az olyan mintha kétélű kardot tartana kezében...” [a kard egyik élével] megöli a ״külső erőket”, amelyek ״öltözetévé” váltak a [veszendőbe ment] ondóban lévő életerőnek, és [a kard másik élével segít] hogy felemelkedjen az életerő belőlük, ahogy ez ismert a titkok tudói előtt.26 Ez az oka annak, hogy a Tóra nem említi a kárbeveszett ondót mint vétket a tilalmas közösülések között27 -Fogalmak az istenfélelem nem a büntetéstől való féleimet jelenti, hanem az ember ״fél fellázadni a királyok királya, az Örökkévaló ellen, vagy pedig még egy ennél is mélyebb félelem [ill. szégyenérzet vezérli], ami arra viszi az embért, hogy szégyellje magát Isten végtelen nagysága előtt, és ne tegye azt, ami rossz az 0 szemében” {Tánjá 4. fejezet) A Félelemnek is vannak fokozatai (Jirá iláá, Jirá tátáá, stb.). Olám Háászijá — a cselekvés világa, a ״tettek mezeje”. A négy szellemi világ közül a negyedik, a legalacsonyabb rendű, de ezzel együtt a legkézzelfoghatóbb. Ez a világ - Olám házé - ellentétben az Olám bábával, a túlvilággal. A világ amelyben élünk. A kabalisztikus felfogás szerint Isten, aki mindenek felett áll és a világok felett trónol mindörökké - éppenséggel abban leli kedvét hogy ebben a világban legyen ״lakóhelye” tehát hogy az emberek úgy - olyannyira emberi módon - éljenek, hogy a világot megfelelővé tegyék, mint Isten lakhelyének színterét. Dr. Mindéi jegyzeteiben nem tartja egyértelműnek a ״cselekvés” kifejezést. - mivel szerinte, mind a négy világ egyfajta ״cselekvést" jelez -szerinte, az Ászijá a kreatív folyamat (a világteremtés) utolsó fázisát jelzi. Mindéi az angol fordítású Tánjá jegyzeteiben (343. oldal) találó hasonlattal világítja meg a folyamatot: Szeretnék építeni egy házat. A következő négy fázisban kerül kivitelezésre a terv: 1) az ötlet, ami még nem öltött végleges, konkrét formát; 2) gondotataimban a ház konkrét formát öltött (vagyis már tudom pontosan mit szeretnék); 3) egy építészmérnök megtervezi a házat elgondolásaim alapján; 4) a terv kivitelezése, a ház felépítése. Ez a négy fázis felel, meg nagy általánosságban, a Négy Világnak. Áhává Vöjirá - szeretet és félelem - a Tórában, a prófétáknál, a Háláchában és a chászid irodalomban Isten szeretete és féleime, amit a jobb érthetőség kedvéért az emberi szeretet és félelem - illetve a szülők szeretete és tisztelete - jelez, jellemez és tesz érthetőbbé. A kabalisztikus irodalom Isten szeretetében látja a zsidó ember hajlandóságának gyökereit a parancsolatok betartására. A Kábálá különböző kategóriákban variálja a szeretet fokozatait mint áhává rábá (nagy szeretet), áhává bötáánugim (élvezetes szeretet, a fogalom más értelemben, az Énekek Éneké ben fordul elő - 7:7.). Áhává meszuteret (eltitkolt, elrejtett szeretet) és áhávát olám (világot átfogó szeretet), stb. A fogalmak a Tánjá 11. fejezetében fordulnak elő sokszor. Bizonyos nyelvi problémát jelent, hogy a héberben a szeretet és szerelem ugyanaz a szó-áhává. Az angol fordításokban a love kifejezést használják, ami magyarul szerelem (ismeretes az a magyar kifejezés, hogy ״az Isten szerelmére”). Mégsem tartottuk itt ildomosnak a szerelem kifejezést használni. A jirá - istenfélelem - létezik egyszerűbb változatban, és éppen ezért talán csökkentettebb értékű mint az áhává. Nem ugyanaz ha azért teszek valamit, mert félek a megtorlástól, vagy pedig azért mert szeretem Őt és azonosulok vele. Talán nem véletlen hogy amikor a Tóra azt írja, hogy ״és féld Istenedet, én vagyok az Örökkévaló" (3Mózes 19:14.), akkor az Isten kifejezése a hébér Elokim formájában említtetik - ami a hagyomány szerint az Istenség szigorú orcájának kifejezési formája (״Midát Hádin") - míg az Örökkévaló a négybetűs Név megfelelője, ami a könyörületet ״képviseli” az Istenségen belül (״Midát Háráchámim”). Vagyis: Félelem=Élókim. Általában a chászid irodalomban a jirá ról volt szó, amelyek nem tilosak, csak nem isteni szándéktól vezéreltek, hanem az ember vágyainak kielégítéséért teszi őket] ha tiltott étélekről, illetve a törvényekbe ütköző nemi tevékenységről van szó, amelyek a három legtisztátalanabb klipá ból erednek, akkor ezek örökre a ״Külső erőkhöz” kötődnek. Nincs menekvés, csak, az idők végén, amikor [az Örökkévaló] örökre véget vet a ״halálnak” [azaz a tisztátalanságnak] ,18 ahogy azt a próféta mondja19 ״...és a tisztátálán szellemet eltávolítóm a földről”. Vagy pedig az illető olyannyira megtér,20 hogy a vétkek valósággal érdemekké válnak.21 Ez az a megtérés ami [Isten] szeretetéből fakad, a szív mélyéről, nagy vágyakozással és a lélek epekedésével, Istenhez való ragaszkodással, olyan szomjúhozással, Isten iránt, ahogy egy kiszáradt sivatag epekedik [a víz után]. Hiszen ezidáig [a megtérő] lelke egy száraz pusztaságban leledzett - ami nem más mint a szitrá áchrá - abszolút távol az Isteni Fénytői, ezért még jobban vágyakozik [Isten iránt], mint a cádikok lelke, ahogy ezt Bölcseink fogalmazták22 mondván: ״Azon a helyen [szinten] ahol a megtérők állnak [az igazi cádikok nem állnak]”. Erre a nagy szeretetből fakadó megtérésre mondták [bölcseink], hogy a vétkek valóságos érdemekké válnak, mivei csak a vétkek váltották ki a nagy [Isten-]szeretetet.23 Ezzel szemben annál a megtérésnél ami nem fakad ilyen [fajsúlyú, őszinte] szeretétből - annak dacára, hogy azért ez is megtérésnek számit és Isten ilyenkor is megbocsát - a vétkek nem válnak érdemekké, és nem távolodnak el a klipáktól teljesen az idők végezetéig, mikoris [az Örökkévaló] örökre véget vet a ״halálnak”, [vagyis, ahogy RSZ az előbbiekben értelmezte, eltávolítja a tisztátalan szellemet a földről18]. De az életerő ami a kárj baveszett ondóban van, annak ellenére hogy lealacsonyittatott és a három tisztátálán ki ipához csatolta tott - képes felemelkedni onnan, 9
