Egység, 1997 (28-31. szám)
1997-09-01 / 30. szám
KÖNYVISMERTETŐ (NAGY)MAGYARORSZÁG ZSIDÓ BÖLCSEI ÉS RABBINIKUS IRODALMA - 1421-1944 Ebben a számunkban mellékletként nyújtjuk át olvasóinknak az 5758- os év teljes zsidó naptárát. A szombati gyértyá/c című külön mellékletet, a szerkesztőségben lehet kérni. A szerkesztőség, a Chábád Lubavics Egyesület és Oberländer Baruch rabbi üdvözli a lap olvasóit és az összes magyarországi zsidót a hagyományos újévi üdvözlettel: הנשל. הבוט ובתכת kettőt? Itt még a nyelvi torlaszról sem lehet szó, hiszen ezek a művek nem magyaml jelentek meg. A könyv csak érintőlegesen beszél - egy fejezet a tízbői - a szakadásról, az ortodox-neológ ״háborúról”, annak kiváltó okairól és jelentőségéről és lehet hogy helyesen teszi ezt, mivel ma a Holocaust után, ״nincsenek Magyarországon sem ortodoxok sem neológok, hanem csak alig-zsidók” (ezt a szigetszatmári rebbe mondta híveinek, akik, a 90-es évek elején, arról panaszkodtak neki, hogy a pesti ortodox sakter - horribile dictu - ״vág a neológóknak is”!). A páratlanul értékes művet a Máchon Jeruzsálem (Jeruzsálem Intézet ún. ״magyár osztálya”, Mifái Moreset Jöhudé Hungária, adta aki, Joszéf Buxbaum vezetésével. A kötet végén ott van az elhunyt szerző-szerkesztő, J. J. Kohén Előszava magyaml is, Túrán Tamás fordításában. A könyv emléket állit a Csengeri családnak - üknagyapától az Auschwitzban elgázosítottakig - és J. Buxbaum köszönetét mond Csengeri (Jehuda) Imrének, aki ezúttal is kitett magáért és anyagilag lehetővé tette a kötet megjelenését. Cháchmé Hungárjá vöhászifrut hatoránit bá - 1421-1944, Szerkésztette: Jichák Joszéf Kohén. Kiadta: Máchon Jemzsálem, 1997 Naftali Kraus 5 sék be a lányt, hogy elvehesse. A kérdéseket - amelyek a 19. század végén datálodnak - általában liberálisan kezelték a rabbik - természetesen ortodox rabbik -, sokkai liberálisabban mint ma... Természetes hogy a gáluti élet felvet olyan vallási problémákat amelyek ma Izraelben ismeretlenek. Mi van, ha a katolikus körmenet során a papok azt követelik, hogy az üzletek kirakataiban gyújtsanak gyertyákat? Kik? Természetesen a zsidók, hiszen az övék az üzletek? Mi ilyenkor a teendő? És szabad-e nemzsidó templomba belépni, ha ott valamilyen hazafias összejövetelt tartanak? A szerző megjegyzi, hogy a magyar zsidók hazafiassága - az ortodoxoké is! - sok bonyodalom forrása volt... Az első könyv - majd többszáz éves szünet A Tóra-irodalom első magyarországi megjelenése 1421-re datálódik, amikor a nagyszombati (Tyrnau) Reb Ajzik könyve, ״Az országok vallási szokásai”, megjelent, előbb kézzel írott másolatokban, majd a nyomda elterjedése után nyomtatásban is - héberül, majd jiddisül. Ezután 200 év szünet következett - a háborúk miatt amelyek három részre szakították Magyarországot, mondja J. J. Kohén - és aztán újabb 50 év amíg megjelent, a 17. század közepén egy Széfer Smot című könyv, melynek szerzője Szimchá Hákohén, egy ״vegyes” - áskenázszfárd - házasságból származó zsidó volt. Innen tovább a könyv sok neves vallásfilozófiai, hitbuzgalmi és főleg responzum jellegű művet ismertet, csak az nem derül ki hogy ezek legtöbbje miért nem ismert a zsidó világban, kivéve a Chátám Szófért és még egytói, valamint a jeruzsálemi új jisuu határainak kiterjesztői, szinte egytől-egyik vallásos magyar zsidók voltak. Ős-új problémák -ős-új megoldások A közel 200 oldalas Bevezetőben a szerző bőven merít a korabeli responzum könyvekből, amelyekből a legtöbbet lehet tanulni a kor zsidó közösségének életéről. Zsidók és nem-zsidók viszonyáról, később a reformtörekvésekről, majd a zsidó ימכח הירגנוה תורפסהו תינרותה הב ללוכ אובמ לודג ובו רואית תולאשה ןמוהש ןמרג ירפסב ת״ושה לש ימכח הירגנוה תורפסהו תינרוצה הירגנוהב תנשמ א״פק )1421( דעו האושל ד״שת )1944( קזוצי ףסוי ןהכ לעפמ תשרומ תודהי הירגנוה ןוכמ םילשורי • ז-נשת mesterekről és kereskedőkről, akiknek ügyes-bajos dőlgai voltak nemzsidókkal, mit szabadott nekik tenniük és mit nem, mikor volt szabad egy zsidó tetőfedő mesternek a keresztény templomtetőt felújítania, úgy, hogy ne ütközzön vallási tilalmakba. Vagy a betérési problémákról, amelyek már évszázadokkal ezelőtt előrevetítették a ma árnyékát; ha egy zsidó férfi nemzsidó nővel él együtt és gyerekeik is vannak - szabad-e, kívánatos-e betéríteni a nem-zsidó felet, és kell-e tartani attól, hogy amaz érdekből akar betérni. Vagy ugyanez az eset de fordítva: az asszony zsidó, özvegy aki összeállt egy nemzsidóval, és most az be akar térni... vagy egy jómódú kereskedő, kinek házában dolgozott egy jó eszű nem zsidó cselédlány, akit a gyerekek nagyon szerettek, és amikor a feleség meghalt, kérte a rabbikat térítNagy-Magyarország térképét manapság már csak vallásos zsidó kiadványokon lehét látni, olyanokon mint ez amit most a kezünkben tartunk. Ha a magyarországi jesivákról van szó, vagy nagy rabbi-dinasztiák élettörténetéről és családfájáról, egy szerző sem fog lemondani a pressburgi (Pozsony) jesiváról, ahol a Szófér család ״uralkodott”, vagy a dési Panethokról, nem beszélve a híres hunfalvai jesiváról, csak azért, mert Trianonban valaki elhatározta, hogy ezentúl Pozsony Bratislava lesz, Hunfalva pedig Huncovce. így ez a monumentális, nagyformátumú, közel 700 oldalas hébemyelvű mű- amely folytatása és kiegészítése a nyolc évvel ezelőtt napvilágot látott ״Erdély zsidó bölcsei” című kötetnek - szintén a ״történelmi” Magyarországot veszi alapul, amikor az ott évszázadok óta folyó és a Holocaust által megszakított zsidó kultúráról, irodalomról és annak művelőiről számol be. Ez a kultúra és irodalom- amit itt a most fél éve elhunyt tudós szerző, J. J. Kohén tudományos szinvona- Ion ismertet - természetesen vallási és vallásos kultúra és irodalom. Ebben kultúrában és irodalomban azonban igen sok minden benne van: a responzumok ismertetése során feltárni egy ismeretlen világ, a magyarországi zsidó emberek naivan hívő és odaadóan istenfélő, Jeruzsálem után epekedő világa, amelyben Cion nem politikai ״izmus” volt, hanem lelki szűkséglet, az elgyötört szív vigasza és reménysége. Aki ezt a kötetet figyelmesen áttanulmányozza, már nem fog csődálkozni azon, hogy a Natonak féle Chibát Cion megelőzte Herzl Tivadart és hogy Petách Tikvá megalapí
