Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-09-01 / 26. szám
Egység És így tovább (1. Cassuto részletes tárgyalását az Enciklopédia Mikraitban 1. kötet, 307. o. és köv.). Mindezek az értelmezések lehetővé teszik, hogy összetett szófűzésben (és csak ott) nem személynévnek, hanem mint a héber a ״bénoni” forrnával teszi, melléknévnek vegyük a Tétragrammatont. Ezt a merésznek tekinthető felfogást, véleményem szerint, a táámim is alátámasztják. A Sémában és másutt is a Hasém Elokénu mérchá tipchával van jelölve, ami kizárja az alany-állítmány formát és az alany-értelmező formára utal. Bármily csábító és ״költői” a Hertz-féle két részből álló hitvallás, szerintem sem az alaktani, sem a táámim által jelzett mondattani szófűzés azt nem igazolja. S. Sároni (Omer, Israel) Majd azokhoz a növendékekhez fordul, akik chászid-családból szármáznak, vagy akik ennek a rendszernek a tanát el akarják sajátítani. Ezeknek a következőket ajánlja: ״Elül és tisri hónapokban kettenhárman álljanak össze, tanuljanak a chászidizmusra vonatkozó fejtegetést és állapítsanak meg pontos időszakot az átismétlésre. Erev Ros Hásáná minchája előtti egy órával, egész az ünnep kimeneteléig, a szabad időben állandóan mondjanak T'hillimet (Zsoltárokat), hogy egyáltalában ne juthassanak profán beszélgetéshez. Ne dohányozzanak az ünnep napjain. Erre a két napra szervezzék meg az állandó, éjjel-nappali T’hillim-mondást, lehetőleg tíz-tíz tagból álló csoport recitálja azt két vagy három órát fölváltva, úgy hogy ez a láncolat az egész ünnepen meg ne szakadjon.” ״A jesivák növendékei, az erkölcsi világrend oszlopai, egyesüljenek, együttes erővel tanuljanak, és mindegyik igyekezzék a gyakorlati életben működő hozzátartozóit és ismerőseit arra indítani, hogy a mindennapi Tóratanulásra valamennyi időt szakítsanak.” A buzdító felhívás így végeződik: ״Kívánok szeretett és drága nővéndékek, nektek, szüléiteknek, testvéreiteknek és családotoknak jó és kellemes évet testiekben és szellemiekben. Barátotok, aki megáld benneteket, határtálán szeretettel:” Jószef Jichák (Schnéursohn) (Zsidó Újság, 1937. szeptember 5., erev Ros Hásáná) hol a Tetragrammaton Izrael Istenének nevét jelzi, mi is az elfogadott magyar változathoz ragaszkodunk. Csak a ״Hasém Elokénu” szófűzésben tértünk el ettől, nemcsak a Sémában, hanem az áldásokban és az Ámidában is. Ezt a következőben szeretném megindokolni. Minthogy nem tudjuk, mi volt a szó eredeti kiejtése, nem lehetünk biztosak a szó alaktani forrnájában sem, bár az mindenesetre igealaknak tűnik. Erre mutat 2Mózes 3:14. is, tehát jövő idő, személy, és a Tetragrammatonban 3. személy. Ennek értelmezése a hé-jod-hé gyök különböző alakzataihoz (binjánjaihoz) alkalmazkodhat: 1. Aki mindég létezik; 2. Aki megjelenik (Gesenius); 3. Aki jelen van (Bráchot 9b.); 4. A Teremtő, ki megjeleníti a világot. talmazza, célzásnak vette elül hónapjára és így fordította: ״Ha elulban időt szánunk rá, hogy megcsináljuk a lélek számvetését, akkor kétszeresen tértünk meg”. Mert a Ros Hásáná jelenti az egyetemleges megtérést, amikor Isten világuralmát magunkra vállaljuk, a Jóm Kippur pedig jelenti az egyéni megtérést, s ezen kétszeres megtérés függ a lelki számvetéstől, amit az ember esinál elül havában. A fordító válasza A Tetragrammaton, a négybetűs Istennév, melyet még kiejtenünk sem szabad, a Biblia egyik legnagyobb rejtélye. Sok száz év kutatásainak eredménye még az eredeti kiejtésben sem tudott megegyezni. Már az első fordítások is a mai liturgikus szóhasználatot (Adósem) tükrözik vissza: Kyrios, Dominus..., csak úgy mint a maszoretikus pontozás, mely hol szegol-(chátáfszegol)-cholám-chirik, hol pátách(chátáf-pátách)-cholám-kámác, s aszerint ejtjük ki az imában. Mennyivel nehezebb hát a szó értelmét megvilágítani. Míg a Holländer úr által előnyben részesített angol fordítás (the Lord) a pontozás értelmezését fogadja el, a francia (״Etemel”) és magyar hagyomány a szó feltételezett jelentését követi. Fordításunkban, azokon a helyeken, Érdekes felhívást kaptunk. A feladó Joszéf Jichák Schnéursohn, lubavicsi rebbe (címe: Otwock, Prusa 6, Polen), akit tudvalevőleg kiutasított a szovjet zsarnokság, mert a kormánytilalom ellenére jesivát tartott fenn és Tórát tanított. Most Lengyelországban lakik és igyekszik ősének, Reb Snéur Zálmán Ladier-nek, az ún. ״Ráv”-nak, chászidikus rendszerét terjeszteni. írja 60 évvel ezelőtt a Pesten megjelenő Zsidó újság (szerkesztője Groszberg Jenő ortodox rabbi). A rebbének, Bécsben lévén, alkalma volt magyarországi rendszerű jesivát járt ifjakkal összejönnie. Viselkedésük és gondolatviláguk annyira megtetszett neki, hogy a közelgő ünnepek alkalmára felhívást bocsátott ki a magyar és szlovák jesivák fiatalságához. A szózat szívhezszóló szavakkal beszél arról, hogy: ״Elül hónap az előkészítés hónapja, hogy méltóan fogadhassuk az új esztendőt, amely váljon számunkra testi és lelki szempontból áldássá.” A rebbe közli családi tradícióként a Báál Sém egyik Tóra-magyarázatát, amelyet elül újholdjának megáldásánál mondott. ״Lülé hiszmaamónü, ki ató sávnü ze páámójim”, ״Ha nem késlekedünk már kétszer is visszatértünk volna” (1 Mózes 43:10.). Ezt a verset úgy magyarázta, hogy az első szót mely ״elül” betűit tar״Határtalan szeretettel״ A lubavicsi rebbe, Joszéf Jichák Schnéursohn, felhívása magyár jesiva növendékekhez 1937-ben, a Zsidó Újság által 5
