Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-09-01 / 26. szám
Egység dezd meg önmagad: - Tényleg itthon érzem magam? Megteszek minden tőlem telhetőt a család és az otthon érdekében? Jól érzik magukat nálunk a vendégek? S mindenekfölött: otthon érzi-e magát az Örökkévaló az én otthonomban? A New Yorkban nemrég megjelent best-seller alapján, amely a Rebbe beszédeinek válogatását tartamazza: Simon Jacobson, Toward a Meaningful Life, William Morrow and Company, 294 oldal. Mázál Tov! !לזמ בוט Borbély Gábornak és Andreának, valamint Serebrenik George-nak és Peresztegi Ágnesnek, teljes szívből gratulálunk gyermekeitek születése alkalmából. Adja a Mindenható, hogy ״érjenek meg a Tóra-tanulásra, a jó cselekedetekre és a házasodásra”, és okozzanak sok örömet szüleiknek. Baruch és Batsheva Oberländer Otthon érzi magát nálam Isten? Való igaz: a szülői felelősség nagyon szerteágazó. Tudatában kell lennünk e felelősség fontosságának. Az igazi otthon megteremtése komolyan veendő feladat, sokkal komolyabban veendő, mint az a munka, amit a megélhetésért nap mint nap végzünk. A kenyérkeresetre végül is számos lehetőség van, de igazi otthon felépítésére csak egy. Minden igazi otthon egy-egy mikrokozmosz a világmindenségben, miáltal az egész világmindenség az Örökkévaló otthona. Az otthon, a család harmóniája kisugárzik a családok és a közösségek, s végső soron a nemzetek harmóniájára. Ha vérrokonok között nincs harmónia, hogyan teremthetnénk harmóniát idegenekkel? így hát mikor legközelebb leülsz otthon a nappaliban vagy együtt ebédelsz, vacsorázol a családoddal, kérHa még egyszer láthatnám... A Rebbe az 1920-as évek végén, huszonhat éves korában kénytelen volt megválni a szüleitől, csak 1947-ben találkozott újra anyjával. Az apja akkor már három éve meghalt. A Rebbe addig számos alkalommal adott kifejezést szívfájdalmának, hogy oly sok esztendőn át nem volt lehetősége leróni a szüleit megillető fiúi tiszteletet. Mikor oly sok évi távoliét után találkoztak anyjával, húsz percig egyetlen szó nélkül, összeölelkezve álltak. A Rebbe ezek után mindennap meglátógáttá édesanyját, késő délutánonként elsétált hozzá, teát készített neki, beszélgetett vele. Nem sokkal azután, hogy édesanyja 1964-ben meghalt, egy tizenéves lány fordult a Rebbéhez tanácsért: az anyjával támadt nézeteltérése. A lány azért haragudott, mert az anyja szerinte nem adott neki elég pénzt. A Rebbe szomorúan válaszolt neki: ״Én az idén vesztettem el az édesanyámat. Tudod, mennyi pénzt adnék, csak hogy még egyszer láthassam? Te az édesanyád mellett élsz, s mégis hagyod, hogy a pénz éket verjen közétek.” Párizs, 1947: A rebbe a chászidokkal együtt ünnepli édesanyja kiszabadulását a Szovjetunióból hogy ״az asszony bölcsessége építi az otthont”. Az emberi természet igazi értője az anya; ösztönösen tudja, mi a jó az otthon és a család számára. Míg a férfi gyakran viaskodik a külső démonokkal, az asszony a belső jósággal törődik. Ő a család gyámolítója, ő védnököl minden fölött, ami tiszta és szent az Örökkévaló világában. Az apának, noha a család anyagi terheinek legnagyobb része legtöbbszőr az ő vállát nyomja, sosem szabad elfelejtenie, hogy életének középpontja az otthona és a családja, s nem a munkája vagy a barátai. A munka csupán eszköz, amelynek révén az igazi otthon és család megteremtéséhez szükséges pénz előteremthető. Időt kell fordítania gyermekeire, meg kell beszélnie oktatásukat. Férfiassága igazi bizonyítéka, ha az erő s a kötelességvállalás eleven példáját mutatja. A családtagoknak fel kell nézniük az apára, bízniuk kell benne, hogy mindig megvédi őket, kiáll értük, s kielégiti szükségleteiket. Az anyának és az apának tiszteletben kell tartania egymás szerepét, s alkalom adódtával készségesen ki kell segíteniük egymást. Ha az anya és az apa viszonya ezen a kölcsönös tisztelétén és segítőkészségen alapul, nyílvánvaló, hogy ezt a viselkedési formát gyermekeik is eltanulják tőlük. A gyerekeket ösztönözni kell, hogy a család életének minden mozzanatából vegyék ki részüket. Az idősebb gyerekek segíthetnek húgaik és öccseik gondozásában, miáltal nem csupán szüleik háláját és köszönetét nyerik el, hanem meg is tanulnak szeretetet adni egy náluk fiatalabb és több segítségre szoruló társuknak. Szülő és gyermek között természetes a szeretet. Látnunk kell azonban, hogy a gyermekek szüleik szeretetét magától értetődőnek tekintik. Tudjuk, hogy a lázadozásra is hajlamosak, ha a szülők megkövetelik tőlük a szeretetét; ajánlatosabb tehát megtanítani őket, hogyan szeressenek valakit, aki náluk sokkalta különb: az Örökkévalót. Az üzenet, amelyet a gyermeknek a szüleitől kell hallania, így szól: ״Ne azért tisztelj engem, mert olyan kiváló vagyok - az Örökkévaló miatt tisztelj engem. Ahogyan az Örökkévaló a nagyszüleiden keresztül adott életet nekem, úgy adott általam neked.” A szülőknek természetesen előbb önvizsgálatot kell tartaniuk, hogyan bánnak ők a szüleikkel, s különösképp a gyerekek előtt. Aligha várhatjuk el gyermekeinktől, hogy hallgassanak ránk, ha személyes példánkon keresztül az ellenkezőjére tanítjuk őket. 3
