Egység, 1996 (23-27. szám)
1996-07-01 / 25. szám
De hát miért kell az otthonnak életünk középpontjának lennie, mikor a külvilágban is oly sok érdekes tenni- és tanulnivaló vár ránk? Azért, mert ahhoz, hogy bármit is teljes mértékben tudjunk élvezni, tökéletesen meg kell békélnünk önmagunkkal, s ez utóbbit otthon tanulja meg az ember, azon a helyen, amelyre nem hatnak a külvilág zavaró körülményei és küzdelmei. Mit jelent az, hogy valaki tökéletesen megbékél önmagával? Nyugodt lelkiállapotot, az Örökkévaló létezésének érzetét. Az jelenti: lelkünk külső burka, lényünknek az a része, amely kapcsolatban áll az anyagi világgal, békében él lényünk belső, igazi részével, s e kettő olyan lényt alkot, amelyben jól megfér az Örökkévaló. Ha ez az érzés sugárzik belőlünk, ez a melegség betölti egész otthonunkat, olyan békével s barátsággal árasztja el azt, amit mindenki érez, aki csak házunkba lép. Az igazi otthon megteremtése Az otthon békéjének érdekében mindent meg kell tennünk. Az igazi, békés otthon megteremtésének három alappillére van: a családtagok viszonya, az otthon légköre, és az otthon műkődése. A családtagok egymáshoz való viszonyának alaphangját a szülők adják meg: hogyan szeretik és tisztelik egymást, hogyan végzik napi tevékenységüket, hogyan beszélnek. Férj és feleség számára kettejük kapcsolatának elsőrendű fontosságúnak kell lennie. Idejüket együtt kell tölteniük, komoly beszélgetéseket kell folytatniuk, s arra is kell időt szakítaniuk, hogy élvezzék egymás társaságát. Igen, meg kell ősztaniuk egymással a házi és anyagi jellegű gondokat, de ugyanakkor meg kell osztaniuk egymással önmagukat is, a számukra fontos dolgokat is. Mindenki jól tudja, milyen tragédia a család szétválása, s hogy milyen romboló hatása van gyerekre, szülőre egyaránt. Napjainkban egyre több példát látunk a hagyományos értékek felé való fordulásra. Nagyobb erőfeszitésekét teszünk a házasságok tartóssága érdekében, sok házaspár úgy határoz, több gyerekük lesz, s több időt töltenek velük. Az együtt töltött időre való puszta vágyakozás azonban nem elég. Még a gyermekeiket igazán szerető szülők is ütközhetnek kommunikációs problémákba. Az okok nyilvánvalóak: amikor egy családban az a legfontosabb téma, hogy hová menjenek nyaralni vagy hogy mekkora tévét vegyenek, termé-Otthon és család Otthon nélkül nem ember az ember. - Talmud, Jeuámot 63a. Otthonod fény legyen, mely bevilágítja az egész utcát és szomszédságodat- A Rebbe ről tudták: várja, szereti és hiányolja őket, ahol nem kell félni semmitől, ahol a problémákat nyíltan megbeszélik, nem csak átsiklanak felettük, vagy tagadják létezésüket, ahol megtanulhatják, mi az: szeretni s szeretve lenni. Az igazi, boldog otthon megteremtése a szülők feladata - nemcsak gyérmekeik érdekében, hanem önmaguk s az otthonukba látogató vendégek érdékében is. Főként ezekben a zavaros időkben, amikor oly kevés embernek van igazi otthona, kötelességünk példát mutatni. Az igazi otthon léte nagyrészt tőlünk függ. Igazi otthonunknak érezzük e otthonunkat, a világ legbékésebb A REBBE SZAVA Rabbi Menachem M. Schneerson zugának, vagy csupán egy állomásnak, ahol továbbköltözésünk előtt elintézünk ezt-azt? Az igazi otthonnak életünk középpontjának kell lennie, különben elkerülhetetlenül terhessé, sőt teherré válik. Meg kell tanulnunk tisztelni otthonunkat. Az otthon tisztelete részben a családalapítás iránti kötelezettség tiszteletét jelenti, az áldás tiszteletét, amely révén az Örökkévaló gyermekekkel áld meg bennünket, hogy szeretettel s melegséggel töltsék meg otthonunkat. Nem szabad elfelednünk: munkánk lehet fontos, sőt elsőrendűen fontos a létfenntartás szempontjából, a munkahely azonban nem az otthonunk. Ugyanígy nem otthonunk az étterem, ahová ebédelni járunk, a múzeum, ahová ellátogatunk, s nem otthonunk a város, ahová elutazunk. Manapság sokan pályafutásukra vagy hobbijukra cserélik fel otthonukat, talán azért, mert gyermekként nem volt igazi otthónuk, vagy mert szüleik munkájukat vagy hobbijukat az otthon és a család elé rangsorolták. Miért olyan fontos a családi élet? Mikor az élelemkereséssel töltött hosszú órák után a madár megtér a fészkére, ott tökéletes kényelemre, melegségre és biztonságra talál, amitői távol esnek a külvilág veszedelmei és zavaró körülményei. Ez az a melegség és biztonság, amelyet a hazatérő embernek éreznie kell. Az otthon és a család a mi fészkünk, életünk középpontja - a tengely, amely körül mindennapi tevékenységünk forog. Legyünk akár gyermekek vagy felnőttek, az otthon és a család az a környezet, ahol a világon a legjobban kell éreznünk magunkat. E két tényező határozza meg életre szóló döntéseinket, ezek alakítják magatartásunkát, tudatosságunkat, önbecsülésünket. Az igazi otthon az értelmesen élt élet nyilvánvalóan létfontosságú feltétele. Az otthon az a hely, ahol megtanulünk megbirkózni a problémákkal, megtanulunk alkotni, dolgozni és játszani, ahol megtanuljuk, hogyan érezhetjük jól magunkat egyedül, vagy mások társaságában. És ami még fontosabb: ez az a hely, ahol megtanuljuk, mi is a boldogság és a teljesség. Gondőljünk csak a melegségre amely néhány hónapi, vagy akár csak néhány napi távoliét után hazatértünkkor átjár bennünket. Milyen más ez a melegség, mint amit a külvilágban érzékelünk! Otthonunk az a biztos bázis, amely megalapozza a kiszámíthatatlan s gyakran veszedelmes világ felfedezéséhez szükséges önbizalmunkat. Miképpen az egészséges ember térmészetesnek veszi a lélegzést, ugyanolyan természetesnek vesszük szülőotthonunk szépségeit. Szüléink irántunk tanúsított magatartása, szeretete olyan támpontot nyújt nekünk, amelyre később önálló életünket alapozhatjuk. Ez az alap, miként a többi, nem látható - és bár sose látjuk, mégis megtart bennünket. Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk egy igazi, szerető otthon erejét, elegendő akár csak egyszer olyan helyzetet megtapasztalnunk, amelyben az otthon nem tölti be szerepét. Sajnos nem kell nagyon sokáig keresgélnünk. Sokan vannak manapság, akiknek soha sem volt igazi otthonuk, nem volt olyan kényelmes környezetük, amely2
