Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-07-01 / 25. szám
Tánjá - A közepesek könyve 4. 0 Irta a ljadi Snéur Zálmán rabbi, Naftali Kraus fordítási kísérlete és ezt kiegészítve, elmagyarázza a szerző, hogy a Chochmá (amit hozzávetőlegesen Bölcsességnek fordítunk) tulajdonképpen az emberi ész lényege, vagyis az értelem felvillanása, ami ha leülepszik és megállapodik akkor lesz a Biná - maga az értelem - míg a kettő kapcsolatából - apa-anya viszonyából - születik a Dáát, amit jobb híján tudásnak fordítunk, bár ez nem fejezi ki pontosan a fogalmat. Ebben benne foglaltatik a Cheszed és a Gvurá (kegy és erő) tulajdonsága; ezek Isten szeretetének és féléimének a kiváltói, ill. “alapanyagai”, míg a többi “tulajdonság” ezek elágazásai csupán. [Rabbi Menáchem M. Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe, Rövidítések és megjegyzések című könyve (Kicurim Vöheárot) alapján.] A Tánjá vagy ״A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, ״bibliája”. A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzetekét és a fogalmak magyarázatát a fordító írta. A harmadik fejezet dióhéjban: A szerző tudatja velünk, hogy a lélek összetevői, az ún. “Nefes, Ruách és Nesámá” és ezek mindegyike, tíz ismérvvel, ill. tulajdonsággal rendelkezik: a három “anya”, vagyis a Chochmá, Biná és Dáát és a hét “dupla” (lásd az előző fejezet jegyzeteit) amelyek a hét alapvető midá (tulajdonság), amelyek a Cheszed, Gvurá, Tiferet, Necách, Hód, Jeszod és Málchut (lásd mint fent). Ezzel együtt .ד״נ LIQQUTÉ AM ARIM [Tanya] di RABBI SCHNEUR ZALMAN DI LIADI ם״גבנ Traduzionc daU'ebraico a cura del Rabbino G. M. GARELIK con l’Introduzione, il Glossario e le Note compilati da NISSAN MINDEL, M. A., PhD., per la traduzione inglese Edito dal MERKAS L־ INYANEI CHINUCH 770 Eastern Parkway Via Carlo Poerio 16 Brooklyn, N.Y. Milano 5727 • 1967 parancsolatok] “a király orgánumai”7, ahogy ennek magyarázata máshol megtalálható8. [Továbbá] a[z Isten-] félelem (Jirá) a 365 tiltó páráncsolat gyökere, mivel [az ember] fél fellázadni a királyok királya, az Örökkévaló ellen, vagy pedig még egy ennél is mélyebb félelem [ill. szégyenérzet vezérli], ami arra viszi az embert, hogy szégyellje magát Isten végtelen nagysága előtt, és ne tegye azt, ami rossz az Ő szemében; mindazon undorító dolgokat amiket Ő gyűlöl9, amik a Klipé és a Szitrá Achrá10, melyek az alsó világ emberétől11 nyerik erejűkét és megragadják az embért a 365 tiltó micva [megszegése] által. [Tehát a tekintélytisztelet és Istenfélelem, illetve az ezekből fakadó szégyenérzet, nem engedik hogy vétkezzen. Ilymódon Isten szeretete és félelme és lelke gyökerei alapján. [Ezzel egyidejűleg] a “midot” [vagyis tulajdonságok, ill. kifejezési formák] - Isten féléime és szeretete, továbbá az ezekből eredő és “leszármaztatott” tuladonságok - a tevőleges parancsolatokban öltenek testet, jutnak kifejezésre cselekvés és beszéd által. [“Beszéden”] tulajdonképpen a Tóra tanulását értjük, azt ami “minden micvával felér”5. [Azért jutnak a Midot kifejezésre a gyakorlati páráncsőlátókban,] mert a szeretét (Áhává) mind a 248 tevőleges parancsolat alapja és gyökere; azok belőle fakadnak és nélküle igazából nem létezhetnek6, mivel [csak] az tartja be valójában a micvákat, aki szereti Istent, valóban ragaszkodik Hozzá, hiszen nem is lehet Hozzá igazából [másként] ragaszkodni, mint a 248 parancsolat betartásával, [hiszen a Negyedik fejezet [“A három öltözet”] Ezen kívül és felül minden Isteni léleknek három “öltözéke” van1. Ezek a gondolat, a beszéd és a cselekvés [amelyek megnyilvánulnak] a Tóra 613 parancsolatéban. Amikor az ember cselekvőért2 betartja a tevőleges parancsolatokat, beszédében értelmezi azokát és magyarázza a belőlük fakadó háláchákat, gondotataiban pedig feléri és megérti mindazt, amit felfogó képessége alapján megérteni képes a Tóra ligetében3, akkor lelkének 613 részecskéje4, a Tóra 613 parancsolaténak részévé [“öltözetévé”] válik. Ezen belül a Chábád, [az ember lelkének Chochmá, Biná és Dáát jellemzője] a Tóra megértésének válik szerves részévé, vagyis annak, amit a “liget”ben felfogni képes értelme “Peszách”, a “Zongora” és társaik olyan zsidókról szólnak, akikről mindenki tudta hogy zsidók, esetleg még ők maguk is. A novellák bemutátják a magyarországi zsidóságvesztés fázisait, amikor “a maradék maradéka” kezdte le- és megtagadni önmagát, nehogy megtudják azt, amit mindenki tudott. Szívbemarkoló a “Brisz” novella (gyanítom, megtörtént eset) melyben egy magasrangú szovjet “ideiglenes” megszálló tiszt felderít egy vidéki zsidó családot és segítségüket kéri hogy pár hónappal azelőtt született fiát Ábrahám szövetségébe felvegyék. Székely Tamás (nemrég kinevezett főosztályvezető elvtárs) hezitál, de felesége, Aranka, értésére adja hogy “élete végéig rongy embernek, gyáva alaknak fogja tartani, ha ezt a briszt most nem rendezik meg.” Székely elvtárs észjárása tipikus: maximum még két év a nyugdíjig, addig lehet főosztályvezető, viszont Arankájával még legalább húsz évet akar békésségben leélni. Ennekfolytán megígéri az orosznak hogy összeszed egy minjent és egy zsidó orvos elvégzi a műtétet. A vége: a meghívott tíz zsidó közül egy sem jön el... Visszatérő motívuma a könyvnek a cím: “Minden ember másként zsidó”. Ez így igaz. Van zsidó (foglalkozáséra nézve rabbi) aki nem teszi ki a mezuzát ajtajára mert attói tart megtudják róla hogy zsidó, míg egy másik (jó zsidó, pozitív zsidó), akiről ezt mindenki tudja - fiókjában tartja az ajtóra valót. Miért? BIG ismeri ezt a zsidót, talán tudja a fiók titkát. Egy szó, mint száz: a Brooklyn kötelező olvasmány minden zsidónak, aki bele akar pillantani a tükörbe hogy megismerje önmagát. Akár folklór ez, akár BIG találta ki a történeteket - várjuk a folytatást. Benedek István Gábor: Brooklyn. Sík kiadó, Budapest, 1996. 175 oldal. Naftali Kraus 6
