Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-07-01 / 25. szám
Egység a “félfogadás”, a “jöchidut”. 14 hosszú órán keresztül ült a rebbe könyvekkel zsúfolt asztala mellett anélkül, hogy helyéről felkelt, vagy egy pohár vizet megivott volna. Utána meghallgatta a soros titkár jelentését, átnézte a napi postát (minden levelet sajátkezűleg nyit ki!), majd bement imádkozni. * * * E sorok szerény írója, aki a fentiekben személyes élményeiből adott át egy keveset az olvasónak, keresett valami hangzatos frázist, amivel az ilyen térmészetű cikkeket szokás befejezni. Az igazat megvallva, nem nehéz ilyen frázist találni, viszont visszaemlékezve a rebbe átható tekintetére, úgy tűnik, hogy nincs frázisra szükség. Mert néha a szép sallangos frázis mögött a világon semmi, de semmi nincs... a tekintet meztelenre vetkőztet, ez mindent lát, itt nincs képmutatás, itt nem olyannak látszol, mint amilyennek szerétnél látszani, hanem olyannak amilyen vagy... Egy másik hang maradásra bír, s neki fogadok szót, mert ez a hang őszintébb, legalábbis most, itt... S a rebbe kérdez erről és arról, s felemlít régi dolgokat, amiket annakidején levélben kérdeztem tőle, s amikről már rég megfeledkeztem. 0 emlékszik mindenre. Dolgok, amik érthetetlennek tűntek előttem, most a végtelenségig leegyszerűsödnek, míg mások elvesztik magátólérthetőségüket. S újra ez a tekintet, melyet nem lehet megállni, mely azt mondja: látlak... Húsz percig voltam bent. Húsz perc, egy óra harmadrésze - sok idő. Húsz perc. Csak húsz perc. Mi az a húsz perc? Tizennégy óra hosszat folyt ezúttal a széna”. Igenám, de az a nagy baj, hogy ez a “széna” csak úgy kifelé, látszólag van rendben, míg befelé, a gondolatok — oj váávoj... Már bent is vagyok, már átadtam a cédulát, s a rebbe most rám emeli a tekintetét. Ez a tekintet mélyebbre hatol, mint egy röntgen készülék, ez a tekintét mindent lát... S most beszél a rebbe, s szavai kételyeket oszlatnak el. Beszél, és szavai mögött feltárni egy világ, ahol nincs hazugság, még “diplomáciának” álcázva sincs; nincsenek ferde gondolatok és kis piszkos önzések; nincs álnokság és “politika”. Ebben a világban csak jóság van, az ősi zsidó géniusz sugalmazta jóság, a Baál-sém-tovi “áhávát jiszráél” jósága. S most megint az a tekintet, melynek tüzét nem lehet kibírni, tekintét, amely mindent lát. Egy belső hang azt súgja: menekülj! Menekülj, mert ez kéve és nem kalász (38. oldal). Lektor legyen a talpán, aki ezeket észreveszi, az olvasóról már nem is beszélve. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez az első S.A. kötet ami nem németből, illetve angolból vagy oroszból hanem eredeti jiddisből van fordítva és ez H.Gy. a neves nyelvész érdeme. Sólem Aléchem héberül szószerint Béke Veletek. Ezt mondja a zsidó ember amikor barátjával találkozik és ezt mondja S. Rabinovits, amikor a varsói Nalewkit figurázza ki, mintegy hunyórítván egyet: jidelech, ne vegyetek túl komolyan... Sólem Aléhem: Marienbád. Európa kiadó, 1996, eredeti jiddisből fordította: Holländer György. 179 oldal. KÖNYVISMERTETŐ BEKE VELETEK” MARIENBADBAN gojlem” = egy agyag bábu) helységnév lesz (102. oldal), vagy amikor felcseréli a bibliai Korachot az - ugyancsak bibliai - Dáriussal (113. oldal). Vagy az “Omer” ami MINDEN EMBER MÁSKÉNT ZSIDÓ a Tótkomlósi Tórának. Zsidó novellák ezek a javából, autentikus történetek, autentikus zsidókról, még mielőtt azok zsidósága szintetikussá fajult, illetve “származássá” sekélyesedett volna a népidemokratának csúfolt kommunista diktatúra nagy darálójában. “Spitzer”, A könyvről lemaradt az alcím: “Zsidó novellák”. Miért maradt le? Erről a bombatehetséges Benedek Pistának (szakmai körökben csak BIG) külön novellát kellene írnia. Lehet hogy majd egyszer megírja. “Brooklyn” egyenes folytatása BIG előző könyvének érezzük élesnek, a görbe tükör mutatta kép mintha kiegyenesedett volna és a gunyoros lekezelést felváltotta a nosztalgia. Tóbiásnak, a tejesembemek, Motlnak és a többieknek ma más az optikája mint volt száz évvel ezelőtt. A Marienbádban közölt levelezést nem kaftános, pajeszos zsidók írják, hanem a már modernebb, “felvilágosodottabb” varsói hitsorsosok (a feleség, Belesi Kurlender, férjét Slajmét, furamódon Hitvesemnek titulálja leveleiben). S.A. ezen könyve meglehetősen eltérő, stílusában és tartalmában a többitől. Az Európa kiadó nagy érdeme hogy a magyar olvasóközönséggel megismertette ezt a rendhagyó könyvet, mely egy letűnt világot tár elénk. A fordító, Holländer György, az egyetlen író ma Magyarországon, aki jiddisbői fordít. Ezt jól, gördülőkényen, zamatosán teszi és ezért bocsánatosak nála az olyan hibák mint a “lémáni gólem”, ahol az agyag szóból (jiddisül “á lájmener Kétséges, volt e még valaki aki annyira belülről ismerte a lengyel zsidók Holocaust előtti életét mint Sólem Rabinovits, aki inkább írói álnevén, mint Sólem Aléchem vált világhírűvé. Nem kis szeretettel és ugyancsak sok gúnyos iróniával rajzolja meg hőseit, a mindennapok csetlő-botló, luft-gescheftekbői élő hús-vér figuráit, akik egyszerre élelmesek és esendőek, ober-hóhemok és sajnálatraméltó balekok. Annakidején, mielőtt a náci őrület megvalósította a tervezett “endlösung”ot, és Lengyelország, Galícia (és Magyarország!) a hagyományos, Tórahű zsidóság fellégvára volt, a vallásos zsidók nem voltak különösebben elragadtatva S.A. írásaitól, mivel azokban - igen helyesen - egyfajta görbe tükröt, hitük és életmódjuk kigúnyolását látták. Ez már a hászkálá, a zsidó szellemivallási reform következménye volt. Azóta persze sok víz folyt le a Dunán, a Wistulán és a Dnyeperen és Sólem Rabinovits írásainak ironiáját már sokkal kevésbé 5
