Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-09-01 / 30. szám
י9 ״Van kézzel írott mezuza is... Egy micve-gyűjtő portréja ott is szükség van mezuzára és tfilinre. Ha a Joint nem ad, ha más zsidó szervezetek azt sem tudják mi ez - akkor itt vagyok én” - mondja reb Náchmán Jichák szerényen. O nem akar kóvedot, alig egyezik bele hogy írjak róla. A végén csak azért áll kötélnek, hogy ezáltál minél többen adjanak neki használt tfilint, mezuzát, amit ő aztán továbbadhat azoknak akiknek hiányzik. ״A zsidóknak van pénzük, és a zsidók szeretik a szép tfilint és a hiperkóser mezuzát, szeretnek egy-két évenként új táleszt venni. Nagyon jó, vegyenek újat, szépet, és adják a használtat ide nekem” - mondja Züssman, aki tudja mit kell tenni velük. * * * Annak illusztrálására hogy milyen közegben fejti ki a bné-bráki ״micve-gyűjtő” tevékenységét, álljon itt a következő történet: Evekkel ezelőtt egy izraeli zsidó Budapestre látogatott. Vitt magával három mezuzát, amiket itt-ott elajándékozott. Amikor kiderült, hogy még egy mezuzára lenne szüksége, bement a volt gettó területén található ״központi” kegyszerkereskedésbe, és kért egy mezuzát. Az eladó eléteti vagy fél tucat szebbnél-szebb mezuza-tokot és bennük - láthatóan papírra nyomtatott - szeletkéket. A ki nem mondott kérdésre válaszolva, azt mondta az eladó az izraeli vevőnek: ״Van, uram, kézzel írott mezuzánk is, csak az nagyon drága”... Naftali Kraus Mezuza ״trade in” Magyarországon nehéz kóser mezuzához jutni és ha lehet is, az nagyon drága. A Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület ebben is segiti érdeklődő hittestvéreket. Nemcsak aránylag olcsón - önköltségi áron - lehet nálunk mezuzákat beszerezni, hanem most új akciót is hirdetünk: Minden hittestvérünk, aki behoz megvizsgáltatni egy régi mezuzát, amit ajtajáról levesz - ha az érvénytelennek (pászul) bizonyúl - fele áron kap egy új kóser mezuzát. Ha valaki négy mezuzát vásárol - hogy minden ajtaján legyen ahogy a háláchá előírja - az ötödiket ingyen kapja. Sechter rabbi adja neki - teljesen ingyen és bérmentve. Reb Náchmán Jichák Züssman 72 évvel ezelőtt született Munkácson. A város akkor éppen Csehszlovákiához tartozott, de a már nem fiatal Züssman jól beszél és olvas magyarul. 1972-ben sikerült alijáznia, feleségével és három gyerekével, és Izraelben a szakmájában, könyvkötőként dőlgozott. Ma már nyugdíjas, a gyerekei megházasodtak, és így egész idejét szent kedvtelésére áldozhatja. Ma már országszerte ismerik, rengetegen megkeresik telefonon és küldik neki az ״árut”. O mindent begyűjt, és aztán szortírozza az anyagot. Van sok tfilin és mezuzá, amiről eleve lehet látni, hogy már nincs mit tenni vele, nem lehet megjavítani. Ezeket egyenesen a genizába küldi, ahol eltemetik őket, mivel a szent betűk akkor is széntek maradnak, ha már nem használhatók, így nem szabad eldobni őket. Azokat a mezuzákat, amelyek első látásra úgy tűnnek, hogy nem eleve érvénytelenek (mint a papírra írott vagy nyomtatott, vagy egyszerűen hamisított mezuzák, amelyekről nem egyszer kiderült, hogy arab diákok írták őket üres óráikban...), elküldi a bné-bráki Peér Intézetbe, ahol ingyen és bérmentve több szempontból megvizsgálják, majd szakszerű korrektúrának vetik alá őket. Ha megkapják a ״kóser” pecsétet, akkor Züssman továbbítja őket - ezek elkerülnek Kelet-Európába, az itt élő zsidók ajtajaira. S ha valaki arra kíváncsi, hogyan tud Oberländer Baruch rabbi, az itteni Chábád küldött, olyan mezuzákat, amelyek Izraelben minimum 30-40 dollárba kerülnek ingyen vagy nagyon olcsón adni - akkor N. J. Züssman tevékenysége az egyik válasz. Nem egyszer maga Reb Jiszráél Jód, a Peér tulajdonos-igazgatója is küld mezuzákat Budapestre. Ez az ő hozzájárulása a magyarországi zsidó újjászületéshez. Utjain már eljutott nemcsak Munkácsra és Ungvárra, de Beregszászra és Lembergbe is. ״Ott is vannak zsidók, A riport alcímét kölcsönbe vettük egy Szimchá Friedmann nevű tel-avivi zsidótól, aki arról volt nevezetes, hogy használt ruhákat gyűjtött, adakozókedvű emberektől - minden mennyiségben- és azokat kiosztotta a nélkülözők között. O szokta volt magát Asz fán- Micuának - micve-gyűjtőnek - nevezni, amikor megkérdezték tőle, mit esinál és miért. Hát igen sokan hódolnak ilyen-olyan gyűjtőszenvedélynek. Van aki lepkét gyűjt, más meg bélyeget. Modern korunk dilije a telefonkártyák gyűjtése. Sok ember meg pénzt szeretne gyűjteni- de ez, sajnos, nem nagyon megy. A bné-bráki Náchmán Jichák Züssman micvákat gyűjt. Ezt az elnevezést én ragasztottam rá, valójában ő zsidó kegyszereket, vallási felszereléseket — nehéz ezt magyarul definiálni - gyűjt, hogy kiossza azokat az arra rászorulók között. Igen ám, de nem itt Izraelben, s pláne nem Bné-Brákban. Ez túl könnyű lenne - no meg itt, aki használ tfilint és táleszt, az nem szeret használtat használni. Az megerőlteti magát - mivel ez a portéka egyáltalán nem olcsó - és újat vesz magának. Ennélfogva Züssman úr külföldre ״exportálja” az általa gyűjtött kegyszereket. Főleg Magyarországra, meg szűkebb pátriájába, Kárpátaljára, ott is szülővárosába, Munkácsra. Ott aztán nagy keletje van a mezuzának, tfilinnek, el is kapkodják tőle, hálásak is neki az ottani zsidók. A legnagyobb sikere azonban Magyarországon van. Ez nem is csoda, hiszen a százezernyi zsidó között most már sok van, aki hajlandó kitenni a mezuzát az ajtajára, reb Náchmán Jichák Züssman összeszed több bőröndre való használt tfilint és mezuzát - megvizsgáltatja őket, kóserek-e — és kétszer évente útra kel. Az irány - Budapest, majd onnan Munkács, vagy ahogy ő mondja - Minkács. Debrecenbe kéne menni Az elmúlt évben 111 pár tfilint szedett össze és adott tovább azoknak akiknek szükségük volt rá. Több mint 100 tálesz és sok száz mezuza talált gazdára Züssman közvetítésével. Érdekes módón az általa kiosztott táleszok nem használtak, hanem vadonatújak. Ezékét egy bné-bráki kegyszer-kereskedő, a vizsnitzi sikunban élő és működő
