Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-03-01 / 23. szám
_______________KÖNYVISMERTETŐ \ A KIAPADHATATLAN FORRÁS olvasója számára élvezhető formába öntött történeteivei. Az elénk tárt chászid történetekről szólva mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy nagy többségük itt jelent meg először magyar nyelven. Ennek jelentőségét nem tudjuk eléggé hangsúlyozni. A chászid rebbék tanító célzatú meséi, történetei korábban sem voltak teljesen ismeretlenek a magyarul olvasók körében. Martin Buber ״Száz chászid történet” című gyűjteménye (ford.: Pfeiffer Izsák. Bp. 1943) révén némi bepillantás nyílt a chászid gondolkodásmódba, a chászid rebbék és környezetük mindennapjaiba. 1995. végén, jelent meg az Atlantisz Kiadónál Buber teljesszövege (Haszid történetek, 1-2. Ford.: Rácz Péter.) E könyvekek említésekor elkerülhetetlen, hogy röviden összehasonlítást tegyünk Naftali Kraus műve (művei!) és Martin Buber chászid irodalmi feldolgozdsai között. Nyomban két alapvető különbségre figyelünk fel. Buber gyűjteményében a történetek ötletszerű témák, modem kifejezéssel élve ״címszavak” szerint követik egymást, az olvasóra bízva, hogy miként értelmezi, ״hasznosítja” azokat. N. Kraus viszont tudatosan szem előtt tartva olvasójának igényét, illetve szükségletét a tanulásra, fejlődésre, - a Tóra egy-egy szidrájának (heti szakaszának) szellemesen megfogalmazott, egyetlen mondatba tömörített mondanivalója köré szövi a történetet, amit megelőz a szidra legjellemzőbb részletébői vett idézet. A másik nem kevésbé lényeges különbség a felfogásban mutatkozik. Buber kívülállóként, a tudós objektivitásával tanulmányozta a chászidizmust. A történetekét pedig nem eredeti formájukban és főleg nem eredeti szellemiségükben tolmácsolta, hanem saját korának átlagos európai gondolkodás-sémáihoz igazítva. templom jöhetett létre, hogy a lubavicsi rebbe küldötte itt tevékenykedhet közöttünk, írásaival és látogatásaival, személyes megjelenésével elhozta Magyarországra az élő chaszidizmus légkörét. A chaszidizmus, a zsidóság újkori történetének legkiemelkedőbb, és bátran állíthatjuk, hogy leghatásosabb, legeredményesebb szellemi mozgalma, 18. századi kibontakozása óta azt tanítja, hogy Isten mindenhol és minden létezőben jelen van. Ez azt jelenti, hogy mindenben és mindenkiben eredendően benne rejlik a jó, hiszén Isten mindent átható jelenlétéből ez természetszerűen következik. A vallásos élet, a micvák teljes értékű gyakorlásának képessége nem csak a tanult bölcsek, az írott- és Szóbeli Tanításban szüntelenül búvárkodók, a szentéletű rabbik privilégiuma, hanem a tanulatlan, kevés ismerettel rendelkező kétkezi munkásember, az ״ám há-árec” lehetősége is. Aki valóban szeréti Istent, az szereti az embért is. Még a bűnösöket, a helytelenül cselekvőket is szeretni kell, mert bennük is megtalálható az isteni természét szikrája. A micvákat és egyéb vallásos cselekedetekét odaadó lelkesedéssel kell végeznünk, mert a csupán gépiesen véghezvitt jócselekedetnek, a lélektelenül elmondott imának csekély értéke van. Nincs szükség a világtól elvonuló aszkétikus életmódra, ״Minden utadon gondolj Rá, és O egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 5:6.), vagyis bármit teszel, ha igaz szívvel cselekszed, Isten közelébe kerülhetsz. Ebbe a szellemiségbe, ebbe az életszemléletbe enged bepillantást Naftali Kraus elbűvölő stílusban megfogalmazott és minden hatóbb, sokrétű értelmezéséhez. Még az az érdeklődő is, aki nem vallásos célzattal, hanem csupán irodalmi kuriózumként veszi kezébe a kötetet, egy-két chászid legenda, frappáns történet elolvasása után ugyancsak megelégedetten állapíthatja meg, hogy igazi ״csemegéhez” jutott. Egyetlen kötetben találja összegyűjtve és Mózes Öt Könyve főbb részei alapján téma szerint csőportosítva, a két Talmud, valamint a chászid bölcsek kincseinek legjavát. A mű szaklektora, J. Z. Moskovits professzor, Az Atyák Példázatai 5:25. egy mondatával kezdi bevezető sorait: ״Forgasd azt és forgasd azt [vagyis a Tórát], mert minden benne van!” és hadd folytassuk tovább: ״Benne búvárkodj, öregedj és vénülj belé, és tőle el ne mozdulj, mert nincs neked mértéked, mely annál jobb volna." (Pollák Miksa ford.) Naftali Kraus legutóbbi könyve és az ״Ősi Forrás” sorozat korábbi kötetei is ahhoz nyújtanak felbecsülhetetlen segítséget, hogy az Atyák tanításait megfogadva minél eredményesebben tanulmányozhassuk legfőbb ״mértékünket”, a Tórát. A kötet szerzője, akinek jelentős szerepe van abban, hogy Budapesten lubavicsi A magyar nyelvű zsidó vallásos és ismeretterjesztő irodalomban új korszak kezdetét jelezte Naftali Kraus könyveinek magyarországi megjelenése.Műveit nemcsak azért érezzük újszerűnek, mert előtte ebben a műfajban nemigen születtek eredeti alkotások, hanem legfőképpen azért, mert a témát megközelítő és feltáró módszere korábban ismeretlen volt mifelénk. A szerző életútjából és vallásos elkötelezettségéből, vagyis a chászid életvitelből és a chaszidizmus tanításainak megélt gyakorlatából adódik könyveinek sajátos szelleme és hangulata. Ennek tulajdonítható az a valóban egyéni előadásmód, ami szinte észrevétlenül ragadja meg olvasóját és bilincseli saját életszemléletének, a lubavicsi rebbék tanításainak szellemiségéhez. Naftali Kraus írásai az emberi agynak nem csak a rendszerező és elraktározó funkcióját működtetik, hanem elsősorban gondolkodásra, továbbgondolásra és megértésre serkentik, mert elbeszélő készsége és a magyarázatként, illusztrációképpen kiválasztott történetek, példázatok az emberi lélek alapos ismeretéről tanúskodnak, - tehát biztosan elérik céljukat. Naftali Kraus az olvasó lelkén, érzelmein keresztül közelíti meg a racionális gondolkodást és így nyeri meg a zsidóság kifogyhatatlan szellemi kincseinek csodálójává, vagy éppen elkötelezett hívévé. ״Mózes Öt Könyve a haszid folklór tükrében” címmel jelent meg az ״Ősi Forrás” sorozat 5. kötete (amelyet hisszük, hogy még sok más követ!). A könyvet átlapozva rögtön érezzük, hogy régen várt útmutatót kaptunk a Tóra tanulmányozósához, tanításainak mélyre5
