Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-12-01 / 27. szám
Egység A bibliafordítások történetéből A Chábád-Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, amely kiadványaival a háború utáni magyarországi zsidó könyvkiadás élére került, nem sokkal az új magyar fordítást tartalmazó kétnyelvű imakönyv, a ״Sámuel imája” megjelenését követően ״Zsidó Biblia” címen imponáló kiadásban újra közreadta a ״Hertz Bibliát”. Az öt kötet tulajdonképpen a Tórát tartalmazza héber és magyár nyelven, bőséges magyarázatokkal. Miért kapta a ״Biblia” címet? Talán azért, mert a kiadó szándékai szerint ez a gyönyörű kiállítású, művészi illusztrációkkal gazdagított, felbecsülhetetlen értékű kiadvány kezdetét jelenti egy hatalmas vállalkozásnak, - a teljes zsidó Biblia új magyar fordításának. A könyv megjelenése jó alkalom arra, hogy röviden áttekintsük a bibliafordítások történetét. Aíidrásokhoz hasonló hosszabb-rövidebb történetek beiktatása az egyes részek megvilágítása, érthetőbbé tétele céljából. A Biblia görög nyelvű változatai Septuaginta (LXX). A szó jelentése: 70. A Talmud (M’gilá 9a.) és az évszázadok óta közismert ún. Ariszteasz-levél szerint 70, vagy 72 zsidó tudós készítette a hébér Szentírás görög fordítását az egyiptömi Pharosz szigetén, Alexandria szomszédságában, II. Ptolemaiosz Philadelphosz (i.e. 285-246) utasítására. A király udvarába rendelt hetvenkét nagyhírű tudóst Jeruzsálemből, hogy elkészíttesse velük a Tóra tökéletes görög fordítását. Bár a rabbik egymástól teljesen elkülönítve dolgoztak, a munkájuk végeztével összehasonlított görög szövegek egymássál azonosak voltak. Az ezt követő két évszázadban ugyanott elkészült a héber szöveg további részeinek és néhány nem-kanonikus könyvnek a fordítása is. E könyveket, a hozzájuk csatolt néhány görög nyelven írt apokrif könyvvel együtt nevezik Septuagintának, pontosabban ״interpretatio septuaginta seniorum”-nak: a ״hetven öreg fordításáénak. A fordítást a világhírű királyi könyvtárban őrizték. Latin fordítások A korai latin Szentírás-fordításokból sok töredék ismert, de egyetlen teljes bibliakézirat sem maradt fenn ebből a korszakból (i.sz. III. sz.). Az ismert latin szövegrészek szinte mindegyike a görög Septuagintából készült fordítás, így csupán másodlagos származéka a héber eredetinek. A IV. század vége táján gyakoriakká váltak a rontott szövegmásolatok, és a különféle ״szövegváltozatok”. Egyautentikus latin bibliaszöveg elkészítésére vállalkozott Jeromos (Eusebius Hieronymus) kb. 345-420, a korabeli Európa legismértebb Biblia-tudósa, I. Damasus pápa titkára, aki magas színvonalon ismerte a latin, görög és héber nyelvet. A Szentírás eredeti héber szövege, valamint a Septuaginta görög szövegében fellelhető eltérések összevetése révén teljesen új és hiteles latin fordítást készített a ״Hebraica veritas”, vagyis az ״igaz héber szöveg” alapján. Szövegfordítása, az Újszövetség (Újtestamentum) ugyancsak általa javított szövege, és egyes apokrif iratok kanonizált változatai alkotják a Vulgatát, azt a szövegváltozatot, amelybői a nyugat-európai nyelvek legkorábbi bibliafordításai is születtek. A héber ״tárgum” szó fordítást jelent, a rabbinikus szóhasználatban azonban a ״tárgum” speciálisan a Tóra, illetve a Szentírás egyéb könyveinek arám fordítását jelöli. Kezdetben a tárgum csupán szóbeli rögtönzés volt, nem pedig írott, általánosan elfogadott szöveg. A tóraolvasó mellett állt a turg’mán (m’turg’mán), vagyis a ״hivatásos”, vagy ״hiteles” tolmács, a fordító, aki a Tóra egyegy versének héber nyelvű felolvasása után nyomban lefordította a szövegrészekét arámra. Később megjelentek az írásos tárgumok, melyek legismertebbje a Tórának, Mózes öt könyvének babilóniai tárgumja, amely Onkelosznak, a prozelitának nevéhez kötődik (Tárgum Onkelosz). A Tóra e legpontosabb arám nyelvű fordítását azután is olvasták, tanulmányozták, hogy a keleten maradt zsidóknál az arám, mint köznyelv átadta helyét az arabnak, míg a nyugatra szakadt zsidóság átvette az európai nemzeti nyelvek egyikét-másikát. A Tárgum Onkelosz mellett más arám változatokat is ismerünk, köztük a Jeruzsálemi Tárgum I-et (״Jonátán ben Uziél Tárgumának”, illetve ״Pszeudo-Jonátánnak” is nevezik), vagy a korábban csak töredékesen ismert Jeruzsálemé Tárgum Il-t (״Töredékes Tárgum”), melynek néhány évtizede felfedezték teljes szövegét. A Tóra mellett készültek arám tárgumok a Prófétai Könyvekhez (N’viim) és a Szent iratok (K’tuvim) többségéhez is. A tárgumok lényegüket tekintve parafrázisok, vagyis az eredeti szövegnek tartalmilag pontos, de a szerző, vagyis a fordító saját szavaival történő űjrafogalmazásai, egyben értelmezései, helyenként magyarázatokkal. E parafrázisok közös jellemzői többek között az Istent aposztrofáló, vagy ábrázoló részekben az antropomorfizmusok kiküszöbölése; a A hajdani idők bölcs rabbijai úgy magyarázták, hogy a Tórát, szent tanításunkat, melyet Izrael népe nagy örömmel vett át a Teremtőtől a Szináj-hegy lábánál, kézdetben az egész emberiségnek szánta az Örökkévaló. A Midrásból is tudjuk, hogy a Tórát először más népeknek kínálta Isten, de Ézsau, Ismáél, és a többi nemzet nem mutatott hajlandóságot arra, hogy lemondjon a Tízparancsolat által tiltott vétkekről, az emberélet kioltásáról, az erkölcsi tilalmak áthágásáról. Józsua, mikor Izrael földjére lépett ״... felírta ott a kövekre Mózes törvényének a mását...” (Józsua 8:32.). Bölcseink szerint a felirat nemcsak az eredeti, vagyis héber nyelven volt olvasható, hanem a világ minden más nyelvén is, így a Föld népei megismerhették Szentírásunkat. A korai bibliafordítások azonban elsősorban nem a távoli népeknek, hanem azokhoz a zsidókhoz szóltak, akiket a történelem viharai távol sodortak az őshazától, s a távolban, vagy a Szentföldre visszatérve már kevésbé, vagy egyáltalán nem értették a hébert. Ezráról, az ״írástudóról” (i.e. V. század) tudjuk, hogy ״... az egész nép szeme láttára nyitotta fel a könyvet... és a leviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt. Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat” (Nechemjá 8:5-8.). A régi idők rabbijai szerint ״értelmezéssel”, vagyis a héberrel rokon arámi nyelvre történő fordítással olvasták a Tórát. A héber nyelv ekkorra már elvesztette köznyelvi funkcióját. Ahhoz, hogy Isten szavát, Tóráját megértse a kevésbé művelt tömeg, a tanulatlan embér is, a Tóra és a prófétai könyvek zsinagógai felolvasásakor az eredeti szőveget a köznyelvre, vagyis arámra (majd később más nyelvekre, pl. görögre, perzsára, stb.) is le kellett fordítani. 4
